A herceg, a siddhāsana, és a meditáció igaz története

Mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, hogy egy komoly döntést kell meghoznunk, ám kevesen tudjuk, hogyan fogjunk hozzá a végiggondolásához. Elfoglaltak vagyunk, és “nincs időnk” leülni gondolkozni, inkább gyakran csak fejest ugrunk a feladatba és lesz, ami lesz. A jóga arra tanít, hogy törekedjünk megtalálni az időt és alkalmat arra, hogy meditációt végezzünk és āsana gyakorlatokon keresztül harmonizáljuk kapcsolatunkat a fizikai testtel.

A helyes meditációhoz pedig elengedhetetlen egy megfelelő ülőhelyzet, amit kényelmesen fenn tudunk tartani. A meditáció a szentírásokban a legtöbb esetben valamilyen cél elérésére irányul – például az elmét szeretnénk lecsendesíteni vele, hogy tisztánlátáshoz jussunk (ez a mi korunk gyakorlatainak célja lehet leginkább).

Ám a purāṇák történeteiben a meditáció, mint egy legfelsőbb cél elérésének módja is megjelenik. Akik hatalomra, gazdagságra vagy felszabadulásra vágytak, mind valamiféle lemondást, meditációt végeztek ezen ősi írások szerint. Hoztunk is egy ilyen különleges történetet, reméljük tetszeni fog és hasznodra válik.

Amikor igazságtalanul indul az élet

Réges régen élet egy Uttānapāda nevű király, aki leszármazása miatt hihetetlen hatalommal rendelkezett az univerzumban. Ennek a királynak két felesége volt, Sunīti (Szuníti) és Suruci ( Szurucsi), akiktől egy-egy fia született. A király azonban igazságtalanul, második feleségével szemben részrehajlóbb volt, aki ezzel gonosz módon vissza is élt.

Egyszer, amikor a kis Dhruva még csak öt éves volt (az első feleség fia), és látta, ahogy a király a testvérét az ölében tartja, ő is vágyott arra, hogy felmászhasson apja ölébe. Ezt észrevette a második feleség – Suruci – és féltékenységében elkezdte gúnyolni Dhruvát: “Mivel nem az én méhemből születtél meg, nem vagy méltó arra, hogy apád ölébe ülj.”

A kis Dhruva rettentő módon megbántódott, főleg, amikor látta, hogy apja bár hallott minden szót, semmit nem felelt tiltakozásul, nem kelt a fia védelmére. A kis herceg dühösen, sírva kereste fel anyját, akinek szívét hasonlóan összetörték a hallottak. Azt a tanácsot adta fiának, hogy fogjon hozzá a Legfelsőbb Személy imádatához, merüljön meditációba az Úron. A kis Dhruva arra vágyott, hogy apja trónjára ülhessen, ehhez pedig végsősoron csakis a Legfelsőbb Személy segítheti hozzá.

Dhruva és a nagy bölcs találkozása

A fiú rögtön szót is fogadott anyjának, elhagyta a palotát, és az erdőbe vonult. Amikor a nagy bölcs, Nārada Muni meghallotta mindezt, elcsodálkozott és a fiú után ment. Megpróbálta először meggyőzni az öt éves Dhruvát, hogy tegyen le szándékáról, hiszen amire vállalkozott, azt még sok hatalmas yogi sem tudta elérni, nemhogy egy ötéves kisfiú.

Ám Dhruvát nem lehetett meggyőzni, összetört szívében nem maradtak meg a Muni jószándékú szavai. Elhatározta, hogy mindenáron magasabb pozíciót fog elérni a világban, mint apja, vagy akár nagyapja. Ezért arra kérte Nārada Munit, adjon neki tanácsot ezt illetően. A bölcs együttérző szíve megszánta a kisfiút, és kegyesen a következő tanácsot adta neki.

