Mikor és hogyan találkoztál először a jógával?
Öt évvel ezelőtt egy hirtelen mozdulattól „beállt” derék, és az ezt követő rendszeresen ismétlődő fájdalmak először az ortopédiára vezettek, majd egy-két fizioterápiás kezelés és a gyógytorna
előirányzása után magam kezdtem könyörögni a doktor úrnak, hogy ne ítéljen engem efféle „nyugdíjas” gyógymódra, úgy olvastam, hogy jógával is el lehetne érni a célt, a javulást, s aranyszívű orvosom megkegyelmezett. Ahogy rámondta az áment a dolgomra, buzgó kutatásba kezdtem, hogy hol találok amolyan „igazi” jógát, hiteles oktatót, mert már eleve úgy gondoltam, hogy lesz itt nekem ebben több is, más is, mint
megoldás a derékpanaszaimra. Hamarosan rá is leltem arra az oktatópárosra, akik elindítottak a jógával való ismerkedésemben, s akik nemcsak az ászanázás alapjait fektették le a gyakorlásom útján, hanem bepillantást nyújtottak a jóga szellemi alapjaiba, jógaéletmódba és ájurvédikus ismeretekbe az egyéves tanfolyamon, amit elvégeztem náluk.
Melyik volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy jógaoktató leszel?
Valójában már az első óra elvarázsolt, méghozzá leginkább a relaxáció által bennem feltörő érzések. Minden egyes jógaóra után úgy éreztem magam, mintha egy több napos üdítő nyaralásból érkeztem volna vissza, s egyre kezdett bennem megerősödni a gondolat, hogy én ebben a hangulatban
szeretnék létezni minden nap, sőt minden percben.
Rájöttem, hogy ez úgy kivitelezhető a legegyszerűbben, ha megtanulom a csínját-bínját, gyakorlom, s ha ez megtörtént, tovább adva a stafétát saját boldogságomból másoknak is osztani tudok majd. Hiszem, hogy ez csak így működhet. Akkor tudunk hitelesen tanítani valamit, ha mi magunk is megvalósítottuk. Amennyiben nincs valós tapasztalásunk a dolgokról, előbb-utóbb ki fog lógni az a bizonyos lóláb, s hitelünket vesztjük oktatóként. Tehát tanulás és alkalmazás: ez a titok.
Kit tekintesz mesterednek?
Amióta elindultam ezen az úton, az első oktatómtól az „utolsó” tanáromig, akivel a jógatanulmányaim kapcsán találkoztam, mindenkit mesteremnek tartok, rendkívül művelt, nagy
tudású emberekről van szó, nem csupán anyagi, de spirituális műveltségüket tekintve is. Mégis, ha valakiket kiemelnék, akkor azt mondhatnám, hogy a lelki utam egyengetésében Gaura
Krisna prabhu irányítása rendkívül sokat jelent számomra, jógaoktatóim közül pedig a legtöbb önzetlen segítséget és jó példát – már a felvételi idején is – Komjáti Zsuzsától kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. Ám legfőképpen egyetlen személy világít fáklyaként előttem, aki számomra az anyagi világban a jóga tökéletességét, valódi, tiszta megélését példázza, és Ő nem más, mint Sríla Sivarama Swami Maharaja. Az Ő életvitele, lemondása, világos és tiszta értékrendje, precíz meglátásai és tettei, de legfőképpen az Isten iránti feltétlen odaadása élővé és láthatóvá teszik számomra a jóga célját és megvalósítását egyben, nem ismerek Nála nagyobb mestert. Amikor egy percre is a közelébe juthatok, ha egy pillantást is vet rám, vagy szóra méltat, minden egyes alkalommal érzem, hogy inspirációt és áldást kapok a további sorsomat illetően.
A jóga mely elemeit gyakorlod?
Napi szintű gyakorlásomban előtérbe helyezem a bhakti-jóga spirituális gyakorlatait. A dzsapameditációm elmélyítésére törekszem és rendszeresen olvasom a szentírásokat. A hatha-jóga szintjén az ászanáim tökéletesítésén dolgozom, és igyekszem segíteni a mentális egyensúlyom és fókuszom megtartását a légzőgyakorlatokkal, melyek közül a kedvencem a váltott orrlyukas légzés.
Hogyan tudod beépíteni a hétköznapjaidba a jógát?
Egyik nagyon kedves tanárom, Kapisinszky Judit ajánlotta egyszer, hogy a legkönnyebben úgy tudjuk a mindennapjainkba beépíteni a gyakorlást, ha „jógakapszulákban” dolgozunk. Igyekszem így tenni én is, amint látom a napom felépítését, beosztom, hogy melyik résbe milyen jellegű jógagyakorlatokat tudok beépíteni. Többnyire úgy alakul, hogy a reggelemet dzsapameditációval kezdem, és a napomat is azzal zárom, a köztes órák valamelyikében pedig a hatha-jógával mozgatom
át az anyagi testem. Ha az utóbbira valamilyen okból mégsem sikerül sort kerítenem, nem szomorkodom. Hiszem, hogy az Isten felé való közeledés minden más jógaelemet felülír, és a legtökéletesebb eredményt adja. (De a rendszeresség fontos, ez a jóság minőségének az egyik alapja, gyakoroljatok, gyakoroljunk fáradhatatlanul!)
Mit ad neked a jóga?
