Egy olyan korban, ahol egyre nehezebb tartalmas, elkötelezett, hosszú távú kapcsolatokat kialakítani, tanulhatunk valamit az védikus szentírásokból? Herczeg Orsolya szakdolgozatának következtetései szerint igen, tudd meg cikkünkből, mit üzennek az indiai szentírások a 21. század párkeresőinek.
A társas kapcsolatokban való viselkedés, egymáshoz való viszonyulás tanulható dolgok. A cél a harmonikus együttműködés, ehhez pedig feltétlenül szükséges bizonyos készségek elsajátítása. Azonban ilyen tantárgyat nem tanítanak az iskolában és a szüleinktől is általában csak az ő viselkedésükön keresztül tanuljuk meg, lessük el, hogy különböző helyzetekre hogyan reagáljunk. Akarva-akaratlanul „ránk ragad” az a minta, amit otthon láttunk. Ez azonban nem feltétlen helyes és követendő. Ahhoz, hogy legyen esélyünk az áhított párkapcsolat és később házasság kialakítására és fenntartására (!), fontos megvizsgálnunk a családi mintát, amiben felnőttünk, és az egyéb közvetlen környezetünkből jött hatásokat.
Megfelelő példa nélkül nehéz helyzetben vagyunk. Kitől kérjünk tanácsot? Ki tud hitelesen nyilatkozni a témában? Hogyan csináljuk jól? Sokan szeretnek akár kéretlenül is tanácsadói szerepet vállalni, vagy gondoljunk akár csak a médiából áradó üzenetekre, amik negatívan befolyásolhatták énképünket is, és a „minél szebbet, minél többet, jobbat, most azonnal” típusú ösztönzés az emberi kapcsolatainkra is rossz hatással lehet. Rajtunk áll, hogyan szűrjük meg ezeket az információkat, hogy mit viszünk haza belőle. Ehhez pedig kellően ébernek kell maradnunk és tudakozódnunk valódi tanítások felől.
Itt a védikus tanokat hívom segítségül a témában. Vizsgálódásomhoz a Legfelsőbb Személy, maga Krisna által alkotott, társadalmi rendszerre vonatkozó szabályokat, működési elveket ismertetem. Hiszen ki más tudhatná jobban a válaszokat kérdéseinkre, mint maga a Teremtő?
Varnásrama az elnevezése annak a társadalmi felépítésnek, amelyet maga Krisna hozott létre, és amelynek célja, hogy az emberek felébresszék magukban az istentudatosságot, majd elérjék a legmagasabb szintű önmegvalósítást: a Legfelsőbb iránti szeretetet. Tagjai természetüknek megfelelő kötelességeik teljesítése mellett nagy hangsúlyt fektetnek a lelki élet gyakorlására, hogy visszatérhessenek eredeti helyzetükbe, a lelki világba, ahol öröklét és boldogság vár mindenkire.
A rendszer felépítése támogatja, hogy minden tagja megtalálja a hozzá leginkább illő tevékenységi kört. A társas kapcsolatokra vonatkozó szabályok segítik az egymáshoz viszonyulást és harmonikus együttélést, így nagyobb esélyt kapnak arra, hogy a lelki értékekre tudjanak összpontosítani.
A lélek dharmája (természete, célja) a szolgálat. Bármire is vágyik, azt szolgálat által érheti csak el. „A szociális kapcsolataink is szolgálaton alapszanak: az emberi társadalmat a különféle kapcsolatok működtetik, és a társadalom minden tagjának tisztában kell lennie a kapcsolatrendszerében elfoglalt helyével.” A varnásrama rendszere eligazítást nyújt tehát abban is, hogyan viszonyuljunk és szolgáljuk embertársainkat.
Abban az esetben, ha az ember nem képes lemondani teljes mértékben az érzéki élvezetekről, és a házasságra, családalapításra való vágyról, Krisna lehetőséget kínál neki, hogy a gṛihasztha-ásramában (családos rendben) foglalja le érzékeit, és teljesítse helyzetének megfelelő kötelességeit, miközben a lelki életet is gyakorolja. A családosoknakarra kell törekedniük, hogy bár tetteik a ragaszkodás tettei, mégis ragaszkodásmentesen végezzék őket, kötelességtudatból.
