Tattva – Jóga 3.

A yoga-gyakorlatok és -módszerek lenyűgöző eszköztárat kínálnak: lehet mozgásterápia, egészségmegőrzés, személyiségfejlesztés, önismeret, filozófia, lelki élet. Egyedülálló út, amely egészséges, boldog és harmonikus életet eredményez. A yogának négy fő irányzata létezik, és több technikai elemet is felhasznál, mint például a testgyakorlás, a légzésszabályzás, a relaxáció és a meditáció.

A TATTVA e számának Tanulmányok rovata kapcsolódási pontokat nyújt a yoga mélyebb megismeréséhez. A rovat írásai lehetőséget biztosítanak arra, hogy az érdeklődő rálátást nyerjen a yoga különféle irányzataira, valamint betekintést kapjon a yoga elemeinek alkalmazásába és azok kedvező hatásaiba. Képes Andrea az általa írt cikkben először tisztázza a yoga fogalmát a Bhagavad-gītā, a Śrīmad-Bhāgavatam és a Yoga-sūtra megközelítése alapján, majd a yoga négy tradicionális irányzatát elemzi: a karma-yogát, a jñāna-yogát, a dhyānayogát (ezen belül a haṭha-yogát) és a bhakti-yogát. Végül az író az egyes yogarendszerek kapcsolatát is felvázolja. A második tanulmányban a yoga elemeinek sokszínű alkalmazása kerül bemutatásra. Kapisinszky Judit a pādadhīrāsana (légzéskiegyenlítő póz) leírásán keresztül ismerteti az āsana (testgyakorlás) és a prāṇāyāma (légzőgyakorlat) fogalmát, céljait és azok kedvező hatásait. Medvegy Gergely írása a yoga elemeinek gyakorlatban történő használatát mutatja meg a sūrya-namaskāra (Napüdvözlet) elemzésén keresztül. A gyakorlatsor tizenkét testtartást (āsanát) foglal magában, melyeket a gyakorlók egymás után vesznek fel dinamikusan, légzésszinkronnal. A mozgásfolyamat minden egyes āsanájához társul egy légzés és egy meditációs fókusz, vagyis egy mantra,1 melyen keresztül megtapasztalható a légzés, a mozgás és a tudatosság egysége, amely a meditáció előszobája. A fenti tanulmányok mindegyike rávilágít arra a tényre, hogy a yoga gyakorlásának valódi célja az elme lecsendesítése azért, hogy a gyakorló felkészüljön a meditáció végzésére. A meditációban alkalmassá válhat arra, hogy megtapasztalja eredeti önvalóját mint örökkévaló, mindent átható lelki lényt, amely különbözik az anyagi testtől, és amelynek elválaszthatatlan kapcsolata van Istennel. Az önmegismeréshez vezető úton az erős és egészséges test hasznos társ, így a yoga erre is nagy hangsúlyt fektet. Az āsanák gyakorlásának rengeteg módja ismert: lehet őket külön-külön végezni, vagy sorban összefűzve, hidegben, melegben, rövidebb vagy hosszabb ideig kitartva. Az eltérő helyzetekben kivitelezett āsanáknak eltérő élettani hatásuk van. A rovat utolsó cikkében a Bikram-jóga élettani hatásait kísérhetjük végig Nádas Linda kutatásain keresztül.

A Műhely rovat két tanulmányt ad közre. Mahārāṇī Devī Dāsī (Dr. Banyár Magdolna) arról ír, hogy milyen lépésekben veszik át a gauḍīya-vaiṣṇava kultúrát a magyar Kṛṣṇa-hívők, Mañjarī Devī Dāsī (Magyar Márta) pedig az egyik legnagyobb gauḍīya-vaiṣṇava tanító, Bhaktivinoda Ṭhākura vallási evolúcióról alkotott nézeteit ismerteti.

A Párbeszéd rovat szintén két írást tartalmaz. Halmai Zsuzsa a nyugati pszichológiának és a védikus szentírásoknak a tudat és a test kapcsolatáról alkotott képét hasonlítja össze, Rādhā-priyā Devī Dāsī (dr. Aranyos Edit) pedig arra keresi a választ, hogy az ősi indiai gyógyászati rendszer, az āyurveda mennyiben használható a nyugati orvoslás mellett, annak kiegészítőjeként.

Jelen számot két izgalmas könyvismertető zárja: Śyāmasundara Dāsa (Bakaja Zoltán) Bhaktivinoda Ṭhākura: Rasikarañjana című művét ismerteti egy érdekes nézőpontból, Sākṣi-gopāla Dāsa (Dr. Schnitchen Csaba) pedig Robert Audi, az egyik legjelentősebb kortárs filozófus tudáselméleti alapművét mutatja be, gauḍīya-vaiṣṇava nézőpontból is értékelve azt.

Ahány ember, annyi út. Bízunk benne, hogy a tisztelt olvasó is megtalálja a yogán belül azt, ami segítségére lehet egészségének fenntartásában és Istennel való kapcsolatának megismerésében, melyhez jelen számunk többi írása is hasznos információkkal szolgálhat.