Szantósa – Te mikor voltál utoljára elégedett?

Patandzsali a Jóga-szútra második fejezetében beszél a jama (tilalmak) és nijama (előírások) elvekről. Ezek közül a nijama elvek azok, amelyek szabályozzák a szokásainkat, rendezik személyiségünket, és lehetővé teszik, hogy fizikailag, mentálisan és lelkileg erősek lehessünk. Az összes elvnek óriási jelentősége van, nem véletlenül emelte ki őket Patandzsali. Most azonban az 5 nijama elv közül amiről szó esik, az az elégedettség.

Gondoltam egy ilyen őrültebb karácsonyi időszakban egyrészt jó kis kihívás is, ugyanakkor mégiscsak segít is békéssé tenni a teljesen szétpörgött elmét, hogyha sikerül egy kicsit tudatosan gyakorolni az elégedettséget. Bár ez egy olyan állapot, amit – finoman szólva – egyáltalán nem könnyű elérni. Sok szintje van, fokozatosan lehet haladni, lépésről lépésre, és nyilván nem a legkomolyabb szinttel kell kezdjük. Épp ezért a hétköznapi elégedetlenség leküzdése egy jó cél lehet, ebben a karácsonyosdiban pedig akad bőven lehetőség, hogy gyakoroljuk.

Ezek persze elvek, a legapróbb fajta elégedettség elérésétől a legmélyebb fajta elégedettség megvalósításáig hasznát veheted. Szóval akkor én ezt most itt hagyom. Ha úgy érzed, próbálgasd, gyakorold akár az ünnepi kavalkádban, akár bármikor máskor.

Tehát a kérdés az, hogyan találhatjuk meg az igazi elégedettséget?

Az elégedettség útjában álló akadályok

Próbáljuk megérteni, hogy mik az elégedettségünk útjában álló akadályok. Két ilyen akadály a következő:

◦ a visszahozhatatlan múlt utáni sóvárgás, és
◦ az aggódás amiatt, hogy mit hoz a jövő.

A magam részéről különösen hajlamos vagyok a múlton rágódni, és azon gondolkodni, hogy milyen döntéseket hozhattam volna ahelyett, amiket meghoztam. Az elmélkedésnek van értelme, de ebben az esetben ez csak az elmém azon vágyának kielégítése, hogy arról fantáziáljak, milyen lehetne az életem egy alternatív univerzumban.

Bármit is választhattunk volna a múltban, de a meghozott döntések már oda juttattak minket, ahol most vagyunk. Talán a jelenlegi helyzetünk szerencsésnek tűnik, talán szerencsétlennek. A ma szerencséje szerencsétlenséggé válhat holnapra, a mai szerencsétlenség pedig szerencsévé válhat később. Nem tudhatjuk, hogy amik eddig értek, és amik jelenleg is érnek bennünket, milyen hatással lesznek később az életünkre.

Photo by Karolina Grabowska

Mi lett volna, ha .. ? Mi lesz majd?

Mondhatjuk magunknak, hogy nincs értelme azon rágódni, hogy „Mi lett volna, ha…”, de ez a gondolat önmagában nem elég. Az elégedettség gyakorlása azt jelenti, hogy azon dolgozunk, hogy elfogadjuk mindazt, amink van, miközben elengedjük azt, ami elveszett, vagy soha nem is volt a miénk.

Az elmúlt dolgok miatt való siránkozás mellett a másik, hogy azon aggódunk, mi lesz majd. Vajon megkapjuk-e, amit akarunk? A múltbeli döntéseinkhez hasonlóan ismét azon kapjuk magunkat, hogy megpróbálunk eligazodni az ismeretlenben. Szeretjük azt gondolni, hogy “Bárcsak tudtam volna akkor, amit most tudok“, de ez a mondás ugyanúgy érvényes a jövőre is, mint a jelenre.

Elfogadás – elengedés

Az egyetlen, amit biztosan tudunk, az az, hogy bármi ideiglenes dologra való törekvés hiábavaló: lehet, hogy soha nem kapjuk meg, és ha mégis, akkor is aggódnunk kell majd a megtartása miatt. Az elégedettség gyakorlása azt jelenti, hogy azon dolgozunk, hogy elfogadjuk, amink van, és elengedjük azt a hajlamot, hogy többre törekedjünk, mint amire szükségünk van.

Photo by Harold Wijnholds on Unsplash

Az elégedettség nem passzivitás

Ez nem azt jelenti, hogy el kell felejtenünk a múltat, vagy fel kell hagynunk a jövő tervezésével. Aki nem tud emlékezni a múltra, az valóban arra van kárhoztatva, hogy megismételje azt, és hogy a jövő megjóslásának legmegbízhatóbb módja az, ha részt veszünk annak megteremtésében.

Az elégedettség nem passzivitás; ez olyan cselekvés, amelyet annak ismerete tudatosít, hogy a múlt hogyan teremtette meg a jelent, és amelyet olyan spirituális értékek alapján hajtunk végre, mint az egyszerűség, a nagylelkűség és az őszinteség. Az elégedettség a jelenben való teljes jelenlétre való hajlandóság anélkül, hogy a múltba kapaszkodnánk, vagy mereven ragaszkodnánk egy bizonyos jövőképhez.

Az elégedettség valódi elfogadás és hála mindazért, amink van; az előrehaladás folyamatában való teljes részvétel, anélkül, hogy megszállottan ragaszkodnánk egy kívánt eredmény birtoklásához. Ez a belső béke ápolása még akkor is, amikor az élet nehézségeit tapasztaljuk, szerényen élünk akkor is, amikor lehetőségünk van pazarlóan élni, és együtt ülünk valódi gondolatainkkal és érzéseinkkel anélkül, hogy megkerülnénk őket a mesterséges nyugalom megtestesítése érdekében.

Az elégedettség gyakorlásának hozadéka, hogy a belső szabadság és boldogság olyan helyére jutunk el, amely nem függ semmilyen külső körülménytől. Tekintettel a külső körülmények bizonytalanságára, ez egy jó hely.

Photo by Ben White on Unsplash

(A cikk forrása: Hari-kirtana dásza, Iskcon News)