Csizmadia Ildikó vaisnava jógamester értekezésében összefoglalást ad arról, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk jógának, mi a célja, honnan ered ez a hagyomány és milyen hatásokat vált ki a gyakorlóban:
A jóga egy sok ezer éves indiai tradíció, mely egyesíti a tudományt és a filozófiát, s amely mára szétterjedt a különböző kultúrákban. A rendszert testgyakorlatok, a légzés szabályzását segítő gyakorlatok, meditációs és relaxációs technikák, valamint életmóddal összefüggő előírások alkotják.
Hatása több szinten mérhető. Első szinten hat a durvafizikai testre, melyben a gyakorlás következtében számos pozitív élettani változás tapasztalható. Második szinten a finomfizikai test, a tudat lecsendesítésében ad segítséget. Harmadik szinten a jóga lehetőséget ad arra, hogy az ember megismerhesse valódi transzcendentális lényét, az önvalóját, valamint kapcsolatot teremthessen Istennel, azáltal, hogy megérti saját eredeti helyzetét és szerepét a világban. Az első két szintet a gyakorlás jótékony mellékhatásaként fogadhatjuk el, míg az utolsó lépcsőfok magát a jóga valódi célját tartalmazza.
Ezt az állítást támasztja alá a jóga szó elsődleges jelentése is, mely a szanszkrit judzs igei szótőből származik és fordíthatjuk többek között összekapcsolódásként, érintkezésként, kapcsolatként vagy akár együttállásként. Ez az összekapcsolódás Istennel történik, minden létező forrásával, akit a jóga útján járók megértésük szerint személytelen energiaként (Brahman), a mindenki szívében jelenlévő Felsőlélekként (Paramátmá) vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként (Isvara-Bhagaván) fogadnak el. A szó másodlagos jelentése rögzít, összpontosít, igába hajt vagy megzaboláz, mely jelentések arra utalnak, hogy a jóga folyamatát nem lehet elválasztani az érzékek szabályzásától. [1]A Kathópanisad[2]az érzelmek és a tudat szilárd ellenőrzés alatt tartásaként határozza meg a jógát.[3] A Jóga-szútrákban az első fejezet második versében Patandzsali hasonlóan fogalmaz, s így ír erről: „jógas csitta vritti niródha”,[4] vagyis a jóga az anyagi tudat működésének megfékezésére, illetve leállítására irányul.[5]
Az érzékkontroll viszont csupán eszközként szolgál arra, hogy segítségével a valódi cél, vagyis az összekapcsolódás irányába induljunk, mely a Jóga-szútra következő versében így bontakozik ki.„Ha ez megtörténik, akkor a látó, lélek, saját eredeti formájában (szvarupa) helyezkedik el.”[6] A szvarupa fogalom a lélek eredeti állapotára utal,[7] mely meghatározza helyzetét is, ami a gaudíja vaisnava felfogás szerint nem más, mint az Isten Legfelsőbb Személyiségének örök szolgálata. Amikor a jógafolyamatok hatására a szvarupa megnyilvánul a jógi számára, akkor képes a legtisztábban kapcsolódni Istennel, megértve eredeti szerepét. E szerint a jóga tökéletességét, legvégső célját az Úr odaadó szolgálatában érhetjük el, melyhez elengedhetetlen feltétel az érzékek szabályozása, vagyis az, hogy a tudatfolyamatok és az általuk működtetett funkciók magas szinten mindig Isten szolgálatával legyenek lefoglalva.[8]
A Bhagavad-gítá, ami az egyik legmeghatározóbb jóga szentírás, melyet a jóga valamennyi tradicionális irányzata mérvadónak és örökérvényűnek fogad el, a következő versben így beszél erről:
„Aki nagy hittel mindig bennem lakozik, magában Énrám gondol és transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül velem a jógában, s minden jógi közül Ő a legkiválóbb. Ez az én véleményem.”[9]
A jóga végcélja értelmezhető más aspektusok alapján is, és eléréséhez a jóga szentírások különféle ösvények követését javasolják. Ezek az alacsonyabb tudatszintektől vezetnek a jóga tökéletességéig, és fokozatosan bontakoztatják ki az önmegvalósítás lépcsőfokait. A fokok hasonlíthatók egy létra fokaihoz, melyek egymás után következnek és fokozatosan egyre magasabb dimenziókba visznek, a létra pedig magának a folyamatnak, vagyis a jógának feleltethető meg. A különböző tudatállapotokkal jellemezhető szintek, melyeket a szentírások leggyakrabban említenek, a karma-jóga, tehát az önzetlen cselekedetek jógája, dzsnyána-jóga, mely a transzcendentális tudás által kívánja elérni az önmegvalósítást, az astánga-jóga (rádzsa-jóga), mely Patandzsali nyolcfokú rendszere, valamint a bhakti-jóga, vagyis az istenszeretet jógája, mely a már említett odaadó szolgálat által valósítható meg. [10]
A következő fejezetben erről a négyféle útról szeretnék írni, melyet azért tartok fontosnak, hogy az olvasó el tudja helyezni a hatha-jógát a jógarendszerben, melyben az ászanák kiemelt szerepben vannak jelen.
Írta: Csizmadia Ildikó vaisnava jógamester
[1] Gaura Krisna Dász 2008: 11‒17.
[2] „Amikor az érzékek elcsendesednek, amikor az elme nyugalomba jut, amikor az értelem abbahagyja az okoskodást, akkor érhetjük el – mondják a bölcsek -, a legmagasabb szintet. Az érzékek és a tudat e szilárd ellenőrzés alatt tartása a jóga meghatározása. Aki ezt eléri, az minden káprázattól megszabadul.” (Iyengar 1999: 16.)
[3] Iyengar 1999: 16.
[4] Jóga-Szútra 1. 2.
[5] Gaura Krisna Dásza 2017: 1.2 magyarázat
[6] Gaura Krisna Dásza 2017: 1.3.
[7] A lélek eredeti állapotában transzcendentális természetű, vagyis különbözik az anyagtól és öröklét (szat), tudás (csit) és boldogság (ánanda) jellemzi.
[8] Képes Andrea: A hatha-yoga helye a yoga-irányzatokban. Tattva,17. 1. 2014, 11–22.
[9] Bhagavad-gítá 6.47.
[10] Képes Andrea: A hatha-yoga helye a yoga-irányzatokban. Tattva,17. 1. 2014, 11–22.
