Mit adhat a növényi étrend a testnek és a tudatnak?

Januárban – sőt sokszor február közepéig is – újra és újra felbukkan a Veganuár kihívás, biztos veled is jött már szembe, akár mozgólépcsőzéskor egy hirdetést megpillantva, akár online felületekről, de az biztos, hogy egy nagyon divatos dologgá vált az évek során.

Van, aki kíváncsiságból vág bele ebbe a kihívásba, van, aki egészségügyi okokból, másokat a környezetvédelem vagy az állatok iránti együttérzés motivál. Bármi is legyen a csatlakozás oka, a Veganuár egy remek lehetőség, hogy kicsit tudatosabbak legyünk arról, mit eszünk – és arról is, hogyan hat ránk mindez.

Ugyanis jógásként – vagy a jógikus életmóddal kacérkodóként – előbb-utóbb felmerül a kérdés: a táplálkozás mennyire érinti csak a testet, vagy mennyire hat az elménkre és a tudatunkra is?

Több mint kalória – a védikus szemlélet röviden

A védikus tanítások szerint az étel nemcsak energiát ad, hanem minőséget is közvetít. Nem mindegy, mi az adott étel és  hogyan készül, ezáltal pedig milyen hatással van ránk – testileg és mentálisan.

Ezt a megközelítést írja le a három guṇa (guna), vagyis a három kötőerő rendszere:

◦ sattva (szattva), a jógág kötőereje – jellemzői: tisztaság, könnyedség, egyensúly
◦ rajas (radzsasz), a szenvedély kötőereje – aktivitás, pörgés, szenvedély
◦ tamas (tamasz), a tudatlanság kötőereje – nehézség, tompaság, lassúság.

Fontos: egyik sem jó vagy rossz önmagában. Mindhárom jelen van az életben – a kérdés az, melyik kerül túlsúlyba.

Mikor adja egy étel a legtöbbet?

Ez már egy kicsit szőrszálhasogatóbbnak tűnhet, mégis, az is sokat számít, hogy milyen körülmények között készíti valaki az ételt, hogy ő maga milyen tudatban van. Igaz ez akkor is, ha magunkra főzünk, vásárolunk, és akkor is, ha mástól fogadunk el ételt.

Például, van egy nagyi, aki csupa szívvel, szeretettel készíti az unokájának a kedvenc palacsintáját, ügyelve a tisztaságra és az unokája örömén „meditál” sütés közben. Vagy van egy épp rommá frusztrált, káromkodással teli elméjű idegen, aki – bár ezt nem látod – az imént lenyalogatott ujjacskáival süti neked a krumplit, amiért te még fizetsz is. És, ami manapság talán az egyik leggyakoribb, futószalagon egy robot zacskózgatja a csipszet, a kölesgolyót vagy a paradicsomszószt, amit a boltban készen megvásárolsz. Hát, még így olvasva is nagyon érezni a kontrasztot, nem?

Ki, mikor, milyen körülmények között, hogyan és mit készít. Rengeteg apró részlet, tudom. És ezeknek a mai őrülten felpörgött világban nem is lehet megfelelni, legalábbis biztosan nem egyik pillanatról a másikra. Nagy tudatosságot, figyelmességet, időt és energiát igényel, amit igazán nem könnyű összehozni. Ez teljesen értehő.

Viszont jó tudni, hogy mekkora hatása van a táplálkozásunknak. És aztán majd szépen lassan, amikor az egyik lépés már természetesen, könnyen megy, és szilárdan tudod magad tartani, jöhet egy újabb kis lépcsőfok. A lényeg, hogy elkezdjük és a magunk tempójában megtegyük a tőlünk telhetőt, egy minél felemelőbb életért.

Mit eszünk, és milyen állapotba kerülünk tőle?

A sattvikus ételek fogyasztása sugárzó egészséget, nyugodt, kiegyensúlyozott elmét és rugalmas testet eredményez. A Bhagavad-gītā tanítása szerint azok, akik a jóság minőségében élnek, olyan ételeket kedvelnek, amelyek „meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak [vaj, ghí, olaj], táplálóak, és örömmel töltik el a szívet”. Mint például: a friss zöldségek és gyümölcsök, a teljes értékű gabonák, hüvelyesek, és az egyszerű, frissen elkészített ételek.

Egy kis extra: ha a vegetáriánus vagy vegán ételt készítesz, és azt evés előtt még fel is ajánlod Istennek, akkor azzal a lelki fejlődésed is segíted – ahogy arról a Bhagavad-gítában (3. fejezet – Karma-yoga) is olvashatsz.

Ezzel szemben, a túlságosan nehéz, túlfűszerezett és feldolgozott ételek, illetve a húskészítmények a rajas vagy tamas kötőereje alatt állnak, ami azt jelenti, hogy felpörgetnek (rajas), lefárasztanak, elnehezítenek, lehúznak (tamas) – testileg és fejben is.

A rajasikus (radzsaszikus) ételek felborítják az elme és test közötti egyensúlyt, az elme nyugtalanná és irányíthatatlanná válik. A tamasikus (tamaszikus) ételek pedig a testet és az elmét is rendkívül kedvezőtlenül befolyásolják. Hatásukra a prāṇa, vagyis az életerő megfogyatkozik a testben, a józan gondolkodás felborul, s az embert a tehetetlenség és melankólia érzése keríti hatalmába. A szervezet állóképessége a betegségekkel szemben minimálisra csökken, az elmét pedig olyan érzések borítják el, mint a harag, a kapzsiság és a depresszió.

Gondoltad volna, hogy ennyit számít, hogy ekkora hatással van rád csupán az, hogy mit eszel?

Veganuár, mint tudatos kísérlet

Szóval ez a Veganuár (is) lehet egy fordulópont. Lehet, hogy most már „örökre így maradsz”, de lehet, hogy egyelőre csak „barátkozol”. Mindenesetre ez az időszak egy nagyon hasznos kísérlet is, ahol megfigyelheted, hogyan hat rád a vegán étrend:

◦ Mi történik a testemmel, ha több/csak növényi ételt eszem?
◦ Könnyebb vagy nehezebb általa a reggeli jógagyakorlás?
◦ Hogyan hat az emésztésemre, az energiaszintemre, a hangulatomra?

Te is megtapasztalod, hogy:

◦ tisztábbnak érződik az elme,
◦ kevésbé hullámzik az energiaszinted,
◦ könnyebbé válik a mozgás és a koncentráció?

Próbálgasd, figyeld magad, és menj abba az irányba, ami a testednek és elmédnek komfortos és felemelő.

Konklúzió

Ha a növényi étrenddel jól érzed magad, akkor miért ne folytatnád?

A Veganuár lehet divat, lehet kihívás, lehet tudatos döntés – jógás szemmel nézve leginkább egy szuper lehetőség arra, hogy jobban figyeljünk magunkra. Nem kell hozzá tökéletes vegánnak lenni, elég annyi, hogy észreveszed: amit megeszel, az hatással van arra is, ahogyan jelen vagy az életedben.

Minden tudatos pillanat számít és közelebb visz egy hosszútávon kiegyensúlyozott létezéshez, és akár még mélyebbre is. Rajtad áll…

Ha van kedved, iTT becsatlakozhatsz a BHF vegán kihívásába is, még 2 hétig tart. Hajrá!

Fotók és borítókép: envato