Kali, az 5 rosszarcú és a lelki harcos – védikus tanmese

A védikus írások szerint ma a Kali-yugában, vagyis a nézeteltérések, viták és konfliktusok korában élünk. Ha körbe nézünk egy kicsit, minden igazolja a Védák állításait, a világban tapasztalható nehézségek, betegségek, társadalmi problémák, szegénység, különféle emberi konfliktusok mind-mind jelen vannak.
A Kali-kor azonban nem egy tőlünk független, semleges jelenség, amelynek tehetetlen elszenvedői vagyunk. Éppen ellenkezőleg, a Kali-kor rajtunk keresztül, döntéseink, választásaink és életmódunk által érvényesül.
És hogyan történik mindez? Ez a védikus tanmese nagyon reálisan mutatja be a körülöttünk, és legfőképp a bennünk rejlő „jó és gonosz” harcát. Te hogy állsz vele?

Kali és a négy titokzatos figura találkozása

A Jelenkor éppen elkezdődött. Sötét erők gyülekeztek titokban a világ rejtett zugaiban, baljós jeleket elhintve az éterben. Az eljövendő rossz láthatatlan árnyként lebegett a napok fölött. Kali nagyúr [utalás a Kali-korszakra, a Vaskorra  – szerk.] elégedetten dőlt hátra, és konstatálta, hogy eljött az ő ideje. De azonnal munkához is látott, egyetlen percet sem akart késlekedni. Hiszen nem kis feladat az egész világot lezülleszteni s mindent bűnbe és romlásba taszítani. Hírül adta a köreiben, hogy várja azokat, akik leginkább a segítségére lehetnek missziója sikerre vitelében. A munkáért busás jutalmat ígért.

Pár nap múlva meg is jelent négy titokzatos figura az udvarban és bebocsájtást kért a nagyúrhoz. Kali izgatottan várta őket, így azonnal magához is rendelte a négy vándort. Rezzenéstelen arccal léptek be egymás után a hatalmas tanácsterembe. Kali hátratett kézzel, harciasan szétvetett lábakkal figyelte őket. Minden lépésük elszántságot sugárzott. Eléjük állt és határozottan ez első jelölt szemébe nézett.

– Ki vagy te és mit tudsz ajánlani nekem?

– A Kéjvágy névre hallgatok, s el fogom érni, hogy az emberek önzése erőre kapjon. Elfelejtetem velük, hogy az önzetlenség és a szeretet nem tud egymás nélkül meglenni. Folyamatosan azt fogom suttogni a fülükbe, hogy „gondolj magadra, hiszen ki gondolna rád, ha nem te magad”.

Fotó: Polina Tankilevitch

– Nagyon jó. Föl vagy véve! Ha jól végzed a munkádat, gazdagon megfizetlek.

Odalépett a második rosszarcúhoz:

– Te ki vagy és mit hoztál nekem?

– Düh a nevem és azzal foglak szolgálni, hogy folyamatosan rombolom az emberek tudását és önsorsrontó cselekedetekre ösztönzöm őket. Aki a hálómba kerül, biztos leépülés vár rá.

– Ez az! Te kellesz a csapatomba! Lássuk, mit tud a harmadik jelölt! Ki vagy te és hogyan tudsz szolgálni engem?

– Mohóság a nevem, s a vágy, amit lángra lobbantok és éltetek az emberek szívében, eléget majd mindent körülöttük. Soha nem lesz elég nekik semmi, ezért amiként önmagukat, a családjukat, a társadalmat és a természetet is romba fogják dönteni kitartó munkám által.

– Ez a beszéd! Egy igazán ütőképes csapat jött össze, veletek még a poklot is szívesen megjárnám. De te, negyedik jelölt, vajon mit tudsz nekem adni? Hogyan tudod mindezt túlszárnyalni?

– Kedves nagyuram, a Halogatás vagyok. El fogom érni, hogy bármilyen jó tulajdonság is maradjon meg az emberekben, és bármilyen jó tettre készüljenek, bármilyen jó terv megvalósításba kezdenének, én ott leszek, és megakadályozom, hogy megvalósítsák azt. Így ha a többi szolgád nem jár teljes sikerrel, én biztosítani fogom, hogy senki se menekülhessen a hálódból.

Kali elképedt a hallottakon. Nem is gondolta, hogy ilyen ravasz módon is ledegradálhatja az embereket. Rájött, hogy a Halogatás lesz a csapat rákfenéje, maga a kegyelemdöfés. Így már nem lehet semmi ok az aggodalomra. Biztos volt benne, hogy a terve végül teljes sikerrel fog járni. Elégedetten indult volna el a lakosztálya felé, mikor a Halogatás megállította.

