Ájurvéda – a gyógyító önismeret

Életelixír

Már a civilizáció kezdetétől fogva az ember felismerte, hogy az egészség a legfontosabb kincse, ennek ellenére a betegség mindig is az emberi élet része maradt. Az emberek mindig, minden korban az élet meghosszabbítására, a halál és szenvedés elkerülésére törekedtek, mindig keresték az örök elixírt.

A védikus bölcsességek szerint az emberi életnek négy alapvető célja van: kötelességek (dharma), anyagi javak (artha), vágyak (kāma – káma) és a felszabadulás (moksa – móksa). Mindezek megkoronázása az ötödik cél, az Isten iránti szeretet (prema – préma).

Ezen céljaink elérése egy beteljesedett, teljes életet adhat számunkra. Az élet útján való haladást, e célok elérését azonban bizonyos akadályok nehezíthetik. Patañjali a Yoga-sūtrájában kilenc akadályt (antarāyāḥ – antarájáh) nevez meg, amelyek a lelki fejlődésünk útjában állhatnak. Ezek közül az első két helyen említi a fizikai (vyādhi – vjádhi) és mentális (styāna – sztjána) betegségeket, problémákat.

A betegségek tehát az anyagi, lelki fejlődésünkben és a transzcendenshez vezető út gyakorlásában (sādhana – szádhana) lehetnek feltartóztató tényezők. A betegség, a szenvedés azonban mindig valamely tudatállapotunkból, élethelyzetünkből mozgat ki bennünket, amikor a megpróbáltatások során eljuthatunk egy magasabb szintű felismeréshez, ezáltal mély lelki tisztulást, szellemi fejlődést megtapasztalva. A betegség tehát elvezethet bennünket egy magasabb rendű életfilozófia felé is, mintegy revelációként megnyithatja számunkra a tudat kapuját, hogy a lelki íz megtapasztalásának vágyát elültesse a szívünkben.

fotó: simonapilolla

Sokszor ezek a megpróbáltatások visznek az önismeret útjára, ahol egyfajta belső alkímia megy végbe bensőnkben, tudatunkban, érzelmeinkben. Amikor az anyagitól a szellemi felé haladunk, és ólomemberből aranyemberré válunk. Amikor felébred bennünk ezen út iránti vágy, a belső hívás, az akarat segít tovább haladni rajta, melyhez isteni eszközként társul a tudás. Ez a tudás lehet az az „elixír”, mely az anyag labirintusból kiszabadíthat bennünket. A tudás tehát nagy kincs, mert nem kevesebbet kaphatunk általa, mint a szellemi szabadságunkat.

„Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.”

A tudás tehát az önismereten át kezd kibontakozni bennünk és tárja fel kincseit előttünk. Önmagunk megismerésével kezdődik minden. „Gnothi seauton!„- mondja a Delphoi jósda üzenete az emberiség örökkévaló feladataként.

Önmagunk pőre valójának felfedezése, megértése, fejlesztése komoly munkát igényel, hiszen régen elfeledett, mélyen rejlő, elásott, eldugott, eltitkolt, megtagadott énrészeink tárulnak fel előttünk ezen az úton. És habár ettől a belső utazástól a cselekvésekben olyannyira elmerülő mai kor embere legalább annyira fél, mint vámpír a fokhagymától, mégis a legfélelmetesebb felfedezésből lehet a legtanulságosabb találkozás.

Emberként legfontosabb feladatunk aktívan munkálkodni önmagunk kiművelésén, lélekkertészként fokról fokra haladva legbensőbb magunk felé. Életutunk így fokozatosan kirajzolódik előttünk, ahogy egyre több ismeretre teszünk szert saját működésünkről, életünk történéseinek gondos tanulmányozása pedig lassan kirajzolja az előttünk álló utat, szellemi hivatásunkat.

„Önmagad beutazása: a mindenség beutazása.„

Ebben a munkában segít minket az āyurveda (ájurvéda), mely az Istentől (Dhanvantari) kapott, az emberiség javára kinyilatkoztatott tudás azon rendszere, mely által felülemelkedhetünk a Patanjali által felsorolt akadályokon. Lényege túlmutat szószerinti jelentésén – ti. élet (āyur) tudománya, ismerete (veda)-, a puszta definíción.

Ez a legmaradandóbb, az idő próbáját kiállt és a mai napig érvényes gyógyítási mód a világban. Az āyurvedát a gyógyítás természetes megközelítésű, klinikai tapasztalatok hosszú dokumentációjával alátámasztott, legrégebbi tudományos egészségügyi módszereként fogadnak el.