Erről részletesen a Manu-szamhitá ír, amit „az emberiség törvénykönyvének” is szoktak nevezni. A védikus irodalmon belül a törvénykönyvekhez sorolandó. ,,Leírja az emberiségre vonatkozó törvényeket; a jó és a rossz emberi tettek jellemzőit, valamint a viselkedés örök szabályait, amelyeket követnie kell a négy varnának [társadalmi rendnek] és ásramának [lelki rendnek].”
A Manu-szamhitá nagyszerűsége abban is rejlik, hogy mindenki számára íródott. Az adott ember fejlődési szintjének megfelelően tudja értelmezni és az elérendő céljához felhasználni. A szabályok követése mindenki számára áldásos hatással bír: ,,[…] a jólét biztosításának leghatékonyabb módszere: növeli a tudást, a hírnevet, hosszú életet ad és a legfelsőbb boldogsághoz vezet.”
A Manu-szamhitá a házastárs kiválasztásáról
Manu törvénykönyve szerint fontos az önismeret: az embernek először tisztában kell lennie saját vágyaival, tulajdonságaival, és azzal, hogy azt miképpen építheti be az odaadó szolgálata gyakorlásába. Olyan társat kell keresnie, akivel tudják egymást ebben támogatni; aki hasonló érdeklődési körrel, ragaszkodással rendelkezik. Tudatosan, józan ésszel át kell gondolnia a feleknek, ki mit vár a házaséletüktől. Szeretnének-e gyermeket, ha igen, hányat; miből tudnak majd megélni; egyezik-e az értékrendjük a legfőbb kérdésekben, mint például a gyereknevelés; hasonló életmódot folytatnak-e; melyek a hosszútávú céljaik, és azokat miképpen szeretnék elérni.
A Manu-saṁhitā szerint az összeillőség legfőbb szempontjai
- azonos természet – lehetőleg azonos varnába tartozzanak,
- összeillő személyiség – ezt az asztrológiai képlet alapján lehet jól meghatározni. Ezzel a módszerrel vizsgálható, hogy mennyire értené meg egymást a két fél, mennyire működne kettőjük között a kommunikáció, és a hétköznapokban az együttélés minősége milyen lenne,
- vérvonal – A lány nem származhat sem a fiú apjának, sem az anyjának a családjából. A lány változtatja meg a családfáját, azzal, hogy beházasodik. A fiúnak kell továbbvinnie a vérvonalat. Hat generációig visszamenőleg nem lehet közös rokon, különben nem jöhet létre a házasság.
A Krisna-tudatos felfogásban „a házasság […] partneri viszony, amelyben a házastársak közösen oldják meg a nehézségeket. Bár ragaszkodásuk módja különbözik, a házasfelek segítenek egymásnak megszabadulni az anyagi világhoz való ragaszkodástól. A partner gyengeségét inkább segítségnyújtási lehetőségként fogják fel, melynek hangulata a szolgálat, nem pedig az irányítás. Kapcsolatuk alapja a hasonló mentalitás, az együttműködés, a kötelességteljesítés, valamint a közös értékek és célok.” Vagyis Isten közös szolgálata, egymás segítése, lelki fejlődés, és az anyagi ragaszkodások elengedése, és végül a születés és halál körforgásából való felszabadulás: visszatérés a Legfelsőbbhöz a cél.
Ha megnéznél élőben egy védikus esküvőt, kövesd a Krisna-völgyi Búcsú programjairól szóló híreket!
Források:
- Banyár Magdolna: A nők helyzete a gauḍīya-vaiṣṇava hagyományban és az ISKCON társadalmában. (Tattva, 9. évf. 2. szám, 67-78.)
- Banyár Magdolna: Manu-saṁhitā – Hagyományos indiai jogfilozófia és joggyakorlat. (BHF jegyzet)