Szvámi Véda gyakran mondta, hogy nekünk nem kell a Himalájába elvonulni, hiszen mindenünk megvan az elvonuláshoz idehaza is. Sőt, a Guru is velünk él, nevezetesen a legkellemetlenebb családtagunk formájában, aki inspirál a fejlődésére.        

Sosem volt aktuálisabb, amit mondott, mint ezen hónapokban.

Mi sem tudtunk szeretett Asramunkba vonulni a tervezett silence-be.

Volt is sírás miatta! Aztán vettem egy nagy levegőt, és megírtam a csoportba, hogy amit mi elhatároztunk, azt megcsináljuk. Itthon. Mindenki vonuljon el – otthon.

Mit tettünk ezért?

  • A dinacsárját mindenki megkapta írásban – és személyes lehetőségeire alakította. Ébredés 6:00-kor, satkríyák és 7:00-kor jóga, majd 21:00-kor meditáció volt a stabil kerete a napnak.
  • Rend bennünk, s körülöttünk – a rendrakás fontos, mindennap. Az Asram egyszerű és nagyon tiszta. Nagy lomtalanítást tartottunk – továbbadtuk a felesleget.
  • Az étkezéseinket megterveztük. Tudni kell, mi lesz reggelire, ebédre, vacsorára. A táplálékot úgy ettük meg, mint az Asramban, ülve, csendben, élvezettel. Étkezés után emésztésjavító pihenés.
  • Jelenlét minden tevékenységben. Minden cselekedetünket felajánlottuk, és békésen feloldódva, karmajógaként végeztük.
  • Ima, hála, gyönyörködés. Elképesztően gyönyörű az otthonunk, úgy jártunk-keltünk itthon, mint egy turista. Őszinte ámulattal.
  • Érzelmi tisztítás. Spirituális naplózással merültünk mélyre, megértve a minket mozgató érzelmek eredetét.
  • Kapcsolatok ápolása. Az Asramban sokat beszélgetünk egymással. Szerencsére ez itthon is lehetséges.
  • Fontos dolgok a sürgősek mellett. Az Asramban csupa fontos dolgot teszünk, itthon hajlamosak vagyunk a sürgősekben kifáradni, s mulasztani a fontosat (például barátok, ima, relaxáció).
  • Elmélkedés – este Mestereink gondolataival tértünk nyugovóra.

Szvámi Ráma azt mondta: „Ha álmos, vagy aludj. Akkor tudok rajtad a legjobban dolgozni!”

Nagyon sokat aludtunk és álmodtunk! Többünkhöz jöttek a Mesterek, jól érzékelhetően.

Az otthonunk valóban Asrammá alakult. S ha már így történt, maradjon így. Hiszen ez a valóság: otthon vagyunk magunkban, és a meditációs barlang bejárata a szívünkben van. Arra vár, hogy hazataláljunk, újra és újra!

Áldás drága Mestereinkre, akik eljönnek hozzánk, hogy ne szenvedjünk. Örüljünk!

Írta: Kornhoffer Tünde
himalájai jógatanár, Anaya alkalmazott női jóga képzés vezető

www-aranycsillag-joga.hu