Hogyan válhat a világ a guruddá?

Ha szeretnéd tudni hogyan tanulhatod meg az értelmedet úgy használni, hogy az egész természetet gurudként tudd látni, ami által a mindennapi életben sokkal tudatosabbá válhatsz és folyamatosan segítheti a fejlődésed, akkor tarts velünk.

A világ, mint guru

A körülöttünk lévő világot kétféleképpen közelíthetjük meg. Egyfelől úgy, ha azt nézzük a világban, hogy miként használjuk azt az érzékeink kielégítésére, vagy úgy, hogy miként tanulhatunk tőle. Amikor valaki használni és élvezni akarja ezt a világot, akkor képtelen lesz tanulni tőle.

Eddig talán – akaratlanul is, de – úgy éltél, hogy minden, ami csak körbevesz, az a te örömödet kell szolgálja. Ugyanakkor kipróbálhatod azt is, hogy mi történik akkor, ha úgy tekintesz az egész világra, mint tanítóra, aki közelebb vihet téged az önismerethez és önmegvalósításhoz.

Mi szükséges ahhoz, hogy bárkitől és bármitől képesek legyünk tanulni?

Ahhoz, hogy valaki képes legyen tudást befogadni, szükséges egyfajta alázatos mentalitás. Mostanában ez sajnos egyre kevésbé jellemző, és ez probléma például az oktatási intézményekben is. A gyerekek egyre kevésbé akarnak tanulni, és a tanároknak is sokkal nehezebb tanítaniuk őket. Miért? Mert egyre kevesebb a megbecsülés a gyerekekben a tanárok iránt. Mivel nincs semmilyen kapcsolat a tantárgy és az azt tanító személy között, a gyerekek azt látják, hogy a tanár nem képvisel valamilyen elvet, akkor nem lesz inspirációjuk arra, hogy tanuljanak tőle, és lázadó mentalitásúvá válnak. A baj az, hogy lázadó mentalitással a szülőktől és tanároktól – tehát a hagyományos értelemben vett guruktól – sem tudnak tanulni, de saját maguktól, és a körülöttük lévő világtól sem.

Szóval nem csupán mások iránt kell megfelelő mentalitást tanúsítanunk, hanem saját magunkkal szemben is. Ha nincs megfelelő mentalitásunk önmagunk felé, akkor ugyanúgy nem fogunk tudni tanulni.

Tehát, ha tanulni akarunk  – függetlenül attól, hogy kitől –, a folyamat ugyanaz: szükségünk van az alázatos mentalitásra és rá kell hangolódnunk a tanítónkra.

fotó: YuriArcursPeopleimages

Miért fontos, hogy tudjunk bárkitől tanulni?

Itt élünk ebben az anyagi világban, egy emberi testben és mindenféle – mondjuk úgy – hétköznapi tevékenységeket végzünk. De valójában lelkek vagyunk, a lélek pedig valódi boldogságot a lelki tudás megszerzésével és a lelki tevékenységek végzésével tud tapasztalni.

Viszont nincs mindig lehetőségünk lelki beállítottságú személyekkel, és lelki módon társulni. Az életünk egy részét olyan emberekkel töltjük és olyan helyzetekben, amik nem feltétlen inspirálnak vagy emelnek fel. Előfordulhat az is, hogy egészen egyedül maradunk, akár nehéz helyzetekben is. Ezért nagyon hasznos lehet, ha megtanuljuk minden helyzetben megfelelően használni az intelligenciánkat úgy, hogy tudjunk tanulni mindenkitől és mindentől, ami csak körülvesz bennünket. Tehát bizonyos helyzetekben az élőlény önmaga guruja is kell legyen.

Ennek a folyamata a következő: amikor látunk különféle tárgyakat, élőlényeket, körülményeket, helyzeteket, mindez lehetőséget ad számunkra a valóság és önmagunk megértésére anélkül, hogy azok a tárgyak közvetlenül kommunikálnának, beszélnének hozzánk. Mit jelent ez a gyakorlatban?

A szél és a víz tanítása

Vegyünk egy olyan tényezőt, amivel nap mint nap találkozunk és tanulhatunk tőle. Ott van például a szél. A szél fúj. A szél egyik tulajdonsága az, hogy áthatol a dolgokon és tisztít anélkül, hogy saját maga beszennyeződne. Vagy ehhez hasonlóan a víz, ami természetesen tiszta és mindent megtisztít. A folyóvíz elviszi a szennyeződést, mindeközben saját maga tiszta marad.

