Új év, új operációs rendszer

Vége az évnek. Kimaxoltuk. Túlóráztuk magunkat, túltoltuk a megfelelést, és most még mindig ülünk a bejgli fölött, és azon gondolkodunk, hogy na, majd most minden más lesz.
Persze, ismerjük a forgatókönyvet.

Jelenet 1. – december 31.: jövőre lefogyok. Rendszeresen sportolok. Jobban fogok figyelni magamra.
Jelenet 2. – január 2.: kondibérlet megvéve, új edzőcipő, új élet.
Jelenet 3. – január 15.: a bérlet a táskában, a táska a sarokban, te pedig a kanapén, Netflix, ma még kihagyom, de holnaptól…

Nem veled van a baj! Egész egyszerűen a módszerrel. Az emberek nagy része nem elhatároz, csak elképzel valamit. Az elhatározás az, amikor belül átkattan valami: akármi van, akkor is. Ehhez képest mi többnyire ott tartunk: jó lenne, ha… És akkor csodálkozunk, hogy az akaraterő két hét után kifogy, mint a rossz elem a távirányítóban. Az igazság az, hogy fél gőzzel (sajnos) nem lehet. Változni és változtatni nagyon kell akarni!

Átprogramozás, nem szoftverfrissítés

A legtöbben úgy állunk az új évhez, mint egy telefonfrissítéshez: na, akkor most frissítünk egy kicsit a rendszeren, hátha gyorsabb lesz, szebb lesz, jobb lesz. Csakhogy itt nem egy appot kell frissíteni, itt az egész operációs rendszert kell újraírni. A régi programjaid valahogy így néznek ki: ha fáradt vagyok, jár a jutalom, kaja és görgetés hajnalig. Aztán jön az önbeteljesítő jóslat: úgyse bírom sokáig, nem vagyok elég kitartó. És hoppá: tényleg nem leszel.

Ha erre ráengedsz egy „újévi fogadalom” nevű szoftverfrissítést, maximum annyi történik, hogy szebben omlik össze a rendszer, de ugyanúgy összeomlik. Az átprogramozás ott kezdődik, hogy kimondod: nem elég kicsit máshogy élni, más emberként akarok működni. Az ember retteg ettől. Amíg a félelem viszi a főszerepet (mi lesz, ha nem sikerül?), addig minden próbálkozásod kudarcba fordul(hat). Nem azért, mert gyenge vagy. Hanem mert a félelem csendben felülírja az összes szándékodat.

Mit mond a Bhagavad-gítá?

Ha már új év, beszéljünk egy olyan szövegről, ami kicsit régebbi, mint a legújabb motivációs insta-reel: a Bhagavad-gítáról. A történetben Arjuna ott áll a csatatéren, és összeomlik. Nem akar harcolni. Nem érti, mi értelme az egésznek. Krisna pedig nem azt mondja neki, hogy: „figyi, vegyél bérletet a gym-be, keress egy edzőt, és minden oké lesz”. Hanem nagyjából ezt: „a csatatér te magad vagy, a saját félelmeiddel, halogatásoddal, önszabotázsoddal küzdesz, a tettedhez van jogod, az eredményhez nincs”.

Vagyis: a folyamatot te irányítod, de a végeredményt nem. A lényeg: ha a tudatod tiszta, a cselekedeteid is más minőségűek lesznek. Szóval, az lesz békében, aki teszi a dolgát, anélkül, hogy görcsösen kapaszkodna a sikerbe vagy a kudarctól rettegne. Újévi fordításban ez kb. ennyit jelent: az év többi napján is felkelsz, elvégzed, amit eldöntöttél, még akkor is, amikor senki nem tapsol meg érte.

Konkrét ütemterv: nem fogadalom, hanem működési terv

Na jó, de mit jelent ez a gyakorlatban? Hogy néz ki az, amikor nem fogadkozol, hanem átveszed a rendezést az életed fölött?

Nem kell színes, túltolt vision board, elég egy őszinte működési terv: leírod, hogy heti hányszor mozogsz, mikor szánsz 10 percet naplóírásra, mikor kapcsolod ki tudatosan a zajt (telefon, értesítések, stb.), és helyette hogyan fordulsz befelé.

Nem azt írod le, mit „kellene” akarnod, hanem amit valóban vállalsz: hogy inkább háromszor 30 perc séta lesz, mint nulla, mert úgysem jutottam el az edzőterembe; hogy inkább egy őszinte terápiás óra vagy önismereti munka, mint száz motivációs idézet; ha pedig épp ott tart az életed, akkor kipróbálsz józan időszakokat (stop alkohol és drogok), és megnézed, milyen érzések jönnek fel, ha nem tompítod őket. 

Ezek a kis, unalmasnak tűnő döntések lesznek az új operációs rendszered első sorai. És ahelyett, hogy az akaraterődre alapoznál (ami két hét után elfogy), rendszert építesz. Beírod a naptárba a saját időpontjaidat, mintha orvoshoz mennél; előkészíted este az edzőcuccot; találsz egy embert, aki rákérdez, „na, voltál ma magaddal?” Tény: nem lesz Facebook és Instagram kompatibilis, de tuti működni fog, mert a csendes, következetes jelenlétre épít.

Vedd komolyan magad

A Bhagavad-gítá azt mondja: nem az számít, hányszor esel el, hanem hogy újra és újra felveszed-e a fegyvered, és kiállsz a saját csatádba. Te pedig felteheted magadnak a kérdést: nem az a lényeg, hogy január 1-jén mit fogadsz meg, hanem az, hogy néhány hónappal később – egy szürke októberi kedden, fáradtan, nyúzottan mit teszel magadért. Az új év igazából csak egy dátum. A valódi fordulópont az a pillanat, amikor nem hagyod cserben magad többé, még akkor sem, ha (nagyon) nehéz. Ha ebből táplálkozol, akkor teljesen mindegy, hanyadika van, onnantól kezdve meg fog változni az életed.

Fotók és borítókép: Canva