A flow, a jóga és a Bhagavad-gítá – avagy: Biztosan jó nekünk a dobozolás, Őrnagy Úr?

A flow elmélet

Az elmúlt évek legnépszerűbb pszichológiai irányzata a pozitív pszichológia, és az irányzat alapját adó flow elmélet, melyet egy kiváló magyar tudós, Csíkszentmihályi Mihály alkotott meg. A flow elmélet szerint az elmének létezik egy olyan állapota, amikor az ember tökéletesen elmerül abban, amit csinál, és közben örömérzetet tapasztal. Ide akkor juthatunk el, ha a célok teljes tudatában és a figyelem teljes koncentrációjával végzünk egy tevékenységet. Ilyenkor az egyén megfeledkezik magáról, a gondokról, és így csúcsteljesítményeket érhet el. A cselekvő úgy merül el a tevékenységben, mint egy áramlatban, mely magával ragadja. Ezért is hívják flow-nak a jelenséget.

Aleksandr Neplokhov fotója a Pexels oldaláról

Ezotéria vs. ősi keleti bölcsek

A keleti filozófiák ismerőinek ez nem új dolog, hiszen a buddhizmustól a hinduizmuson át a taoista tanokig sok helyen találhatunk hasonló leírásokat. A flow egyre népszerűbb ezoterikus körökben, és ma már sokan egyenesen az univerzummal való egybeolvadással azonosítják. Szerintük a flow állapotban feloldódik az öntudat, ami már szinte a megvilágosodás, az egységtudatba olvadás. Sajnos ez elhamarkodott következtetés. A régmúlt nagy gondolkodói ugyanis nem erről beszélnek, és Csikszentmihályi kutatásai is mást bizonyítanak.

Patandzsali, a jóga atyja szerint a jóga végzéséhez és céljának eléréséhez egy olyan koncentrált és éber figyelem szükséges, mely mégis könnyed és kellemes, nem túlfeszített. A taoista Csuang Ce is részletesen leírja a flow-t, és azt mondja, hogy a végső boldogságot akkor érjük el, ha megtanuljuk „elengedni” a dolgokat, és tetteinket pusztán önmagukért végezzük, motiváció nélkül. India legfőbb szent irata, a Bhagavad-gítá szintén részletesen beszél a flow-ról. Krisna többek között ezt mondja: „Végezd kötelességed megingathatatlanul, óh, Ardzsuna, s ne ragaszkodj se a sikerhez, se a kudarchoz! Az ilyen kiegyensúlyozottságot hívják jógának.” Csíkszentmihályi pedig arról ír, hogy teljes kontrollal rendelkezik a cselekvő, uralja a tevékenységet, mégis elmerül abban, mintegy sodródik vele.

Tehát szó sincs az öntudat teljes feloldódásáról. Valójában egyszerre beszélnek olyan ellentétes dolgokról, mint a koncentráltság és elengedés, vagy a tudatosság és elmerülés. Ha ezek közül kivesszük az egyik összetevőt, akkor már nem megfelelően írjuk le mindazt, ami történik.

De akkor mi is történik ilyenkor?

Azért „áramlik” ilyenkor a tapasztalat, és ad örömérzetet, mert az összetevők, jellemzők egymással harmóniában, egymást erősítve működnek. Egység a különbözőségben, ahogyan Leibnitz is megfogalmazta a harmónia lényegét. A Bhagavad-gítá még mélyebbre megy a magyarázatban. A flow állapotában elengedjük a múlt sérelmeit, a jövő terveit, vágyait és egyszerűen csak a jelenben vagyunk. Egy időben vagyunk tudatosabbak, és merülünk el szinte öntudatlanul. A tudat feloldódása valójában a múltról és jövőről szóló gondolatok, vágyak eltűnését, a tudatosság növekedése pedig a jelen pillanatról való tudatosság emelkedését jelenti. Ha a jelenben vagyunk, harmóniába kerülünk az élettel, a világgal. Hiszen az élet a most-ban zajlik, nem a múltban, vagy a jövőben. Amikor így cselekszünk, a „jóság” hatóerejében tevékenykedünk, mely a boldogság és felemelkedés minősége.

Photo by Radu Florin on Unsplash

Az igazi flow

Azonban van még pár, máshol föl nem lelhető pont, mellyel tovább mélyíti a megértésünket a Bhagavad-gítá. Nem mindegy például, hogy milyen tevékenységet végzünk. A saját, egyedi természetünkből adódó tevékenységek közelebb visznek a kötelékek alól való felszabaduláshoz. Az Istenhez kapcsolódó tevékenységek pedig egyenesen a valódi boldogsággal kapcsolnak össze bennünket. Amíg más kötelességét, vagy degradáló tevékenységet végzünk, addig nem lesz igazi flow. Ezért rossz Csuang Ce flow példája is, mert igazi provokátorként egy hentes tevékenységén keresztül írja le azt. Vagy gondoljunk csak Örkény művére, a Tótékra, ahol a dobozolás sehogy nem akart flow-vá alakulni, sőt egyenesen a személyiséget rombolta. Nem véletlenül tapasztalják kevesen és rövid ideig a flowt.

A flow és a karma

Emellett minden tevékenységgel karmát, visszahatást teremtünk. A flow elméletében ezzel nem foglalkoznak. Még ha a tevékenység közben nem is az eredményen van a fókusz, de a célok és a vágyak afelé visznek, és a végén az egyén élvezi a tevékenysége eredményét. Ez pedig karmával jár. A flow technikái jobb eredményt, és kifinomultabb karmát teremtenek, de még mindig karma termelődik. Nem véletlenül beszél azonban a Bhagavad-gítá arról, hogy a tevékenység eredményére irányuló vágyat, és a birtoklás érzését is fel kell adnunk, ha föl akarunk szabadulni a kötelékeink, a karma alól, mert a karma leköt, és távol tart a valódi boldogságtól.

Photo by ISKCON News