Ezt a kérdést igen röviden meg tudom válaszolni: az életem értelmét adja. Ha kicsit bővebben hallanátok róla, akkor olyasmiket válaszolnék, hogy jobb szívet, nagyobb együttérzést a léttársaim iránt, kevesebb önösséget és több kiegyensúlyozottságot.
Melyik a kedvenc ászanád? És miért?
Legszívesebben a vṛkṣásanát, azaz a faállást gyakorlom. Mindamellett, hogy kényelmesnek találom ezt a pózt és örömmel vagyok benne, mindig tájékoztat az aktuális mentális egyensúlyi állapotom felől. A vṛkṣāsana egy egyensúlyozó gyakorlat, ahol a hosszan egy lábon megmaradáshoz stabil elme szükségeltetik. Előfordul, hogy kapásból az elején elbillenek. Ilyenkor először elkezdek lassan, mélyen lélegezni, majd keresek egy pontot szemmagasságban, és az összes létező energiámmal oda
fókuszálok. Gondolatnak csak annyi helyet hagyok, hogy a testemet az ászana felvételét meg tudja valósítani. A gyakorlóim figyelmét mindig a tartó láb szerepére irányítom, „mintha belegyökereznél a talajba”, hiszen az élet minden területén igaz, hogy csakis stabil alapra lehet megfelelően építkezni.
Gyökeret kell vernünk a hitben, a valódi tudás megismerésével, transzendentális szinten ezt a stabil alapot Isten adja, akinek segítségével az anyagi világban is egyre kiegyensúlyozottabbak lehetünk, s ha Őt helyezzük a középpontba, egyre pontosabban beteljesíthetjük evilági feladatainkat.
Van olyan ászana, ami nehézséget okoz?
Nem vagyok már fiatal, a testem sem olyan rugalmas, mint egy húszévesé. Igen, vannak ászanák, amiben érzem a fizikai korlátjaimat, s olyan is, amit egyelőre még nem tudok felvenni. Természetesen nem adom fel soha. A békés harcos habitusomból fakadóan időről időre megkísérlem tökéletesíteni ezeket a gyakorlatokat, illetve a testem különböző izmainak erősítésével és nyújtásával azon dolgozom, hogy a ma még lehetetlennek tűnő, de a főiskolai követelményekben szereplő ászanák is
megvalósuljanak egy napon.
Mik a jövőbeni céljaid a jógaoktatással?
Egész eddigi életemben éreztem Isten kegyelmét, s bár néha komoly, nehéz helyzetekbe vitt és visz bele, mindig gondoskodott és gondoskodik arról, hogy legyen erőm és lehetőségem véghez vinni az aktuális életfeladataimat. A jógával való kései találkozásom az apró részletek kidolgozásáról szól, a tudatossággal való létezés lépésről lépésre való megtapasztalásáról, és megértettem, hogy amit megtanultam, csakis azon a módon tudom teljességgé tenni önmagamban, ha a megszerzett tudást tapasztalattal ötvözve továbbadom másoknak, a világ javára. Rengeteg tanulnivalóm van még, ahogy halad az idő, szinte versenyt futok vele, hogy minél nagyobb szeleteket bontsak le a lélekre rakódott „hagymahéjakból”, s
megvalósíthassam az őszinte alázatban való munkálkodást. Hiszek és bízom, hogy így lehet, és másokat is sikerül ezáltal az Abszolút Igazság oltalmába vezetnem. Ha egy lélek is megértésre jut, már megérte dolgoznom érte.
A jóga mely területén szeretnél még fejlődni?
Minden területén, mert ez egy életre szóló elköteleződés. Ha valaki megáll a fejlődés útján, akkor ott megreked. A jóga útja élethosszig tartó tanulást és Istennek való örök szolgálatot jelent, én pedig még nagyon keveset tudok, és a szolgálatom is csak most kezdődött el, nem olyan régen, tehát folyamatosan fejlődni nem csupán szeretnék, hanem kötelességem is.
Mit üzennél azoknak, akik még soha nem próbálták ki a jógát?
Sokan hiszik a mai napig azt, hogy a jóga valamiféle keleti misztikum, és valódi gyakorlása által az ember elkanyarodik a nyugati vallások hagyományaitól, esetleg el is távolodhat a keresztény istenképtől, vallásgyakorlattól. Megnyugtatásul mondom, hogy ez soha nem volt, és ma sem a jóga célja. Isten egy és örök, amit viszont – úgy érzem – megértettem, az az, hogy a bhakti-jóga filozófiájába való betekintés által mélyebb ismeretekre lehet szert tenni Istenről, a lélekről, s a gyakorlás, mantrameditáció és a szolgálat segítségével fel lehet tárni e kettőt összekötő örök kapcsolat mibenlétét.
A jóga ászanák, légzőgyakorlatok, bhandák, kriyák fizikai, életmódbeli szabályozások segítik a hétköznapi embert eljutni arra a pontra, ahol elkezdődhet a transzcendencia, és az élet valódi lényegének megértése felé irányuló komolyabb érdeklődése. De ha valaki egyből a bhakti-jóga gyakorlásába fog, azt mondják a nálam okosabbak, hogy hamarabb eléri a lélek célját.
Azt üzenem Nektek, akik még a folyamat legeslegelején vagytok, hogy tanuljatok, érdeklődjetek az arra érdemes személyektől, próbáljátok megismerni az igazságot töretlen lelkesedéssel.
Kívánom, hogy járjátok az utatokat nagy hittel, hogy végül egyesülhessünk a jógában, és tökéletessé váljon mindannyiunk élete!
Hare Krisna!
