A telex.hu 2020. november 1-jén megjelent „A ma ismert jógát a svédek találták ki, India csak ügyesen adta el nyugatra” című cikkére reagálva a Magyar Jógaoktatók Szövetsége az alábbiakat teszi közzé:

Az ősi jógahagyományokat ismerve, a jógaiskolák tanításait tisztelve szeretnénk pontosítani néhány a cikkben megjelent állítást.

„A jógaalapítónak tekintett Patandzsali nagyjából kétezer évvel ezelőtt írt szútráiban összesen nyolc ülőgyakorlatot ismertet, és ezeknek is csak annyi funkciójuk volt, hogy biztos és kényelmes pozíciót biztosítsanak a meditációhoz.”

Valójában Patanjali a jóga szútrákban egyetlen ászanát sem említ. A feltehetően Kr.e. 400 és Kr.u. 600 között íródott mű a jógafilozófia alapjait, a megvilágosodáshoz vezető nyolc lépcsőből álló utat írja le, melynek csupán az egyik pillére az ászanák (kitartott testhelyzetek) gyakorlása. Ha tehát a jógát a szó tradicionális értelmében véve gyakoroljuk, akkor az ászanázás (jógapózok) csak egy a sok más feladat, mint a meditáció, a légzésszabályozás, a helyes életmód vagy erkölcsi szabályok betartása mellett.

„A későbbi, már a 10. és 15. század között keletkezett szövegekben is összesen 84 gyakorlatot írnak le, az első álló pózok pedig a 17. századi szövegekben jelentek meg.”

Ez valóban így van, és ezzel a ténnyel az újságcikk a saját állításait cáfolja meg. Hiszen ezek szerint az alap ászanák nem az általuk említett 20. század eleji svéd költőtől valók, hanem az ősi jógahagyományokból. A 15. és 17. század között keletkezett Hatha jóga pradipiká 15, a Gerandha szamhita 32 ászanát említ, a Hatha ratnavali pedig már precízen leír 84 alap ászanát.

Az 1850-es években viszont – tehát nagyjából a Brit-Indiai Birodalom kialakulásával egyidőben – Májszúr akkori királya Sritattvanidhi című kiadványában 122 ászanát tett közzé precízen, rajzokkal illusztrálva.

Jógaászana a Sritattvanidhiből

Ezzel együtt természetesnek vehető, hogy azóta újabb és újabb jógapózok kerültek be a gyakorlásba. Az emberi test korlátai ugyanis végesek, behatároltak, éppen ezért kár csodálkozni azon, hogy bizonyos testgyakorlatokat térben és időben egymástól távol, egymástól függetlenül ugyanúgy „kitaláltak” az emberek. Ettől még egyik sem von le a másik értékéből, nem kérdőjelezi meg a másik létjogosultságát.

Ahogy az is természetes, hogy a modern kor az ősi jógára is hatással van. Muszáj is, hogy hatással legyen, hiszen a modern kori ember egészen más életet él, más testi adottságokkal rendelkezik, más hatásoknak van kitéve, mint elődeink, tehát ennek megfelelően kell adaptálni a modern kori ember testére és életmódjára az ősi jógagyakorlatokat.

Köszönettel veszünk minden olyan cikket, írást, amely a jógát, ezt a többezer éves ősi tudományt, komplex életmód-rendszert népszerűsíti, és mint a hazai jógaoktatás szakmai szervezete mindig készséggel állunk rendelkezésre a jógával kapcsolatos ismeretterjesztésben, a felmerülő kérdések megválaszolásában.

Budapest, 2020. november 3.

Magyar Jógaoktatók Szövetsége