A kírtan jóga titkai

Harmónia és szimfónia

“Hallom létezett egykor egy titkos akkord” – énekli Leonard Cohen a Hallelujában “amit Dávid játszott, és az Úr kedvére volt… s a király zavarban súgta: Halleluja“. Leonard Cohen itt a bibliai történetre utal, mikor Dávid hárfán játszott Saulnak és „Saul felüdült és megkönnyebbedett, mert a gonosz lélek eltávozott tőle.”

De mi ez a gyógyító titkos akkord, vagy mi a hasonlóan titokzatos szférák zenéje? Vagy egyáltalán mit érdekel ez bennünket? Kepler kiszámította a bolygók mozgását, de emellett az a felfedezés is hozzá fűződik, hogy a Naprendszer működése közvetlenül átalakítható zenei hangokká. Ehhez az egyes bolygók szögsebessége adja meg a megfelelő frekvenciát. E felfedezését a Szférák zenéjének nevezte. Cohen titkos akkordja és a szférák zenéje is valami fölöttünk álló isteni törvényszerűségre mutat. Mindez az isteni harmóniáról szól, mely mindenben, így a zenében, a makro-, és mikrokozmosz működésében is tükröződik. De mi ez az isteni törvény, és mit számít nekünk?

Gyakorlatilag minden hagyomány, vallás azt mondja, hogy a hang, a szó és a rezgés volt először, az a teremtés alapja. Ha a tudomány legújabb eredményeit nézzük, kísérteties egyezőségre bukkanunk. A húrelmélet, és a mindent átfogni igyekvő M elmélet szerint a világ mélyén húrszerűen rezgő elemi részecskéket találunk, melyek szigorú rend és minta szerint rezegnek folyamatosan. A húrok rezgésének mindent átható természete az univerzum szimfóniájává áll össze, és ez működteti a világot. Már megint ez a fránya harmónia és szimfónia. Úgy tűnik, valamit nagyon akar nekünk mondani az univerzum, ugye?

Photo by saeed khosravi

Védikus írások és a hang

India ősi bölcsességéhez fordulunk ennek mélyebb megértéséhez. A védikus írások részletesen írnak arról, hogyan épül a világunk az eredeti hangra, rezgésre. A teremtett térben először a hang nyilvánul meg. A hang rezgése finomodva és differenciálódva építi föl az anyagi elemeket és azok minden jellemzőjét. Az alap hang, rezgés, melyre minden épül, a Sabda Brahman: Isten, mint szó, vagy másként Náda Brahman: Isten, mint hang. Az ősi Rig Véda szerint a nádi a hang, a rezgés, mely magában foglalja az energia és a tudatosság áramlását is, mert azok is rezgés alapúak. A nádik az emberi test energiapályáit is jelentik, melyek rezgés formájában az energiát és a tudatosságot terjesztik ki a testre. Így a gyógyításban a lelkiállapot helyreállításában a hangoknak kiemelkedő szerepe van. Mivel tehát a hang, a rezgés az alapja a tudatosság evilági működésének is, a tudatot, tudást is meghatározott hangokkal, a szanszkrit védikus mantrákkal lehet fölemelni, tisztítani. Sőt a Védánta-szútra szerint a felszabadulás a hang által történik (anávritti sabdát). Tehát a hang fagyasztott be bennünket az anyagba, így a hang is tud felszabadítani, kiolvasztani.

A mahá mantra

A szanszkrit mantrák között azonban van egy kiemelkedően fontos, melynek a nevében is benne van, hogy a legfőbb a: Haré Krisna mahá-mantra. Még a Rig Véda is arról ír, hogy Isten ezen nevei adják mindennek az alapját. A Haré Krisna mahá-mantra abban is különbözik más mantráktól, imáktól, hogy ezzel a mantrával nem kérünk, hanem adni akarunk Istennek és a világnak. Isten neveit tartalmazza, hozzá imádkozunk, hogy fogadjon el bennünket a szolgálatában, hogy “adhassunk” neki, és persze mindenkinek, aki Isten része. Ez a hangulat vezet a lelki világba, ez a valódi spiritualitás alapja. Mindez szép és jó, de miért tűnnek elsőre ezek a mantrák és a mahá-mantra ugyanolyan hangnak, mint bármely más hang vagy szó?