“Menj most a Yamunā partjára, ahol a Madhuvana nevű szent erdő terül el, és tisztulj meg ott!
Naponta háromszor fürödj meg a Yamunā folyóban — amit Kālindīnak is neveznek —, mert vize nagyon áldásos, szent és tiszta! Fürdés után tégy eleget az aṣṭāṅga-yoga szükséges szabályozó elveinek, majd egy nyugodt és békés helyzetben ülj le āsanádon [ülőhelyeden].

Miután elhelyezkedtél ülőhelyeden, gyakorold a háromféle légzést, s így fokozatosan hajtsd uralmad alá az életlevegőt, az elmét és az érzékeket. Teljesen szabadulj meg minden anyagi szennyeződéstől, és nagy türelemmel kezdj el meditálni az Istenség Legfelsőbb Személyiségén.”

(Śrīmad Bhāgavatam 4.8.42-44.)

A kis herceg követi Nārada Muni utasításait

Efféle utalásokat a helyes ülőhelyzet felvételéről a Bhagavad-gītában is olvashatunk – 6.11-14. versekben. A kényelmes ülés, amelyben a testet, a nyakat és a fejet egy vonalban tartjuk utalhat a siddhāsanára és padmāsanára is – mindkettő a meditációhoz kiváló alap pozíció – már a merev szalagúak számára a padmāsanát (lótuszülés) nem kimondottan lehet kényelmesnek nevezni. A siddhásana viszont könnyen felvehető és komfortos annyira, hogy hosszabb ideig fenntartsuk.

Ezekután Dhruva még egy mantrát és más, az Úr imádatára vonatkozó alapos utasításokat kapott Nārada Munitól, s azokat szívélyesen megfogadta. Elvonult hát a javasolt szent helyre és hozzálátott az imádathoz és a meditációhoz.

Fokozatosan ezen utasítások követésével olyan tökéletességet ért el, hogy képes volt, amikor a testének nyílásait elzárta, azzal az egész univerzumban megállt a prāna (életlevegő) áramlása. A félistenek fuldokolva keresték fel az Úr Viṣṇut, hogy segítsen rajtuk. (Ez itt a történet lélegzetelállítóan meseszerű része.)

A meditáció legértékesebb eredménye és a tanulságok

Az Úr Viṣṇu miután megnyugtatta a félisteneket, megjelent Dhruva Mahārāja előtt. A kisfiú teljesen elmerült a gyönyörű látványban, hogy már nem is vonzotta abban a pillanatban az a hatalmas birodalom, aminek eléréséért ezt a meditációt és imádatot elkezdte. Sőt, szinte szégyellte is magát korábbi anyagi vágya miatt. A Legfelsőbb Úr tudta mindezt, ám mégis megadta neki az áldást, amivel később Dhruva Mahārāja elérte azt a pompás királyságot. Szívében azonban mindezek után Dhruva Mahārāja örökre az Úrra gondolt, és az Ő nagy híve lett.

Ennek a történetnek számos tanulsága lehet számunkra. Például, hogy a helyesen végzett meditációnak mekkora ereje van, s ahhoz, hogy megfelelően tudjuk végezni a meditációt, előbb hiteles forrásból ismernünk kell annak módját. Dhruva Mahārāja Nārada Munitól tanulta meg a módját annak, hogyan végezze mindezt kellően a célja eléréséhez. S ebben az összetett folyamatban bár csupán egy apró mozzanat, hogy éppen milyen āsanában ült a kisfiú meditációja során, de mind tudjuk, hogy a siker alapját elsősorban a jó alapok adják.

Másik említésre méltó tanulság lehet; érdemes megválogatni, mibe fektetjük az energiánkat, mit választunk meditációnk központjául. Mert lehet, hogy a végén kiderül, valami sokkal értékesebbet szalasztunk el miatta…

Köszönöm szépen a figyelmedet, remélem sikerült egy kis érdekességgel szolgálnom, illetve kedvet csinálni a meditációhoz.

Forrás: Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad-Bhāgavatam. 4. Ének. The Bhaktivedanta Book Trust, 1994
Borítókép: prostooleh