Hogyan segíthet a namaszkárászana az önreflexióban?

Közelegnek az ünnepek, a karácsony és az újév, s hagyományosan ezt az adventi időszak előzi meg a keresztény kultúrkörű országokban, ahogy nálunk is. Függetlenül attól, hogy valaki vallásos szemmel tekint erre az időszakra vagy sem, tagadhatatlan, hogy a szellemiség, amely a hála, az alázat és a befelé tekintés, felkészülés és várakozás hangulatával van átitatva, mindannyiunkat meg tud érinteni.

Különben pedig az év vége remek időszak arra, hogy egy kicsit időt szánjunk – az őrült ünnepi hangulat mellett, amennyire csak lehet – az önreflexióra. Vagyis, hogy visszatekintsünk az elmúlt 11 hónapra, és levonjunk némi következtetést a tapasztalatainkból. Ehhez hoztam egy nagyon alapvető és egyszerű āsanát, ami olyan triviális, hogy nem is mindig szánunk elég időt annak tudatosítására, hogy milyen hatásai vannak valójában.

Az āsana pedig nem más, mint a namaskārāsana (namaszkárászana) – vagyis a tiszteletadó póz. Tudom, tényleg a legalapvetőbb, viszont nem véletlenül. Miután kicsit áttekintettük a felvételét, illetve, hogy mire érdemes figyelni, és milyen hatásai vannak, még röviden szeretném ismét érinteni a kapcsolatát az önreflexióval.

Namaskārāsana – így vedd fel a pózt

A felvétele álló helyzetből történik, a tāḍāsanából (tádászana – hegypóz).

1. A hegypózra a nyújtott, zárt lábtartás és az egyenes állás megtartása a jellemző. A karokat és kezeket a törzs mellett tartjuk, rézsútosan nyújtva, teret hagyva közöttük.
2. Fontos, hogy törekedjünk a sarkunkat egy vonalban tartani a keresztcsonttal és a nyakszirtcsonttal, mindez legyen merőleges a talajra. Ezt jól lehet gyakorolni egy falfelülethez állva. – Itt viszont figyeljünk arra, hogy a sarok valamivel el fog állni a faltól, függően a vádlink, illetve a farizmaink nagyságától.
3. Ezután összetesszük a két kezünket a szívünk előtt, ima pózban. A két tenyér a szegycsont előtt helyezkedjen el, az ujjak legyenek zárva. A két alkar essen egy vízszintes vonalba, mintha egymás folytatásai lennének, a talajra párhuzamosan.
4. A hüvelykujjunk a szegcsontra simul, és könyökünkkel kifelé és enyhén lefelé törekszünk, nyújtózunk.

fotó: LightFieldStudios

Kitartása alatt érdemes a légzésünket is figyelni. Belégzés során a tenyerek összesimítására figyeljünk, kilégzésnél a könyökeinkkel nyújtózzunk kifelé.

Az āsanát az elmélyülés érdekében csukott szemmel is ki lehet tartani, azonban, ha ez hányingerhez vagy szédüléshez vezet, akkor inkább nyissuk ki a szemeinket.

Milyen tulajdonság, hangulat kifejlesztésében segít ez az āsana?

A leglényegesebb pozitív hatás, ami miatt elhoztam és fontosnak találtam ezt az āsanát kiemelni erre az időszakra az nem más, mint hogy a gyakorlásával képes alázatot ébreszteni a tudatunkban, valamint az intelligenciánkat is fogékonnyá, befogadóképesebbé teszi. Emellett persze energikussá változtatja a testet is, és segít a két agyfélteke kiegyensúlyozásában, valamint a testtartást is javítja.

S amire itt elsősorban a hangsúlyt szerettem volna helyezni, az az alázat tudatosítása. Ugyanis az önreflexióhoz, és ahhoz, hogy egyáltalán legyen bármi hosszútávú építő hatása az önvizsgálatnak, szinte elengedhetetlen, hogy mindezt kellő alázattal tegyük. Sajnos a mai korban az alázatnak – mint nagyon sok értékes emberi erénynek – negatív visszhangja van bennünk, társadalmunk egészségtelen működése miatt.

Nem kell tökéletesnek lenni! De fejlődni éri…

Az önként vállalt alázat azonban építő jellegű (és itt ezalatt az egészséges, nem a megalázkodás kategóriára gondolok, amit az ember magára erőltet mások érdekében, miközben nyomorultul érzi magát). Hiszen ilyenkor tudunk a hibáinkra, nehézségeinkre anélkül tekinteni, hogy aztán önsajnálatba merülve végül se tanulni, se megküzdeni nem tudunk velük.

Az alázat segít beláttatni, hogy hibáztunk, de ez nem baj, mert az ember csak ember, és a hibáiból nagyon jól tud tanulni. Segít meglátni a nehézségeinkben rejlő lehetőséget további fejlődésre. S mindezeken felül segít őszintén látni saját magunkat, ami különben nagyon nehéz.

fotó: gpointstudio

A mai világ azzal etet bennünket lépten nyomon, hogy tökéletesnek kell lennünk, hibáinkat nem láthatja senki, azok nem is léteznek, és sajnos mi is hajlamosak vagyunk abba a gondolatmenetbe merülni, hogy ha nem látom, nincs is ott. Ez a struccpolitika viszont visszafelé fog elsülni, óhatatlanul. Ám valójában a saját jólétünk függ attól, hogy képesek vagyunk e tudatosak lenni a tetteinkről, gondolatainkról, mert csak így tudjuk megváltoztatni őket.

Szánj időt egy kis év végi önreflexióra

Ez az āsana azt is gyakoroltatja, hogyan fogadjuk el az alázat érzését, és megajándékoz azzal a lehetőséggel, hogy önként alkalmazzuk az életünkön mindezt, ezt az alázatos hangulatot.

Szóval így év végéhez közeledve, amellett, hogy megpróbálunk a környezetünkre is odafigyelni, és a szeretet ünnepére készülve, a családtagjaink és barátaink kívánságainak utánajárni, szánjunk egy kis időt önmagunk megfigyelésére is. Hogy ennek az évnek a történései is értékes tanulságokként gazdagíthassanak bennünket, és egy szinttel mélyebben is átérezhessük ennek az időszaknak a hangulatát.

Köszönöm szépen a kedves figyelmedet, és gyümölcsöző önvizsgálatban és alázatban gazdag gyakorlást kívánok!

Forrás: Dr. Tóth Soma László, Képes Andrea, Medvegy Gergely, Kapisinszky Judit : Jóga tiszta forrásból
Borítókép: freepik.com