A mahá-mantra, Isten neve, tehát Isten, Krisna hang formája, aki így jelent meg a világunkban. Semmiben nem különbözik tőle. De miért halljuk mi mégis közönséges hangnak első (és sokadik) „hallásra” is? Ha megvizsgáljuk, hogyan működik a hallásunk, láthatjuk, hogy a fülünk egy bonyolult szerkezet, mely először a hallócsontok rezgésévé, majd folyadék rezgéssé alakítja a hangot. Majd az idegek „nyelvére” fordítja le, mely információ végül az agy hallóközpontjába kerül. A hallásunk által tehát annyit érzékelünk, amennyit ez a szerkezet át tud alakítani. És azt halljuk, amivé átalakítja.

A hang érzékelése

Meg vagyunk róla győződve, hogy pont ugyanazt halljuk, ami a külső világban történik, pedig csak ennek átalakított, leegyszerűsített verzióját építi fel az agyunk hallóközpontja. Ugyanígy van ez minden érzékszervünkkel. Jól szemlélteti ezt a látással kapcsolatos példa is. A fényképezőgép is átalakítja a 3 dimenziós térbeli képet, a világot, és 2 dimenziós fényképet készít belőle, ami meg is egyezik az eredeti látvánnyal, de inkább sokkal kevesebb annál…

Ugyanígy, amit hallunk, pontosabban, amit az agyunk felfog a hangból, az csak kis része a teljes valóságnak. Pont emiatt a leegyszerűsítő érzékelés miatt nem vagyunk tudatosak arról, hogy a hang valójában egyezik azzal, amire utal, jelen esetben Istennel. A való világban, a teljes valóságban a hang nem különbözik attól, amit takar.

A védikus írások szerint négy szintje van a hangnak, és a hallásnak a durva szinttől (fizikai hang) az elme és intelligencia szintjén át a lelki hallásig. A durva szinten az érzékek lebutító és átalakító tevékenysége miatt a név és a „tárgy”, amire utal, különbözőnek tűnik, de minél többet tapasztalunk a világból, minél inkább mélyül a tudatosságunk, és szeretetünk, annál inkább közelít a név és „tárgy” egymáshoz, míg végül lelki szinten már nincs különbség közöttük, hiszen akkor már a teljes valóságot tapasztaljuk. Baudelaire szavaival élve: “Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak valami titkos és mély egység tengerén, mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény, egymásba csendül a szín és a hang s az illat.” Tökéletesen fogalmazta meg a költő a misztikus megérzését: a lelki egység tengerén egybecsengőek, de közben különállóak a dolgok. Eltűnik a tapasztalás anyagi érzéki tapasztalás szerinti széttagoltsága.

A mantrák ereje

Mindez még mindig szép és jó, de akkor ennyi erővel bármit lehetne vibrálni, hiszen minden hang eredete spirituális. Mégis miben különbözik akkor a mantrák vibrálása a közönséges szavaktól, mondatoktól? Mivel az anyagi világban a tapasztalás a fentiek szerint széttörezedett, és torzított, az anyagi hang nem vezet el a lelkihez (csak akkor látjuk teljességében a hangok, és a világ spirituális oldalát, ha már a mi tudatszintünk is spirituális, lelki). Az anyagi hang csak tükrözi a lelki hangot. Viszont a spirituális mantrák közvetlenül a lelki hang, a lelki energia megnyilvánulásai az anyagi világban, vagyis fel vannak hatalmazva arra, hogy fölemeljenek. Természetesen azokat is először “széttörezedve” érzékeljük a mi széttöredezett, befedett anyagi tudatunk miatt. Azonban a potenciája, és a mi növekvő tudásunk és odaadásunk együttes hatására kinyílik, egységes tapasztalattá érik, majd feltárja a valóság lelki természetét is.

