A jóga forradalma Magyarországon – 2. rész

A cikk első részét ide kattintva találod. Most pedig jöjjön a folytatás Veszprémi Krisztinától.

1968-ban dr. Lemhényi Zoltán jogász indította el – szintén Selvarajan Yesudian rendszerére alapozva – elsőként a csoportos, nyitott jógafoglalkozásokat a Kaffka Margit Gimnáziumban, ami miatt rengeteg zaklatásban volt része. Ráadásul egy könyvkiadóhoz leadott jógakönyvének – egyetlen létező! – kézirata “különös körülmények között” elveszett.
Lemhényi Zoltán végül 1970-ben Svédországba disszidált, ahol létrehozta a United Nations of Yoga (a Jóga Egyesült Nemzetei, UNY) elnevezésű, nem kormányzati szintű, de ENSZ-tagsággal rendelkező szervezetét. Célja ezzel – többek között – az volt, hogy a jógát “kintről” hozza be Magyarországra.

Ezzel párhuzamosan megalapította a Magyar Jóga Szövetséget, valamint az Asztrológiai Világszervezetet. 1975-től Lemhényi Zoltán minden évben fél évet Magyaarországon töltött, és a Kaffka Margit Gimnáziumban tanított, a másik fél évet pedig Svédországban töltötte, majd idős korában végleg hazatelepült.

1970-ben Dely Károly (1927-2002) vette át Lemhényi Zoltán csoportját első jógakönyvének, a Jóga megjelenése után, melyet 1973-ban a Jógagyakorlatok követett. A Spartacus Napsugár Sportegyesület Fürst Sándor utcai helyiségében (jelenleg Hollán Ernő utca) jöttek össze a gyakorlók, majd amikor ez a jógacsoport már folyamatosan működött, a jógát vidéki nagyvárosokban is terjeszteni kezdték: Miskolcon, Szegeden, Kaposvárott, Pécsett stb.

Szintén ez idő tájt, 1972-ben jelent meg dr. Vígh Bélának, a SOTE anatómiaprofesszorának Jóga és tudomány című munkája, amelyben a jógagyakorlatok hatásmechanizmusát, ezek magyarázatát és ez alapján a terápiás felhasználási lehetőségeiket tárgyalja. Ezt a művét 1979-ben A jóga és az idegrendszer követte.

Dely Károly lelkesedő és lelkesítő egyénisége hatalmas változásokat indított el a magyar jógaéletben. Elkötelezetten népszerűsítette a jógát, bár – a politikai viszonyoknak megfelelően – inkább annak testre gyakorolt hatásait hangsúlyozta. A jógatanfolyamok mellett kirándulásokat szervezett, nyaranta pedig jógatáborokat, többek között Romániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Görögországban és Svédországban. Ugyanakkor neves jógaoktatókat és jógamestereket hívott meg Magyarországra, és ezzel megnyitotta a különböző jógairányzatok megismerésének lehetőségét.

Dely Károly

A Dely Károly vezette jógacsoport tagjai 1975-ben, a Svédországban tartott jógatábor alatt találkoztak a Krisna-tudatúak szervezetének néhány tagjával, és meghívták őket Magyarországra.
1977-ben egy nagyszabású rendezvény keretében, Dely Károly előadása és tanítványainak jógabemutatója mellett került sor a krisnások bemutatkozására a Ganz-MÁVAG Művelődési Központ hatalmas csarnokában. Az óriási sikert az is mutatja, hogy az ezerkétszáz szerencsésen kívül, akiknek sikerült bejutniuk, háromszázan rekedtek az épületen kívül. Ekkor járt hazánkban először az amerikai Harikésa Szvámí, másik nevén Visnupad, aki Nyugaton Sríla Prabhupáda, a Krisna-tudatúak Nemzetközi Társaságának (ISKCON) alapítójának “jobbkeze” volt.

(Az ISKCON-hoz kapcsolódik, hogy Magyarországon 2009 óta van lehetőség a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán (BHF) vaisnava jógamester szakon is tanulni, ahol Európában egyedülálló módon 3 év alatt felsőfokú akkreditált diplomát lehet szerezni jógából. Azt hiszem ez a főiskola Magyarország és a jógaélet egyik unikuma. – szerk. megj.)

Dely Károly és tanítványai számos jógabemutatót tartottak, országhatáron innen és túl. Egy ilyen bemutató révén jutottak el a csehszlovákiai Olomucba 1977 novemberében, ahol összeismerkedtek a csehszlovák jógásokkal, köztük dr. Timcsák Gézával. Ő mutatott egy fényképet Szvámí Mahésvaránandáról, az indiai jógamesterről, és felmerült az ötlet, hogy hívják meg őt Magyarországra. 1978 februárjában, Dely Károly vezetésével létrejött a Józsefvárosi Sport Club (JSC), és az ő szervezésükben látogatott el először hazánkba Szvámí Mahésvaránanda 1978 májusában, új fejezetet nyitva a magyar jógaélet történetében. 1980-ban vele jött idős mestere, Szvámí Mádhavánanda is.

1978 októberében, szintén a JSC szervezésében került megrendezésre a Szocialista Országok Jógaszervezetének Előkészítő Bizottsági ülése, melynek elsődleges célja az volt, hogy az adott országok megismerjék és megértsék egymás véleményét és rendszerét. A magyar résztvevőkön kívül az ülésen részt vett dr. Votava, dr. Dolezsalova és dr. Timcsák Géza Csehszlovákiából, és Szurén Gojál Indiából, aki az előadások mellett gyakorlati útmutatást is adott a jógázóknak. A Nemzetközi Szocialista Jógaszövetség elnökévé Szurén Gojált választották. Az NSZJSZ konferencián bolgár, csehszlovák, magyar, román, lengyel és indiai vendégek voltak.

