Paraśurāma helyzete nagyon különleges volt, mert brāhmaṇa családban született, ám ennek ellenére kṣatriyaként cselekedett [1], illetve az eddig említett inkarnációkkal ellentétben ő jīva-tattva volt. A Śrīmad-Bhāgavatamban az olvasható, hogy a királyi nemzetség a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőerőinek hatására rendkívül büszkévé és vallástalanná vált, emellett ügyet sem vetett többé a brāhmaṇák által hozott törvényekre. Bár ezzel nem követtek el túl nagy sértést, az Úr Paraśurāma megölte őket annak érdekében, hogy a világ terhén enyhítsen. [2] A történet szerint Kārtavῑryānjūna [3] követett el sértést Jamadagni [4] bölcs ellen, amikor ellopatta kāmadhenu [5] tehenét, mert az mindent megadott Jamadaginak. Kārtavῑryānjūna irigy lett, és büszkesége miatt mindent magának akart. Az anyagi világban sokan szeretnének végtelen gazdagságot és ez a legtöbb esetben büszkeséggel is párosul. Ha azonban az ember jogtalanul mindent kénye-kedve szerint elvesz, akkor azt Isten meg fogja torolni. Miután Kārtavῑryānjūnát megölte az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezután Kārtavῑryānjūna fiai megölték Paraśurāma apját, Jamadagit, aki épp meditált. Ezután a Legfelsőbb Személy huszonegyszer pusztította el a kṣatriyák nemzetségét, pontosan annyiszor ahányszor azok zavart keltettek. Ez a történet a Śrīmad-Bhāgavatam kilencedik énekében található.
Ez már nem az első eset volt, hogy Isten a Föld terhén akart könnyíteni. Itt a felelőtlenség miatt vált a kṣatriya dinasztia teherré. A dharma elveit hagyták figyelmen kívül és ezért kellett Istennek közbe lépnie. Ahogy az fentebb is már látható volt, Isten inkarnációjának feladatai közé tartozik, hogy az összes bűnös embert elpusztítsa és felszabadítsa a jámbor lelkeket. Az Úr Paraśurāmának csupán ürügyül szolgált az, hogy a kṣatriyák megölték az apját és ez egy jó indok volt arra, hogy végezzen ezen királyi nemzedékkel. A valóságban a kṣatriyák az uralkodó osztály tagjai s amiatt, hogy beszennyeződtek kedvezőtlen helyzetbe kerültek. A brahmiṇikus kultúrát a śāstra [6] írja elő, különösen a Bhagavad-gῑtā. A természet törvényei szerint – akár Paraśurāma idejében, akár a mai időkben – ha a kormány felelőtlenné és bűnössé válik és semmibe veszi a brahmiṇikus kultúrát, akkor kétségtelenül el fog jönni Istennek egy olyan inkarnációja, mint Paraśurāma, aki valamilyen sorscsapással pusztítja majd el az embereket. „Amikor az uralkodó osztály a természet alacsonyabb rendű kötőerői, a tudatlanság és a szenvedély hatása alá kerül és ezáltal terhet jelent a világnak, akkor azt egy felsőbbrendű hatalomnak el kell pusztítania.” [7] Ez az idézet is alátámasztja azt, hogy miért volt indokolt a pusztítás ebben az esetben is. A fentiekben jól látható, hogy Paraśurāma helyénvalóan cselekedett, ugyanis elvégezte kṣatriya kötelességeit s ezáltal megvédte az embereket a nagyobb pusztítástól, amit a vallástalanság okozott volna. Ahogyan mindezt a Śrῑmad-Bhāgavatam magyarázza: „Kṣatriya kötelességedet figyelembe véve tudnod kell, hogy nincs számodra jobb elfoglaltság, mint harcolni a vallásos elvekért. Nincs tehát szükség a tétovázásra.” [8]
Nem mellékesen a történetben az is megmutatkozik, ami a mai világban a hús- és tejiparnak az ellentétje: ha nem zsákmányolják ki a teheneket, akkor több tejet adnak. A mai gazdaságokban a tehenek nem adnak annyi tejet, mert erőszakkal kicsikarják belőlük és a tehenek tudják, hogy meg fognak halni akkor, ha már nincs rájuk szükség. Nagyon fontos tehát a tehénvédelem. Már azzal is erőszakmentesebben és ínség nélkül lehetne élni, ha védelmezve lennének a tehenek és csak gabona, zöldség, gyümölcs stb. lenne termesztve, illetve fogyasztva.
Írta: Szabó Ivett vaisnava jógamester
Kép forrása: Wikipedia
Források:
[1] Bhāg. 9.16.28. magyarázat
[2] Bhāg. 9.15.15
[3] Kārtavῑryānjūna: Kārtavῑrya dinasztia királya, egy kiváló kṣatriya harcos.
[4] Jamadagni: híres bölcs, Paraśurāma apja.
[5] Kāmadhenu: lelki tehenek a lelki világban, melyek korlátlan mennyiségű tejet adnak.
[6] Śāstra: kinyilatkoztatott szentírás, például a védikus írások.
[7] Bhāg. 9.15.15. magyarázat.
[8] Bhāg. 2.31.