A hang 4 szintje

A hang fent említett 4 szintje: A lelki hang a para vák. Ez a transzcendentalis hang, vagyis a hang teljessége. Ez Laksmi Déví, vagyis Isten női energiája, női fele. Ez a személyes energia árad szét és töredezik részekre az anyagon tükröződve. A pasjanti vák az intelligencia szintje. Ez az iccsá sakti, a vágy, Itt a hang, a rezgés akarat, vágy és intuíció aspektusként nyilvánul meg. A madhjam vák az elme, a tudatosság és a gondolatok szintje (vagyis a hangok amiket hallunk a fejünkben.) Ez a dzsnyána sakti, vagyis az eredeti hang tudás és tudatosság aspektusa. A fülünk számára is hallható hang, a test szintje, a vaikari vák szintje. Ez a krijá sakti, a cselekvés, a kreativitás szintje a fizikai valóságban.

Ahogyan írtuk, a lelki világ teljességében ezek a tapasztalatok, aspektusok, és az ezeket alkotó energiák nem széttöredezetten, hanem egységben tapasztalhatóak. De az elkülönült funkciójuk megmarad. Ezért (is) fontos látnunk, hogy ha a mantra teljességét akarjuk “vibrálni”, nem elég csak testi szinten, a hallható hangot énekelni, a valóságról szóló tudás, tudatosság (dzsnyána sakti) fejlesztése, és a legfelsőbbre irányuló megfelelő akarat, irányultság, a mély, képszerű intuitív vágy (iccsá sakti) tisztítása is elengedhetetlen, hogy megtapasztaljuk a mantra teljes valóságát, vagyis Istent, és az ő teljes valóságát.

A különféle minőségű mantrázások és eredményeik

Mivel ezek a saktik, energiák a létezés aspektusai, ezért jól látható, hogy sajnos nem elég az a manapság közkedvelt ezoterikus, “egységhívő” fölfogás sem, hogy mindent ki kell zárnunk, és szinte csak mechanikusan, mechanikus technikákat alkalmazva kell ismételni a mantrát. (Esteleg a tudatosságot bevonva, de sokan azt is illuzórikusnak tartják.) Ezek a megközelítések a az akarat/vágy/érzések aspaketusát végképp illuzórikusnak tartják. De Isten és a spirituális világ személyes természetű, ezért személyes módon is viszonozza a törekvéseinket. Így aki mechanikusan “használja” a mantrát, és nem fejleszti a létezés tudatosság, és érzelmi aspektusait, annak csak a mechanikus oldalát: a Brahmant, az örök lét aspektust tárja föl Isten.

Hiszen pl. az élet érzelmi/vágy/akarat aspektusa mindig jelen van, hiszen a létezésünk része. Ha nem fejlesztjük, akkor is befolyásolja a meditációnkat, hiába gondoljuk azt, hogy kizártuk, túlhaladtuk, mert “illuzórikus”. A kizárás valójában csak annyit jelent, hogy mechanikussá tesszük a gyakorlatot, de közben az anyagba szorult lélek eltorzult vágya irányít búvópatakként, a tudattalanból és a tudatalattiból. Az a vágy, hogy Istenné váljunk, eggyé váljunk Istennel. Mivel ez nem a valóságnak megfelelő vágy, így ilyenkor csak a mechanikus, személytelen aspektusát tárja fel Isten a követőnek, mantrázónak. Azt viszont föl tudja tárni, hiszen a mantra működik így is.

Aki a tudatosságot is megfelelően fejleszti, annak változatos, mindenhol jelenlévő tudatosságként, Istenként, Paramátmáként jelenik meg az Abszolút Valóság. Viszont aki tiszta tudással, tudatossággal és emellett tiszta, Isten iránti szeretettel vibrálja a mantrát, számára a teljes, személyes valóságát, és változatos lelki otthonát: a lelki világot is föltárja.

Ekkor bontakozik ki a teljes, feltétel nélküli szeretet világa, mely szeretetnek anyagba fagyott lenyomatát az élet minden aspektusában tapasztaljuk harmóniaként. Zenei harmóniaként. Az univerzum harmónikus működéseként. A személyes világunk, személyes kapcsolataink harmóniájaként…