Jógainterjú Kovács Klaudiával

Napi rendszerességgel a pránájáma technikákat és a meditációkat gyakorlom, heti 2-3x hosszabb ászanázást is beiktatok. A hét többi napján csak 2-3 ászanát veszek fel – egy pózt percekig kitartva, miután alaposan megfigyeltem magam és tudatosítottam, hogy mire is van szükségem, milyen állapotban vagyok, hol vannak blokkjaim, hol érzek akadályokat az energiaáramlásban. A jóga erkölcsi tanításait naponta olvasgatom, valódi lelki táplálékot nyújtanak a nehézségekkel, kihívásokkal, hullámvölgyekkel tarkított időszakokban is.

– Hogyan tudod beépíteni a hétköznapjaidba a jógát?

Törekszem arra, hogy folyamatosan jógázzak. Ha épp nem fizikailag gyakorlom a technikákat, ászanákat vagy meditációt, akkor úgy végzem a munkámat és a mindennapi cselekedeteimet, hogy Istennek felajánlom, ezáltal odaadóbb hangulatba kerülök és a szívem is tisztul. Ehhez még jógaszőnyegre sincs szükség. A munkám és a négy fiam körüli teendők határozzák meg, hogy mikor érkezem meg a jógaszőnyegemre is, de nem múlik el nap anélkül.

– Mit ad neked a jóga?

A jóga eleinte kapaszkodót, vigaszt, stabil támaszt nyújtott számomra a haj nélküli állapot elfogadásában. Aztán szép lassan átalakította az életemet, rájöttem, hogy minden, amit keresek, ott van bennem, és csak fel kell szabadítanom. Nem telt el sok idő, és a jóga életmódként, életformaként beölelte a gondolkodásomat, a táplálkozásomat, a mozgásomat és a valódi szabadág érzésével, bátorsággal, erővel, hittel és Isten szeretettel ajándékozott meg.

– Melyik a kedvenc ászanád? És miért?

A csípőnyitó és mellkasnyitó pózok igazán felszabadító, érzelmileg kiegyensúlyozó hatásúak számomra, azonnal érzem jótékony hatásukat. Ha mégis ki kellene emelni közülük párat, talán az egyik a Hanumánászana (spárga), a másik a Csakrászana (híd) lenne, de egyensúlyba kerülök a Sírsászanától (fejenállás) is, amiben szeretek hosszú időt eltölteni. A fejenállástól letisztult és nyugodt lesz az elmém, fizikailag és mentálisan stabilabb.

Ha egyszerűen leülök Padmászanába (lótuszülés) vagy lefekszem Savászanába, egy pillanat alatt megérkezik a tökéletes ellazulás, elengedés érzése is, hiszen a kitartó, hosszú ideig fenntartott, rendszeres gyakorlással az elmém, a testem megtanulta, hogy ilyenkor mi a feladatuk. Elég 10 perc és teljesen újjászületek, feltöltődöm energiával, életszeretettel.

– Van olyan ászana, ami nehézséget okoz?

Az adho-mukha-vriksászana (kézenállás). Falnál 2 percig ki tudom tartani, azonban fal nélkül max. 7 másodpercig. Ez volt a legtöbb idő, rendszerint átbillenek innen hídba. Nem sikerült még ráéreznem, pedig már oly sokat gyakoroltam és olvastam a technikájáról, ráadásul nagyon szeretek fordítva lenni, más nézőpontból tekinthetünk a világ történéseire.

– Mik a jövőbeni céljaid a jógaoktatással?

A szívemhez legközelebb a pránájáma gyakorlatok és a jóga nidrá tanítása áll. Szeretném a jövőben még szélesebb körben tanítani ezeket, még hangsúlyosabban felhívva a figyelmet a jelentőségükre a mai rohanó, hajszolt, stresszel teli világunkban. Nem csak az életminőség, a vitalitás javul, de az élettartam is megnő, ha a pránájáma technikákkal szabályozzuk a légzést, fokozzuk az energia felszívódását. A jógik és risik is megfigyelték a természetet: azok az állatok, amelyeknek lassú a légzésritmusuk (elefántok, kígyók, teknősök…), hosszú ideig élnek. Az emberek többsége viszont kapkodva, helytelenül lélegzik. Lelkesedésemet tovább fokozza, hogy csupán ezekkel a technikákkal számtalan szép eredményt értünk el különböző, súlyos panaszok, egyensúlytalanságok esetén. Szoktam mondani tréfásan, hogy amíg a légzésünk nincs rendben, ne vágjunk bele egyéb terápiákba, mert csak pénzkidobás lesz. Szerintem túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az mindennek az alapja.

Céljaim között szerepel továbbá ősztől egy „jógaiskola” létrehozása gyerekeknek két korcsoportban, jelenleg a munkafüzeten dolgozom. Bízom benne, hogy minden égi támogatást megkapok ehhez a feladathoz.