Természet, taníts!

Természet, taníts!

Szeretem a természetet, a reggeli friss harmatos tiszta levegőt, a lágy szellőt, az eső illatát, a hosszú könnyed sétákat az erdőben. Ilyenkor meditálni szoktam. Gondolkodni az élet nagy kérdésein. Mikor hazafele indulok, mindig úgy érzem, újjászületek, lelkileg teljesen feltöltődöm.

Ma sétálni indultam a közeli erdőbe. Volt időm, úgyhogy arra gondoltam, elidőzök egy kicsit az erdő közepén lévő mesébe illő kis tisztáson. Bár az idő még kicsit csípős, hisz február eleje van, mégis napos, és téli napnak melegnek mondható, 12 fok. A madarak csiripelnek. Úgy látszik senki sem szólt nekik, hogy még tél van. Nyílnak a hóvirágok és hétágra süt a nap. Babakocsival sétálok. Fiatal andalgó szerelmesek, futók, kutyát sétáltató nénik. Úgy látszik ma mindenki az erdőt választotta. Piciny nagyfiam vidáman durmol a takaró rengeteg alatt. A mindent rejtő babakocsi tartóból kihúzok egy takarót, és kicsit megpihenek ebben a csodában.

A tanító játék

A férjemmel van egy szuper játékunk. Rendkívül szórakoztató és bárhol végezhető. Ahol éppen vagyunk, három dolog, amit először meglátunk, arról elmondjuk, hogy mit tanulhatunk tőle. Ha nehezíteni akarjuk, akkor egymásnak mondunk dolgokat, mint például közlekedési lámpa, vagy egy szemétlerakó. Most talán az lehet a nehézség, hogy mi legyen az a három dolog.

Feltámad a szél. Mint egyfajta jel. És már csikorognak is az agytekervények. Eszembe jutott egy régebbi lecke sorozat, amit Sivaráma Swami tartott, aki egy nagy védikus tanító. A természet 28 tanítója, azaz guruja. Megemlíti a szelet is, amely áthatol mindenen, tisztít úgy, hogy ő maga mégsem szennyeződik be. Nekem ez mit jelent? Rengeteg élethelyzet befolyásolhatja a közérzetünket. Sajnos a negatív események sokkal maradandóbb nyomot tudnak hagyni az emberben. Nem kedvesek a boltban, a buszsofőr az orrunk előtt csukja be az ajtót, esik az eső. A szél jelen van úgy, hogy közben nem befolyásolja semmi. Egyszerűen, csak végzi a feladatát. Megtanulni azt, hogy a kívülről jövő események ne gyakoroljanak akkora hatást az emberre. Elmúlik. A boldogságunkat nem ezek a történések határozzák meg.

Photo by Saad Chaudhry on Unsplash

Előttem áll egy öreg, odvas fa. Egészen adott, hogy ez lesz a második. Éppen egy harkály kopogtat rajta, és a szél fújja az ágait. Hihetetlen mennyi mindent túlélt ez a fa. Türelmesen áll itt alázatosan tűrve a természet viszontagságait. Rengeteg állatnak ad otthont és élelmet. Cserébe pedig nem vár semmit. Ahogy ezt a fát nézem, eszembe jut egy kedves idős bácsi a szomszédunkban. Arról híres az utcában, hogy mindig ott van, ahol baj van és segít. Sosem vár viszonzást. Lenyírja a füvet, megszereli a kerti kaput, és mindig mindenkihez van egy kedves szava, vagy egy meleg mosolya.

Photo:Johannes Plenio fotója a Pexels oldaláról

A fa egyik ágán egy madárfészek van. Egy kis madár mindig odaszáll, majd elrepül onnan, percekkel később pedig újra visszajön. A kicsinyeit eteti éppen, akik feltétel nélküli bizalommal várják az anyai gondoskodást. Az anyuka minden természeti elemmel megküzdve, egyetlen céllal a szeme előtt repül ágról-ágra: gondoskodni a fiókákról. A feltétel nélküli szeretet. Azt hiszem újdonsült anyukaként talán ez az a tulajdonság, amit a legjobban magaménak tudhatok. Bármire képes a kis fiókáiért, gondoskodik róluk, védelmezi őket.

Photo by Fas Khan on Unsplash

Játékunk második része is igen egyszerű. Azokat a tulajdonságokat, amiket megfigyeltünk, hogyan fogjuk hasznosítani a mindennapjainkban. A hangulatomat ne a külső történések befolyásolják, hanem az alázat, a béketűrés, az önzetlenség, a bizalom, a gondoskodás és a feltétel nélküli szeretet. Ez a mai lecke.

Idő közben az én tündér pici fiam kinyitja a szemecskéjét és mosolyog egy hatalmasat. Homlokát ráncolva észreveszi ez nem az a hely ahonnan elindultunk. Finom nyüszögéssel jelzi, itt az ideje sátrat bontani és hazafelé venni az irányt, hisz ő már éhes. Feltöltődve sétálok ki vele az erdőből töprengve a mai feladataimon. Hogyan fogom ezt a sok-sok dolgot fejleszteni magamban…

(Borítókép: Photo by Thibaut Burckel on Unsplash )