Még valaki érkezik

– Kedves nagyuram! Van még egy dolog, ami teljesen bebiztosítaná a sikert. Van egy fiam, aki most nincs itt, mert az emberek nem láthatják meg, nem derülhet ki róla, hogy a mi oldalunkon áll. Ábrándozásnak hívják, és én szeretnék vele dolgozni, mert amíg én meggyőzöm az embereket, ő jól jön, hogy fenn is tudjam tartani azt az állapotot, amibe én helyezem őket. Mi együtt vagyunk igazán hatékonyak. Erősíteni tudjuk egymás munkáját, de a másik nélkül mindketten félkezű óriások vagyunk.

– Valójában én sem értem, hogy a fiad hogyan is állna a mi oldalunkon, és hogyan tud segíteni téged? Hiszen ő azt segíti elő, hogy álmai, tervei legyenek az embereknek.

– Félreérted, nagyuram. A fiam azt segíti elő, hogy ne az adott pillanattal, a jelennel foglalkozzanak az emberek. Ha csak céltalanul, valódi tervek és minden realitásérzék nélkül ábrándoznak, az elveszi majd az erejüket. A múlton merengve vagy a jövő délibábjairól álmodozva semmit sem fognak tenni, hogy most, a jelenben jobb legyen az életük, hogy a maga teljességében megéljék azt.

Fotó: cottonbro studio

– Remek, meggyőztél. Már látom, hogy mindent és mindenkit le fogunk igázni, senki nem menekülhet. Most menjetek az utatokra, a munka nem várathat magára!

A jó tulajdonságok és Kali szolgáinak csatája

Így esett, hogy elindult a küzdelem minden ellen, ami jó és Isten felé visz. Kali szolgái nagyon hatékonyan végezték a munkájukat. A Kéjvágy, a Düh és a Mohóság hatása nyilvánvaló volt. Voltak forradalmárok, akik ezt felismerték és küzdöttek ellenük. De e forradalmárok nem mentek volna semmire, ha a jó tulajdonságok személyiségei el nem jönnek segíteni.

A Halogatás és az Ábrándozás ellen a Lemondás, az Önfegyelem, az Eltökéltség és a Kitartás érkezett. A Halogatás és az Ábrándozás azonban olyan ravasz volt, hogy őket is át tudták vágni. Olyan területekre terelték őket, ahol nem jelentettek semmiféle gondot Kali céljai szempontjából.

Így termelt ki ide-oda futkosó és nagyon fontos embereket is a világ, akik nagyon szerencsések voltak, mert bizonyos dolgok halogatását és az ábrándozást részben legyőzték. Eltökélten és kitartóan építették az életüket. Világos célokat tűztek ki, összeírták a célok eléréséhez szükséges feladatokat, majd megállás nélkül azok megvalósításán dolgoztak.
De mikor a valódi életükről, az élet valódi mélységeiről volt szó, a Halogatás vigyorgott a képükbe. Haláluk óráján általában kétségbeesett tanácstalansággal nézték a helyzetet, amibe kerültek. Hiába vette őket körül a személyiségfejlesztő és időgazdálkodási szakemberek valóságos hada, arra senki nem készítette fel őket, hogy mi van, ha szemlátomást végleg elfogy az idő.

Sajnos minden jó tulajdonság legyőzhető, becsapható és relativizálható volt, ezért Isten is elküldte a maga négy nehézbombázóját.

 Isten “nehézbombázói”

A Szeretetet, Saját Képviselőit, a Védákat és a Szent Nevet [Haré Krisna mahá mantra – szerk.] küldte el a forradalmároknak – a valódi forradalmároknak.

A Szeretet összefogta és magasba emelte e lánglelkű hősöket, akik egymást erősítve és támogatva már nagy tetteket tudtak végrehajtani. Isten Képviselői példaértékű életükkel újabb és újabb generációnak mutatták meg, hogyan kell elsöprő győzelmet aratni Kali szolgái, köztük a Halogatás és az Ábrándozás fölött.
Mindazok, akikben forradalmi lelkület izzott, a Védákban megtalálták az Istenről és az örök valóságról szóló tudást. A Szent Név pedig maga volt Isten, aki hazavitte a híveit, akik ráébredtek, hogy Ő az egyedüli menedékük. E Titánokkal az oldalukon a forradalmárok teljes bizonyossággal megnyerték a háborút. Vagyis: megnyerhetik! Hiszen a csata nem dőlt el, még most is ott dúl külön-külön minden ember fejében.

Cikk forrása: Kovács Attila (Acsjutánanda Dásza) Küzdelem az élet megrontói ellen című cikke

(Borítókép: Photo by Artem Beliaikin on Unsplash)