Isten inkarnációi [1]

2020. 12. 27. | Életmód, Filozófia

Szerző: Mezei Katalin
 

Isten több formában megjelenhet az anyagi világban és ezeket a kiterjedéseket inkarnációknak nevezik. Néhány inkarnáció történetét bemutatva példákat szeretnék mutatni arra, hogy mikor és hogyan használja Isten az erőszakot. Ezen példák szintén az erőszak jogosságát fogják bemutatni és segítik annak a megértését.

Az istenség alászállott formái a prakṛti [2] felett állnak. Kṛṣṇa megnyilvánulásai mindannyian tökéletesek és a különböző avatārákban [3] a tökéletesség különböző fokozatai nyilvánulnak meg. Megjelenthet puruṣa[4]-avatāra, guṇa[5] -avatāra, līlā[6]- avatāra, manvantara[7] -avatāra, śaktyāveṣa-avatāra[8] és yuga-avatāraként is. [9] Dolgozatomban a līlā-avatārákról fogok írni, Isten ezekben az avatārákban végzi az Ő harcos kedvteléseit. Végtelen sok līlā-avatāra létezik, de én a tíz legfőbbel, a daśāvatārákkal [10] fogok foglalkozni, akiket az ācāryák kiemelnek. Ezen belül vannak a jīva-tattva [11]és viṣṇu-tattva inkarnációk is. A viṣṇu-tattvák a Legfelsőbb Úr teljes kiterjedései, minőségileg és mennyiségileg is egyenlőek az Úrral. [12]A jīva-tattvák pedig az Úr parányi, potenciális részei. [13]

„Gῑta-govindájában Jayadeva Gosvāmῑ így énekel: »Az Úr hal alakjában megmentette a Védákat, teknősként az egész univerzumot a hátára vette, vadkan formájában pedig kiemelte a Föld bolygót a vízből. Nṛsiṁha alakjában végzett Hiraṇyakaśipuval, Vāmanaként rászedte Bali Mahārāját, Paraṣurāma formájában kiirtotta a kśatriyák teljes nemzetségét. Az Úr Rāma formájában ölte meg az összes démont, Balarāmaként fogadta el a hatalmas ekét, Kalki alakjában pusztított el minden ateistát, az Úr Buddhaként pedig megmentette a szerencsétlen állatokat.« Ez a leírás a Kṛṣṇából kiáradó inkarnációk közül beszél néhányról.” [14] Ez a vers előrevetíti Isten csodálatos tetteit ezekben a megjelenésiben. Az Úr avatárjainak küldetése, hogy az embereket az Istentudat útjára vezesse. Minden egyes formájának van egy bizonyos küldetése, melyről a kinyilatkoztatott szentírások részletesen beszámolnak. Ezekben az inkarnációkban csak annyit beszél a vallásos elvekről és az emberiség kötelességeiről, amennyit az adott körülmények között megértenek az emberek. A fentiekből az a következtetés vonható le, hogy az Úr azért jelenik meg, hogy megmentse a világot a vallástalan elvektől, és különösen, hogy megvédje a bhaktáit.

Mindezek mellett Istenben megtalálható az eredete azoknak a hajlamoknak, amik az emberben is. Ebből látható, hogy néha arra vágyik, hogy olyan kedvteléseknek hódoljon, melyekben bemutathatja testi erejét és példát mutathat a harcművészetek gyakorlatában.

Vannak olyan esetek, amikor démonokat öl meg, s van, hogy bhaktái végzik Neki azt a szolgálatot, hogy harcba szállnak Vele és Mellette. Előfordul olyan eset is, hogy elrejti eredeti mivoltát és csak egy közönséges embernek tűnik, de van, amikor megmutatja már az elejétől fogva, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Kṛṣṇa minden formája fontos, mert az Ő valódi tulajdonságait, jellemzőit tárja fel azoknak az anyagi világban rekedt lelkeknek, akik megfeledkeztek Róla és a Vele való kapcsolatról. Mindezt azért teszi, hogy az esendő lelkekben újra feléledjen az Istenszeretet szunnyadó szikrája és így újra emlékezzenek Őrá, majd végül visszatérhessenek a lelki világba az Úr Kṛṣṇához.

Írta: Szabó Ivett vaisnava jógamester

[1] Inkarnáció: Valaminek vagy valakinek a megtestesülése.
[2] Prakriti: Anyagi energia.
[3] Avatāra: Isten inkarnációja, aki a lelki világból száll alá.
[4] Puruṣa: „Az élvező”, az egyéni lélek vagy a Legfelsőbb Úr.
[5] Guṇa: Az anyagi világ három kötőereje vagy minősége; jóság, szenvedély és a tudatlanság.
[6] Lilā: A Legfelsőbb Úr transzcendentális kedvtelése, cselekedete.
[7] Manvantara: Egy Manu életének a hossza. Manu egy félisten, az emberiség atyja.
[8] Śaktyāveṣa-avatāra: inkarnációk, akik egy bizonyos célból felhatalmazást kaptak.
[9] CC. 2.20.246. magyarázat.
[10] Daśāvatāra: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
[11] Tattva: Tudás.
[12] Bhāg. 1.14.28-29. magyarázat.
[13] Bhāg. 1.14.32-33. magyarázat.
[14] Bhaktivedanta Swami Prabhupāda 1997: 195–196.