De a szél vagy a víz nem tud erről beszélni, ezért nekünk kell használnunk az intelligenciánkat: észrevesszük a szél és a víz tulajdonságait, és saját tapasztalatunkon keresztül jutunk következtetésre. A szél és a víz a guruk, de közvetett módszeren keresztül oktatnak minket.

Ebben az esetben a tanítás tehát az, hogy egy tudatos, lelkiségre törekvő személy megtanulhat úgy élni, ahogy a szél vagy a víz: a tudata elkülönült, tiszta marad akkor is, ha az anyagi világ szennyeződései folyamatosan próbálják befolyásolni.

Most pedig nézzünk meg két rövid példát, mire taníthatnak az állatok.

Mit tanulhatunk a galambtól?

Az erdőben élt egy galamb és a felesége, akik nagyon szerették egymást. Építettek egy szép fészket, ott éltek boldogan. Aztán egy kis idő elteltével lettek tojásaik, amikből kikeltek a kis galambok. Nagy örömmel figyelték hogyan fejlődnek a kicsik. Aztán egyszer arra járt egy vadász, aki elkapta a fiókákat. Az anyukájuk kétségbeesve próbált segíteni rajtuk, de közben ő is fogságba került. Majd az apa galamb sietett a segítségükre, de ő is teljesen elvesztette az eszét, hiszen már elképzelte az egész jövőjüket, hogyan élvezik majd az életüket együtt. Reményvesztetté vált, ettől a fókusza elveszett, és őt is könnyedén elkapta a vadász.

Ez jellemző a lélekre, bármilyen testben is legyen: túlzottan ragaszkodik a családi élethez és teljesen elmerül a családfenntartásban. Nem veszi észre, hogy napról napra közeledik a halál. Egy napon pedig ő és a családtagjai is, akikért oly nagy erőfeszítéssel dolgozott, mind elvesznek.

Amit ebből tanulhatunk: a szentírások nem azt mondják, hogy ne ragaszkodj, persze, szeresd és szolgáld a családod. De ne ragaszkodj hozzájuk túlságosan. Mit jelent a túl nagy ragaszkodás? Amikor valaki elveszti életének valódi célját, és azt gondolja, hogy csak a család a minden. És mi a valódi cél? Megérteni, hogy kik vagyunk valójában, mit csinálunk ezen a világon és mi a kapcsolatunk Istennel. Ez az emberi lét adta különleges lehetőségünk.

fotó: YuriArcursPeopleimages

A gyenge bogár és a meditáció

Vagy ott van a gyenge bogár története. Az imádkozó sáska elkap más bogarakat, berakja őket a fészkébe, eteti is őket, majd, amikor hidegre fordul az idő, elkezdi megenni ezeket a bogarakat. A gyengékkel kezdi. A gyenge bogarak pedig félelmükben folyton a sáskára gondolnak, igazából rajta meditálnak.

Amikor a lélek elhagyja a jelenlegi testét, következő életében azt az azonosságát éri el, amelyre halálakor az értelmét szegezte. Mivel a gyenge bogarak rettegésükben a sáskán meditálnak, következő életükben sáskaként születnek meg.

Ez is lehet számunkra egy tanulság, hogy mennyire nem mindegy min meditálunk. Ha szeretnénk az anyagi világ gyötrelmeitől megszabadulni, akkor jól tesszük, ha az önismeretre fókuszálunk és a lelki utunkon és célunkon meditálunk.

Emlékezz…

Szóval rengeteget tanulhatunk bárkitől és bármitől, ha alázatosak vagyunk és ilyen tudatos módon is használjuk az intelligenciánkat. Ezentúl pedig, ha meglátsz egy galambot, emlékezz rá milyen szerencsés vagy emberként, és többet is tehetsz, minthogy túlságosan csak a családi életben merülj el. Ha meglátsz egy bogarat, eszedbe juthat, hogy mindig a megfelelő és kedvező dolgon meditálj. Amikor pedig a szél megérinti az arcod, ne feledd, te is maradhatsz tiszta tudatban, bármennyire is erős az anyagi világ energiája.

A cikk alapjául Sivaráma Swami 28 guru című előadása szolgált.

Borítókép: simbiothy