A Srímad-Bhágavatam 4. énekének 13–14. fejezetében Dhruva Mahárádzsa leszármazottai közül Anga királlyal és családjának történetével ismerkedhetünk meg.
A király és fia, Véna személyében két igen eltérő személyiséget különböztetünk meg, merőben más gondolkodással, tettekkel és cselekedetekkel. Dhruva leszármazottai közül Ulmuka hatodik fiaként született meg Anga. Anga király egy nagyon bölcs, vallásos, igazságos, jóságos ember volt, ennek ellenére egy gonosz fia született Véna személyében.
Vidura a 13. fejezet 21. versében felteszi azt a kérdést a bölcsnek, hogy egy olyan jóakaratú embernek, mint Anga, mégis hogyan foganhatott egy olyan démoni gyermeke, mint fia, Véna? [2] Vidura lelki tanítómesterének fogadta el Maitréját, és mivel tudta, hogy ismeri Véna király történetét, arra kérte mesterét, meséljen még neki a királyról. Maitréja eleget tett a kérésnek és elmesélte részletesen, hogyan is történtek a dolgok.
Anga király asvamedha szertartás (ezen szertartás alkalmával lovakat áldoztak fel, és a céljuk az volt ezzel, hogy a mantrák erejét igazolják, nem pedig az, hogy megegyék az állatokat) bemutatására készült, a megjelent bráhmanákkal. [3] Akárhogy is próbálkoztak azonban meginvitálni a félisteneket, ők nem jöttek el, és nem működtek közre az áldozat bemutatásában. Az előírtak szerint tisztított vajat ajánlottak fel, de így sem fogadták el a félistenek. A himnuszok éneklése is úgy történt, ahogy annak
lennie kellett, de még így sem jártak sikerrel. Anga nagyon elkeseredett a történtek miatt. A király a papok segítségét kérte, hogy mondják el neki, milyen sértést követett el. [4]
A király azt a választ kapta, hogy jelenlegi életében semmiféle bűnt nem követett el, még csak gondolataiban sem vétkezett, semmilyen rossz tettet nem hajtott végre, de egy előző életében elkövetett bűnéért a jelenlegi életében kapja meg a büntetést, és ezért nem születhet fiúgyermeke. Azt javasolták a főpapok a királynak, hogy imádkozzon, és mutasson be áldozatot az Úrnak, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki majd eleget tesz a kérésének. Az áldozat során a király egy tál tejben főtt rizst kapott, és ennek az ételnek egy részét odaadta a feleségének. A király felesége, Szuníthá nem volt méltó arra, hogy megkapja ezt az áldást, de a király nagylelkű volt, és adott feleségének a praszádamból [5 ], aki miután evett belőle, gyermekáldás elébe nézett. Mivel a király nagyon fejlett szinten állt, és még csak elmében sem vétkezett a jelenlegi életében, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt akarta, hogy a király hidegüljön el az anyagi világtól, ezért úgy intézte, hogy gonosz fia szülessen a királynétól.
Anga király fia, Véna egy könyörtelen gyermek volt, lemészárolta az erdő ártatlan állatait, a játszópajtásait megölte. Apja hiába próbálkozott bármivel is, hogy megakadályozza fia gonoszságait, nem sikerült jobb belátásra bírnia. Hiába büntette fiát. Anga a fia viselkedése miatt érzett bánatában és tehetetlenségében egyre jobban kezdett eltávolodni családjától és otthonától. A sok tépelődés és álmatlan éjszaka után arra az elhatározásra jutott, hogy elhagyja otthonát és birodalmát.