Timcsák Géza, aki “civilben” geológus, immár nyugdíjas egyetemi tanár, rendkívül tapasztalt és felkészült, Indiát többször megjárt jógaoktató, akitől sokat tanultak magyarországi társai. Magyarországon két jógagyakorlatokat tartalmazó könyve jelent meg, továbbá kiemelt szerzője a Jógakonyha című kötetnek is. Ma is rendszeresen tart kurzusokat olyan speciális elemekkel fűszerezve, mint például a zene jógája.

Ekkortájt, 1979-ben kapott meghívást Magyarországra – szintén a JSC-n keresztül – dr. Szvámí R. A. G. Púrna indiai mester, az alternatív orvostudományok avatott ismerője, a pszichológia, a filozófia és az irodalom doktora, ezenkívül a hat hindu filozófiai iskola és a szanszkrit nyelv tudósa. Szvámí Púrna Pécs mellett, a Mecsekben hozta létre tanítványaival a Púrnatírth Jógaközpontot.

Az elkövetkező hét évben (1981 és 1988 között) sem Szvámí Mahésvaránanda, sem a jóga egyéb képviselői nem kaptak engedélyt Magyarországra való beutazásukhoz. Kivételt jelentett ez alól a szintén indiai Dzsajavant Lád, aki 1984-től egészen 1989-ben bekövetkezett haláláig élt és oktatott jógát szűk körben Budapesten. Magyarországi tevékenységéről még annyit sikerült megtudnunk, hogy a SOTE-n is tartott jóga speciálkollégiumot, ezenkívül a Budakeszi határában lévő Korányi Tüdőszanatóriumban főleg asztmás betegeket gyógyított jógalégzés-terápiával.

Mahésvaránanda időközben megalkotta a “Jóga a mindennapi életben” vagy angol nevén “Yoga in Daily Life” jógarendszert, melyet napjainkban is tanítványok ezrei gyakorolnak országszerte.
Szvámí Mahésvaránanda szigorú mester-tanítvány viszonyokon alapuló jógaiskolájának megjelenésével a JSC arculata megváltozott, Dely Károly lassan kiszorult az általa alapított szervezetből, majd 1989-ben több jógaoktató is kivált, mivel Szvámí Mahésvaránandát nem tekintették egyetlen jógamesterüknek.

Dely Károly nagyon sokat tett azért, hogy a jógát egyre többen megismerhessék hazánkban. A jógakönyvek mellett hangkazettákat állított össze, amelyekkel népszerűsítette a jógát és segítette az egyéni gyakorlást. Szinte élete utolsó pillanatáig, 2002 augusztusáig oktatott. A mai jógaoktatók idősebb generációjának nagy része az ő keze alatt kezdte a pályafutását.

Az 1989-ben bekövetkezett politikai változások kedvezően hatottak arra, hogy a jóga, és általában a keleti rendszerek és tanok egyre szélesebb körben elterjedhessenek hazánkban. A ’90-es évektől kezdve egyre több jógakönyv jelenhetett meg, s napjainkra számos jógairányzat képviselteti magát, amelyek közül a jógázni vágyók kedvükre kiválaszthatják a számukra legmegfelelőbbet.

1999-ben megalakult a Magyar Jóga Társaság (MJT), mely céljaként a magyar jógázók, jógairányzatok összefogását, érdekképviseletét és saját oktatói rendszer beindítását tűzte ki célul. Az MJT első elnöke dr. Gintner Zénó (1958-2003) biokémikus, a táplálkozástudomány országos és világviszonylatban is kiemelkedő képviselője volt, aki közlekedési baleset miatt bekövetkezett tragikus haláláig tudományos munkája és példamutató családi élete mellett teljesen elkötelezte magát a jóga iránt. Halála nagy veszteség a magyar jógatársadalomnak.

Az MJT elnöki posztját jelenleg Selmeci József Csongor tölti be; az ő nevéhez fűződik az első integratív, minden jelentős irányzatot felvonultatni igyekvő jógahétvégék és nyári táborok megszervezése.

Mint ahogy arról már többször szó esett, az előző korszak sem volt ellentmondásoktól mentes, az új politikai és gazdasági viszonyok azonban egy újfajta – a jóga ősi szellemiségéhez nem minden tekintetben méltó – szemléletmód megjelenésével is együtt jártak. Noha a rendszerváltást megelőző időszak óta történtek jelentős erőlepések, hiszen bárki szabadon gyakorolhat, és megjelenhetnek a jóga alapvető szövegei, a fogyasztói társadalom értékrendszere és a felgyorsult világ életformája az élet minden területén, így a szellemi életben is érezteti hatását.
A valódi boldogság és lelki nyugalom megtapasztalásához azonban túl kell lépnünk a felszínességen, a hamis értékek világán, s ehhez tökéletes eszközként szolgálhat számunkra a jóga.

Forrás:  Veszprémi Krisztina: A jóga magyarországi története (Jóga – India világa 2.)

Borítókép: Dely Károly Emlékoldaláról (facebook) származik. A fotó 1979. júniusában felvett, Kiss József által készített “Jóga és egészség” című filmből (MAFILM) való, Malek Gabriellától van. Suren Goyal indiai jógi látható rajta, akit Dely Károly hívott meg Magyarországra.