Hogyan lehetne boldogság béke nélkül?

Milyen az igazi béke és hogyan lehet elérni?

A béke világnapja emlékeztet arra, mennyire sóvárgunk a nyugalomra és harmóniára. Mégis, ha körülnézünk, sokszor inkább zavarral és nyugtalansággal találkozunk (a technikai fejlődés ellenére, vagy épp annak eredményeképp…?). De ne kanyarodjunk el. Ha mélyebben belegondolunk, rájövünk: a béke hiánya valójában az emberek belső világából fakad, abból, hogy úgy érezzük, birtokolnunk és irányítanunk kell mindent, ami körülöttünk van.

A béke utáni vágy tehát egyetemes. De mit jelent valójában békében élni? Nemcsak azt, hogy nincs veszekedés körülöttünk, hanem azt is, hogy belül, a szívünkben nyugalmat érzünk. A Bhagavad-gítá – a jóga alapirodalma – sokat tanít arról, hogy az igazi békét az éri el, aki felhagy az önző vágyakkal, nem pusztán az érzéki örömöket keresi, és megszabadul a birtoklás és a hamis önazonosság terhétől.

„Egyedül az éri el az igazi békét, aki feladott minden érzékkielégítésre irányuló vágyat, kívánságok nélkül él, megvált minden birtoklásérzettől, s mentes a hamis egótól.” (Bhagavad-gítá  2.71)

fotó: miraclemoments

Vágyak nélkül élni?

Az élet természetéhez hozzátartozik, hogy vágyaink vannak, nem lehet őket teljesen megszüntetni. A lényeg nem az, hogy minden törekvést elfojtsunk, hanem hogy azok irányát megváltoztassuk. Amikor az ember megérti valódi helyzetét – hogy lelki természetű lény, és Istennel való kapcsolatában találja meg élete értelmét –, akkor válik képessé arra, hogy mindennapjait ennek a kapcsolatnak a szolgálatába állítsa.

Ez nem vallás kérdése, hanem a létezés mélyebb megértése: a jógi felismeri, hogy minden az istenihez tartozik, ezért életét igyekszik úgy élni, hogy az örömet szerezzen a Forrásnak, akitől minden származik. A vágyak így nem eltűnnek, hanem átalakulnak: az önző célok helyett az ember arra törekszik, hogy összhangban legyen a teremtés rendjével. Ez a változás egy belső tudatállapot, és nem függ a külső körülményektől.

„Akinek tudata Bennem merül el, s tudja, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső haszonélvezője, minden bolygó és félisten Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és jótevője, az megszabadul az anyagi szenvedésektől, és eléri a békét.” (Bhagavad-gítá 5.29.)

A békétlenség oka

A nyugtalanság oka legtöbbször az, hogy a vágyaink nem találkoznak a valósággal. Mindannyian szeretnénk, ha az élet mindig a terveink szerint alakulna, ha minden úgy történne, ahogyan elképzeltük. Amikor azonban a körülmények, az emberek vagy a saját lehetőségeink nem illeszkednek az elképzelt forgatókönyvhöz –, akkor feszültség, csalódás és belső békétlenség keletkezik.

Ez a folyamat azért olyan erős, mert a vágyakban benne van az az illúzió, hogy az életnek olyannak kellene lennie, ahogy mi szeretnénk. A világ azonban nem a mi akaratunk szerint működik, hanem egy nagyobb rend részeként. Amíg nem tudjuk elfogadni ezt a törvényszerűséget, addig az igényeink és a valóság közti különbség állandó nyugtalanságot teremt.

A béke ott kezdődik el, amikor felismerjük, hogy nem az a feladatunk, hogy mindenáron a vágyainkat erőltessük a világra, hanem hogy megtanuljunk összhangba kerülni a vele. Ez nem lemondás az álmokról, hanem annak a megértése, hogy törekvéseink akkor hoznak békét, ha összekapcsolódnak azzal a magasabb rendű céllal, amelyhez mi magunk is tartozunk.

„A rendíthetetlenül odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Nekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában Istennel, s munkája gyümölcseire sóvárog, azt megkötik tettei.” (Bhagavad-gítá 5.12)

fotó: francescosgura

Nyugalom a kívánságok tengerében

A jógi nem azért békés, mert megszűnnek a nehézségek vagy a kihívások, hanem mert a szív mélyén megszületik az a megnyugató tudás és bizalom, hogy nem mi vagyunk a világ urai, hanem részei egy nagyobb egésznek. A béke tehát annak a felismerésnek a gyümölcse, hogy életünket Istenhez kapcsolva, tudatosan és szolgálatkészen élhetjük. Ez a belső harmónia olyan lesz, mint az óceán: a körülmények változnak, a hullámok jönnek és mennek, a jógi mégis szilárd marad.

Ez nem valami olyan, amit majd egyszer elérünk, ha a világ megváltozik. A béke itt és most születhet meg bennünk, amikor felismerjük: a legmélyebb szabadság és harmónia nem a külső körülményekből, hanem a tudat megtisztulásából fakad, ami minden másnál tartósabb és igazibb.

„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait beteljesíteni, hanem egyedül az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele, mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.” (Bhagavad-gítá 2.70)

Borítókép: valevenezia