És mégis több mint csak egy egészségügyi módszer, az élet ősi bölcsességét hordozó olyan tudás, mely a természet ritmusával megegyező életszemléletre vezet vissza minket. Ahogyan az ember durva fizikai és finom fizikai testét egységben szemléli, vizsgálja, gyógyítja, és a lelket ezen anyagi testek utasaként értelmezi, úgy ismertet meg bennünket a testen keresztül legmélyebb örök lényegünkkel. Az ayurveda az ember ezen összetett szerkezetének megismerésén keresztül segít elvezetni az önvalóhoz. Megtanít teljességben látni, túl a láthatón, a tapasztalhatón.

A test ugyanabból az öt elemből épül fel, mint amelyek az egész univerzumot alkotják (éter, levegő, tűz, víz, föld). A testünk minden sejtje reprezentálja a teljes teremtést minden szempontból. „Amilyen a mikrokozmosz, olyan a makrokozmosz, ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent.” Az ember és világ közötti analógia felismerése egy mélyebb megértést ad önmagunkról és a külvilágról, ahol minden és mindenki saját tükröződésünk csupán.

fotó: GoldenDayz

„..a fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.„

Az āyurveda tehát az önismeret útja. Az a tudás, amely felszabadít az illúzióktól befedett nézőpontjaink alól, és felelősséggel is felruház bennünket, mert az önismeret nem magánügy! Önmagunk megértése és megtapasztalása nem úri huncutság, de nem is érdekes időtöltés. A kemény munkát, a félelmetes utazást éppen azért végezzük el, mert csak így lehetünk készek mások szolgálatára, nekik ajánlva tudásunk, képességeink legjavát, mely talentumokat ránk bízott az Isten.

Mert a világ jobbításához önmagunk megismerésén keresztül vezet az út. Önmagunkat kell kimentenünk az anyagi tudat sűrű mocsarából, hogy aztán másoknak nyújthassunk segítő kezet. „Aki megment egy életet, egész világot ment meg.”

Ennek megértése által megérinthet saját létezésünk, énünk, rendeltetésünk megismerésének felelőssége és fontossága. És itt kezdődik az élet tudománya, az āyurveda.

Elindulni. Merre, hogyan és mikor?

Elindulni az egyetlen járható úton lehet, ami befelé, felfelé vezet. Erre mindig lehet haladni, s erre érdemes igazán.

Amikor már elég nagy a belső feszültség, elkezdjük ezt az utat. Megfelelő pillanat soha nem lesz. A megfelelő az, ha elindulunk. Az út pedig önmagunk tiszteletére, megértésére, határaink kijelölésére, a külső és belső cselekvés közti egyensúly megtalálására és még sok másra is megtanít. S mialatt ismerkedünk belső világunk különböző részeivel, új ember születik, aki új szemmel néz már a világra.

Érdemes időnként feltenni azt kérdést, „Mikor töltöttem önmagammal utoljára minőségi időt?” Mert akkor adtam valóban az időmből Istennek is. Amikor lelassultunk annyira, hogy észrevettük a világ váratlan szépségeit, aprónak tűnő csodáit, egy katicabogár sétáját az erkély korláton, a rigó énekét egy tavaszi reggelen, egy gyermek kedves mosolyát.

Elgondolkodtál már, valójában mit is keresel? Önmagadat, Istent? Mindkettőt?

Szerintem, a találkozást. A kapcsolódást, amiben gyógyulunk. Az āyurveda ehhez a kapcsolathoz vezethet el minket, ahol megtapasztalhatjuk az újra egyesülést lélek és Isten között. Ezen a módon gyógyít valójában az āyurveda.

Kívánom, hogy az ősz és tél ritmusára tudjunk ebben a belső munkában elmélyedni, a kapcsolatot megtalálni!

Felhasznált irodalom:
Gaura Kṛṣṇa Dāsa: Patañjali yoga-sūtra I. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2015.
Márai Sándor: Füves könyv. Révai Kiadó, Budapest, 1943.
Nisha Manikantan: Ayurveda simplified. Body-mind matrix. Sri Sri Publications Trust, Bangalore, 2017.
Szepes Mária: Az álom mágiája. Édesvíz Kiadó, Budapest, 2016.
Weöres Sándor: A teljesség felé. Sztalker Csoport Kiadó, Budapest. 2019.
Hermész Triszmegisztosz

Borítókép:  GaudiLab