A jógikus “Tízparancsolat”

A jama és nijama elvek célja

A tradicionális astánga jóga (nem a mai modern), vagyis a nyolcfokú jógarendszer első két részeként jelennek meg a jama (tiltások) és nijama (előírások) elvei. Ezen elvek célja, hogy felállítsanak egy olyan etikai kódot, amelyek révén az ember méltó és erkölcsös életet élhet. Segítségükkel a jógi képes lehet a bűntelen életre, amely automatikusan az elme nyugalmát és a benső béke elérését eredményezi. Ezek nemcsak a jógában való komoly fejlődéshez elengedhetetlenek, hanem ahhoz is, hogy hétköznapjaink rohanó és stresszes körülményei között másokhoz fűződő viszonyunk is szeretetteljessé és nyugodttá váljon.

A Patandzsali által rendszerezett szabályozó elvek és előírások két csoportban összesen tíz alapelvet sorolnak fel, amelyek az erkölcsi tisztaság, a fizikai, a mentális és a lelkierő forrásai. Mindazok a személyeknek javasolt ezeket az elveket fokozatosan elfogadni és magukévá, illetve életük részévé tenni, akik a jógának nemcsak a testi, de a szellemi és spirituális aspektusában is szeretnének fejlődni.

A jama elvek (tilalmak)

A szabályozó elvek tulajdonképpen szent erényekkel helyettesítik az anyagi késztetéseket.

1. Az erőszak tilalma (ahimszá), azt jelenti, hogy nem szabad semmi olyat tennünk, ami másoknak fájdalmat okoz, vagy amivel megzavarunk másokat. Ebbe a kategóriába tartozik az is, hogy nem akadályozzuk senkinek a lelki életben való fejlődését. Ebben a világban bizonyos mértékű erőszak mindig jelen van, nem küszöbölhetjük ki teljesen, de törekedni kell a lehető legkisebb erőszak elvére. Ide tartozik az is, hogy mivel elegendő mennyiségű gabonaféle, zöldség, gyümölcs és tejtermék áll az ember rendelkezésére, ha teheti, mondjon le a más állatok elpusztításából származó ételek fogyasztásáról és táplálékát válassza inkább a jóság minőségében lévő ételek közül.

2. Az igazságtalanság tilalma (szatyam), vagy más néven az igazmondás azt jelenti, hogy a tényeket mások érdekében változatlanul kell közölnünk, és nem szabad eltorzítanunk. A társadalomban elfogadott szokások alapján az embernek csak akkor kell megmondania az igazságot, ha azzal örömet okoz másoknak. Ez azonban távol áll az igazmondástól. Megtalálva a megfelelő módot, az igazat mindig nyíltan meg kell mondani, hogy mások a valósághoz hűen ismerhessék meg a tényeket. Ez az elv a lelki tudás átadásával és megértésével kapcsolatban is nagyon fontos. Senkinek sem szabad személyes érdekből eltorzítania az igazságot. Az igazmondás az idő-hely-körülmény figyelembevételével, kedvesen és jóakaróan történjen.

Photo by Gabriel McCallin on Unsplash

3. A lopás tilalma (astéja) azt jelenti, hogy az ember csak azon javakat használja sajátjaként, amelyek az övé. A jóga szentírásai leírják, hogy bár egyéni és társadalmi szinten jelen van az „én” és az „enyém” felfogás, egy jógi valójában mindent a Legfelsőbb Úr tulajdonának tekint, mert tudja, hogy Ő az eredete mindennek. Ezzel a szemlélettel az embert sohasem éri veszteség, mindig kiegyensúlyozott marad.

4. A nőtlenség (bramacsárja) arra utal, hogy az ember próbálja meg szabályozni a nemi életét. A Védák a családos társadalmi rendbe tartozók életében természetesnek tartják a nemiség jelenlétét, de szabályozott módon. Az első lépés ezen az úton az, hogy a jógában fejlődni szándékozó személy a házastársán (vagy párkapcsolatán) kívül ne kerüljön bizalmas kapcsolatba az ellentétes nem képviselőjével, és a házasságon belül is ügyeljen arra, hogy az anyagi kéj ne váljon elsődleges életcéljává. Máskülönben ez könnyen eltérítheti az embert a spirituális fejlődés útjáról.

5. Birtoklástól való mentesség (aparighraha): a modern társadalmunkban azt jelenti, hogy annyit fogadunk el az anyagi javakból, amelyekre feltétlenül szükségünk van. A legfontosabb alapelv ezzel kapcsolatban a nem ragaszkodás elve, amely révén az ember használja a dolgokat, de megpróbál nem ragaszkodni hozzájuk.

A nijama elvek (előírások)

Az előírások szabályozzák az ember szokásait és rendezik személyiségét, lehetővé teszik, hogy az ember fizikailag, mentálisan és lelkileg erős legyen.

1. Tisztaság (saucsam), alapvetően fontos a lelki fejlődéshez. Kétféle tisztaság van: külső és belső. Az előbbi azt jelenti, hogy az ember rendszeresen (naponta) megfürdik, illetve környezetét is tisztán tartja (a környezetvédelem is ide tartozik); az utóbbi pedig azt, hogy a mantra meditáción keresztül Istenre gondol. Ez a folyamat kitisztítja az elméből a múlt karmájának összegyűlt porát és minden rossz tulajdonságot.

2. Elégedettség (szantósa), arra utal, hogy az embernek nem szabad arra törekednie, hogy felesleges tettekkel egyre több anyagi dolgot halmozzon fel. Érjük be azzal, amit nem végletes erőfeszítéssel meg tudunk szerezni. Az élőlény természetes, eredeti helyzetében a lelki boldogság tökéletes elégedettségét élvezi. A létnek ezt az állapotát brahma-bhútának nevezik, annak az állapotnak, amikor az önvaló elégedett. Ez az elégedettség nem egyezik meg a tétlen igénytelen ember elégedettségével. Ez a fajta elégedettség belülről árad, és a biztos lelki tudás (saját transzcendentális természetünk ismerete) az alapja. A Védikus leírások szerint a brahma-bhúta szint elérése után az ember elégedetté válik. Az elégedettség azonban a transzcendentális boldogságnak csupán a kezdete.

3. Lemondás (tapaszja), azt jelenti, hogy az ember annak érdekében, hogy feltérképezze jellemét, és próbáljon függetlenedni az érzékei által diktált életviteltől, bizonyos lemondásokat vállal ennek érdekében. Az érzékszervek parancsaitól való függetlenedés az önvaló igaz szabadságának kulcsa, amely fontos lépés a jógában.

4. Az önvaló tanulmányozása (szvádjája) szintén lényeges. A jógi törekedjen arra, hogy elegendő időt fordítson a transzcendentális tudás megismerésére, és ezáltal önmaga lelki természetének megértésére.

5. A meghódolás a Legfelsőbb Lény előtt (ísvara-pranidhána) végül a legfontosabb eleme a jógának, hiszen az egész folyamat lelki célja a Vele való kapcsolatunk megértése.

Cikk forrása: selfnessyoga.hu