Eleinte nagyon megrázónak tartotta életét, amiért egy démoni fia született, de ahogy telt az idő, már másképp kezdett el gondolkodni, és ezért a helyzetét is másként ítélte meg: úgy gondolta, hogy ha egy melegszívű, jólelkű fia lenne, akkor nehéz
szívvel hagyná el otthonát. Vénának köszönhetően viszont, mivel így egyre jobban eltávolodik a családjától, nem is esik nehezére az erdőbe vonulni. Egy gonosz gyermek rontja apja tekintélyét, hitetlenséget teremt, konfliktust eredményez, félreértéseket szít. A sok tépelődés után egy éjszaka felkelt az ágyából, és úgy, hogy
senki se lássa, az erdőbe távozott, hogy ott éljen és kövesse az erdei élet szigorú szabályait. [6]
Anga eltűnése hatalmas zűrzavart okozott birodalmában, senki sem védelmezte az embereket. A nagy bölcsek ezért úgy döntöttek, hogy a király fiát, Vénát nevezik ki új uralkodónak, annak ellenére, hogy tudatában voltak könyörtelenségének. Véna
kegyetlenségének híre trónra kerülése után viszont elijesztette a tolvajokat és a csavargókat az országból. Uralkodóvá válásában kapott hatalomnak köszönhetően Véna becsvágya, büszkesége egyre nagyobb lett, és még hatalmasabbnak érezte magát. Azt gondolta, mindenki és minden felett áll. Nem törődött senkivel és semmivel, elvakította vagyona. Hatalmát rossz és erkölcstelen dolgokra használta.
Az egyre kilátástalanabb helyzet miatt, amit Véna intézkedései okoztak, a nagy bölcsek újra leültek értekezni. Hosszas tanácskozás után arra az elhatározásra jutottak, hogy megpróbálják jobb belátásra bírni Vénát, de amennyiben ez nem
sikerülne, akkor hamuvá égetik. A bölcsek fel is keresték Vénát, és a legnagyobb tisztelettel próbáltak beszélni vele, szerették volna békés keretek között megoldani a helyzetet jó szándékú szavaikkal. Azonban minden igyekezetük kudarcba fulladt,
Vénának feleslegesen magyarázták, hogy mennyire örömteli életet élhetne, amennyiben biztosítaná alattvalóinak a lelki életet, védelmezné a népét a szélhámosoktól, gaztevőktől. Józan szavaikkal semmire sem jutottak Vénánál, elutasította kérésüket. Véna nagyképű és arrogáns volt a bölcsekkel, és még azt is
elvárta tőlük, hogy őt dicsőítsék, mert saját magát tekintette a világ legnagyobb urának. Mindezen felül az esztelen király még meg is sértette a hatalmas tudósokat, akik ennek köszönhetően felháborodtak, Véna ezzel alá is írta a halálos ítéletét.
Véna gonoszságával azonban szemben állt apja, Anga király kimagasló tudása, intelligenciája, jósága, vallásossága, ennek köszönhetően a bölcsek úgy döntöttek, hogy Anga király dinasztiája nem halhat ki, ezért Véna király combjából egy törpe
embert köpültek ki, aki alázatos és szerény volt. Nisádának hívták, és születése után egyből magára vette Véna király összes bűnös cselekedetének visszahatását. [7]
Véna király történetének elemzése
Véna apjának, Anga királynak a példáján keresztül jól látszik, milyen komoly következményekkel jár egy múltban elkövetett tett, cselekedet. Anga király jelenlegi életében nagymértékű szenvedést idézett elő a karmája, nemcsak saját életére, de
birodalmára nézve is. Az ő esete jó példa a korábban bemutatott prábhda-karmára, vagyis egy előző életében elkövetett hibájáért a jelenlegiben felel és kapja meg büntetését, ami igen komoly hatással volt a király életére. [8]
Pontosan mi is határozza meg a karmikus következményeket: az önfeledt, vidám életet vagy a fájdalmat, a szenvedést? Patandzsali azt mondja a Jóga-szútrában, hogy az élőlény cselekedeteinek az erényhez való kapcsolata, tehát a tetteink milyensége hatással van sorsára. Aki a dharma négy elve szerint éli az életét, az vidám, gondtalan életet élhet, aki viszont nem ezen elvek szerint cselekszik, arra keserűség vár. [9]
