Kárttika – a belső fény hónapja

Ahogy az ősz egyre mélyebbre fordul, a természet visszahúzódik, lelassul, levetkőzi mindazt, ami már nem szolgálja. Ilyenkor a lélek is hívást érezhet arra, hogy befelé forduljon, elcsendesedjen, és újra kapcsolatba lépjen önmagával – azzal a részével, amely talán már túl régóta nem kapott figyelmet. A védikus kultúrában ezt az időszakot a Kárttika hónapja testesíti meg: egy különleges, teliholdtól teliholdig tartó időszakot, amelyet a lelki gyakorlatok egyik legkedvezőbb idejének tartanak.

Kárttika általában október közepétől elnyúlik november közepéig, pontos időpontja azonban évente változik, mivel a hold járásához igazodik. Idén október 7-től november 5-ig tart majd.

Ez a hónap a védikus naptár szerint rendkívül kedvezőnek számít mindenfajta lelki tevékenységre – a tradíció szerint ilyenkor az imák, meditáció, a lemondások és a spirituális törekvések hatása megsokszorozódik. Tehát, ha ezidő alatt végzel lelki tevékenységet, annak a sokszoros eredményét kapod meg. A motiváció ugyan ne ez legyen, de adhat egy kis extra lelkesedést.

Illetve mindezt lehet szimbolikusan is érteni: a természet ciklikus rendje tükröt tart az ember belső világának is. A csendesedés, az elengedés és a befelé figyelés ideje ez, amikor a fény már nem kívül keresendő, hanem belül ébreszthető fel.

Nem követel, csak hív – a Kárttika szellemisége

A Kárttika hónap szellemisége nem követel, hanem hív. Nem szabályokat diktál, hanem lehetőségeket kínál. Lényege, hogy megteremtsük magunkban azt a belső teret, ahol a lélek újra előtérbe kerülhet, és eredeti természetét megélheti. Ehhez sokféle út vezethet, de a védikus hagyomány néhány gyakorlatot különösen ajánl, amelyek segítenek elmélyíteni az önmagunkkal és a transzcendenssel való kapcsolatot. Mik ezek a gyakorlatok?

Az egyik ilyen a mécses- vagy gyertyagyújtás, amit egy kis szeretettel fűszerezve felajánlhatunk Istennek is. A szeretet a legértékesebb ebben a felajánlásban, ugyanakkor a mécsesgyújtás a külső fény szimbólumán keresztül megidézi a belső fényt is. A Kárttika időszaka alatt sokan gyújtanak mécsest akár minden este – otthon, templomokban vagy szent helyeken –, kifejezve ezzel a vágyat, hogy a tudatban is világosság gyúljon. A tűz fénye az odaadás, a tisztulás és a jelenlét megtestesítője.

Aztán, egy másik gyakorlat lehet a korai ébredés, különösen a napfelkelte előtti órákban. Ez egy kicsit kényelmetlenebbnek tűnik, mint mondjuk mécsest ajánlani, viszont az áldásosságát igazán erősen lehet érezni.

Ezt a hajnali időszakot a védikus irodalom Brahma-muhúrtának nevezi – a „teremtés idejének” –, amikor a világ még alszik, a tudat viszont tisztább, fogékonyabb az emelkedettebb impulzusokra. Ilyenkor érdemes valamilyen személyes lelki gyakorlattal kezdeni a napot: meditációval, mantra meditációval vagy énekléssel, esetleg spirituális könyvek, szentírások olvasásával (például Bhagavad-gítáéval).

fotó: Chayantorn

A lemondás ereje és a szolgálat öröme

Kárttika idején sokan vállalnak valamilyen önkéntes lemondást is. Ez lehet például a hústól való tartózkodás, édességek elhagyása, vagy épp a képernyőidő tudatos csökkentése – a lényeg az, hogy felismerjük: vannak dolgok, amelyeket érdemes (legalább) időszakosan félretenni, hogy valami mélyebbel találkozhassunk önmagunkban. Nem az a cél, hogy minél sanyarúbban teljenek a napjaink, hanem az, hogy időt, energiát, felületet teremtsünk a tisztább és finomabb szintű dolgok megtapasztalásához. Ehhez pedig néha szükséges egy kis lemondás, viszont meglesz az értékes eredménye.

A belső munka mellett a külső szolgálat is fontos szerepet kap. A spirituális hagyományban a másokért végzett önzetlen cselekvés – a széva – az egyik leggyorsabb út a szív megtisztításához. Így tehát a Kárttika hónap során az is igen áldásos, ha módodban áll segíteni a rászorulóknak, ételt adományozni, valamilyen önkéntes munkát végezni – vagy akár csak kicsit több figyelmet, szeretetet és jelenlétet adni a környezetünkben élőknek.

Mire tanít a Kárttika, az elmélyülés ünnepe?

A hónap végéhez közeledve különös jelentősége van a Kárttika teliholdjának is (Kárttiká-púrnimá – ez az idén november 5-re esik), amelyet sokan ünnepelnek mécsesekkel, énekléssel, szertartásokkal. Ilyenkor mintha a hónap során összegyűjtött belső fény egyetlen ünnepi pillanatban válna teljessé. De valójában nem is az az igazi kérdés, mit csinálunk ezen az estén – hanem inkább az, hogy mit hordozunk tovább a szívünkben, miután a mécsesek kialudtak.

Mert a Kárttika nem csak egy hónap a naptárban. Nem csupán egy tradíció, amit évente egyszer megünnepelhetünk. Sokkal inkább egy emlékeztető arra, hogy a belső fény mindig velünk van – csak néha időt, csendet és figyelmet kell adnunk neki, hogy újra felragyoghasson.

És talán éppen ez az, amit ez a hónap a legmélyebben tanít: a valódi átalakulás sosem külső eredményekből fakad, hanem abból az elhatározásból, hogy visszatérünk ahhoz, akik igazán vagyunk. Csendesen, őszintén, szeretettel, fényt gyújtva – belül.
A fenti gyakorlatok pedig éppen ezt hivatottak segíteni. Ne mulaszd el ezt a lehetőséget… 

fotó: YuriArcursPeopleimages

Egy kis extra infó, ha közösségben is ünnepelnél

Kárttika hónapban a Krisna hívők minden este mécsest ajánlanak Krisna gyermekkori formájának és zenéléssel egybekötött közös Dámódarástaka éneklés is van (ez Krisna egyik gyermekkori kedvtelését felelevenítő dalocska). A programhoz vallási hovatartozástól függetlenül bárki csatlakozhat!

Budapesten (1039, Lehel utca 15-17.) hétfőtől péntekig 19:30-tól, szombaton és vasárnap 17:30-tól lehet csatlakozni.
Krisna-völgyben (Somogyvámoson) 18:30-kor tartják a mécsesajánlást.

Ez egy elég rövid program, mindössze 30 perc, így, ha van kedved, gyere, nézd meg, legyél a részese. Nem veszi el sok idődet, mégis hihetetlenül szép hangulat, lelki élmény és töltődés lehet bármelyik estédre. Várunk szeretettel!

Borítókép: stockimagefactory