A történet másik fontos szereplője Anga fia, Véna, aki már születése pillanatától a tamó-guna (az anyagi világ három kötőereje, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság közül a harmadik, ami a legalacsonyabb rendű) hatása alatt cselekszik, viszi véghez tetteit. A tamó-gunára jellemző tulajdonságok megmutatkoznak Véna egész életében, minden tettében, cselekedetében. Mivel Véna király folyamatosan a tudatlanság hatása alatt cselekedett és élte a mindennapjait, így egyre lejjebb és lejjebb süllyedt az anyagi lét útvesztőjébe. Véna nem követte a dharmikus elveket, tehát ebből is következik, hogy mennyire gonosz volt, vagyis nem tartozott az erényesek közé. Nemcsak, hogy nem tartotta be a dharma négy alappillérét, de olyan adharmikus tetteket végzett, mint a düh, a mohóság, amik az ő életében súlyos következményekkel jártak. Egyre mélyebbre süllyedt az anyagi létében. Mint már fentebb említettem, a Jóga-szútra második fejezetének tizenkettedik szútrájának magyarázata kitér arra is, hogy van még két adharmikus tulajdonság, amik a lélek egyre mélyebbre jutásához vezetnek, és ezek a tulajdonságok (őrültség, irigység) mind jelen voltak Véna viselkedésében, valamint kiegészültek még kéjvággyal, mohósággal, dühvel, amik hozzájárultak Véna démonikus személyiségéhez. [10] Ennek következtében nem tudott apja nyomdokaiba lépni, és jó királyként vezetni az országát. Említettem már a karma fajtáit, amiből Véna múltbeli életére is következtethetünk. Hiszen a múltbeli élet határozza meg a következő életben kapott születést, az élet hosszát, betegségeket, hová születik az élőlény stb. – ezek közül az ájuh meghatározza, hogy milyen hosszú lesz az élőlény következő élete, és mint a történetből kiderül, Véna élete eléggé rövidre sikerült. Valamint a karma egy másik fajtája, a bhoga érvényesülése is ezt támasztja alá. Hiszen a bhoga egy olyan tapasztalás, amit az élet során átélt jó vagy rossz észlelések karmikusan meghatározott megoszlása. [11]
Vénának az igazi boldogságból sem jutott ezen életében. Mindezeket alátámasztja az is, hogy az általam említett dharmikus alapelvek egyike sem lelhető fel Véna életében, tetteiben, cselekedeteiben. Lemondást sohasem végzett, mindig és minden körülmények között csak a saját érdekeit tartotta szem előtt. Senki sem érdekelte, pedig királyként kötelezettségei lettek volna a birodalmában. A kegyességnek még csak a csírája sem mutatkozott meg nála, hiszen az erdő ártatlan állatait sorra mészárolta le, pajtásait játék közben megölte. A tisztaság Véna számára egy ismeretlen fogalom, hiszen a lelke szennyezett volt a sok gonoszságtól, ami benne lakozott, még a vallásos szertartások végzését is betiltotta birodalmában. A dharma negyedik alapelve, az igazmondás sem játszott szerepet Véna király életében. [12] Miután megtiltotta a vallás gyakorlását a birodalmában, a bölcsek nagyon felháborodtak, és mivel látták, hogy Véna hatalmánál fogva csak egyre gonoszabb
lesz, és a karma törvényének értelmében egy bűnös emberrel való szövetkezés rossz karmát eredményezhet, féltek ezen visszahatástól is, viszont nem tudtak rá hatni szavakkal, nem tudták jobb belátásra bírni, ezért véget vetettek életének. [13]
Írta: Trudics Mária vaisnava jógamester
[1] Bhág. 4.13–14.
[2] Bhág. 4.13.21.
[3] bráhmana: Az intelligens papi réteg tagja, a védikus társadalom elsőszámú társadalmi rendje. Lásd: Bhág.
szójegyzék: 710.
[4] Bhág. 4.13 fejezet
[5] praszáda: szent étel, amit odaadással ajánlottak fel Krisnának. Bhg. szójegyzék: 765.
[6] Bhág. 4.13.fejezet
[7] Bhág. 4.14. fejezet
[8] Ys. 2.12. magyarázat
[9] Ys. 2.14. magyarázat
[10] Ys. 2.12. magyarázat
[11] Ys. 2.13. magyarázat
[12] Ys. 2.12. magyarázat
[13] Bhág. 4.14.11 magyarázat
