Karácsonyi varázslat vagy lidércnyomás?

Érezted már, hogy ez a karácsonyi hercehurca egy rémálom? Nem, még biztosan soha!
Annyira szívesen fognám a világ őrületére, hogy amiatt van az egész. Mindenki rohan, feszült, frusztrált, tolakodik, lökdösődik, beszólogat már nagyjából október óta. És most jön még csak a java! Hjáj, de jól is hangzik, nem igaz? Teljes a káosz. Áááá, hát nem is lehet így normálisnak maradni! Ugye? Ugye nem?
Na jó, részben foghatom erre, mert ez így van, ami körülvesz bennünket, az igenis nagy hatással van ránk, ha akarjuk, ha nem. Ugyanakkor rengeteg múlik rajtad is. A te döntésed az, hogy hogyan reagálsz ezekre a helyzetekre, hogyan viselkedsz az emberi kapcsolataidban, akár egy idegbajos idegenről legyen szó, akár egy befeszült jógás csoporttársadról, vagy épp a hullafáradt, égnek álló hajú sógornődről.

De lehet-e egyáltalán olyan idilli egy karácsony, ahogy azt az arcunkba tolták? Odakint hatalmas pelyhekben hullik a hó, amit a jégvirágos ablakon keresztül bámulsz, a gőzölgő haboskakaódat szürcsölgetve, nyakig pihepuha plédbe bugyolálódva, miközben a szobában a kandalló lángjánál melegedve, süteményt majszolgatva tökéletes szeretteink kellemes kacarászásának nesze töri meg a csendet. Ó igen! Vagy nem? Tudjuk, hogy nem.

Fotó: Nicole Michalou

A tökéletlenség a normális!

Egyszerűen ez a világ, és mi emberek sem vagyunk tökéletesek. Miért lenne ez másként egy ünnep miatt? Csak, mert ilyenkor „így kell legyen”? Titkon egy kicsit ezt reméljük, elég ennyi, a karácsony egy varázslat, és ilyenkor muszáj, hogy szeretet és békesség legyen. Varázslat van, punktum.

Valójában persze mégsem ez történik. Csak ezt is, mint a legtöbb dolgot, olcsón szeretnénk megúszni. Sokkal egyszerűbb a külsőségekben elmerülni, mint szembenézni a kijózanító valósággal.
Ezért lehet, hogy itt most abba is hagyod az olvasást, mert kényelmetlenné vagy nyomasztóvá válik, hogy nem inkább az újrahasznosított csomagolópapír fontosságáról esik szó. Lesz majd olyan cikk is, ígérem! Ez most egy picit másról szól.

Szóval előbb-utóbb szembe kell nézni azzal, hogy nem vagyunk tökéletesek. Olyan gyakran csapja meg az ember fülét (vagy szemét) ez a mondat, hogy sajnos már semmi súlya nincs. Pedig nagyon fontos lenne erről tudatosnak lenni. És ez nem egy negatív dolog, nem húz le, ez csupán tény, realitás.  Egyszerűen csak el kell fogadni az elesettségünket, tökéletlenségünket, és akkor annyival könnyebb lesz! Megkell tanulnunk, hogy se magunkat, se másokat, sőt ünnepeket se idealizáljunk, mert a legtöbb nehézségünk valójában ebből adódik.

Nem kell, hogy a fejeden pörögj novembertől januárig csupán azért, hogy mindenkinek megfelelj. Nem ettől fognak szeretni a többiek. Nem az ajándékoktól és a vacsorától, amit 2 napon át készítettél. Nem kell az idegösszeroppanás, a balhé, a durci. Talán tudod mire gondolok.

A lényeg azt hiszem az, hogy az erőfeszítés, amit teszel, azt ne a megfelelni vágyás vagy a rideg kötelesség motiválja, hanem a szeretet. Maga a hangulat, amivel gondolsz, beszélsz, viselkedsz, viszonyulsz mások felé, az számít igazán, az a lényege, minden más az a körítés. És ez a fajta erőfeszítés tökéletes lehet. Mi nem vagyunk azok, de az erőfeszítéseink motivációja, hangulata a másik személy felé igenis lehet az. Talán így leírva mindez nagyon egyszerűnek tűnik, semmi extrának, mégis eszerint cselekedni nem is olyan könnyű. Se karácsonykor, se máskor.

A karácsony, mint „önismereti tréning”

Érdekes dolog ez a karácsonyi időszak, olyan mintha összelenne gyúrva néhány napba mindaz, amiről az egész élet szól. Rettentően vágyunk mindannyian a szeretetre, vágyunk a boldogságra, mélyebb kapcsolatokra és életre, de nem igazán tudjuk hogyan valósítsuk meg. Folyamatosan próbálkozunk mindenfélével, de valahogy nem úgy sikerül, ahogyan igazából szeretnénk. Valahogy ilyen a karácsony is. És ilyen az egész élet. Küzdünk a boldogságért.

Hogy miért van ez? Miért szenvedünk, hol a hiba? Egy biztos, nem a karácsonnyal és a kakaóval van a bibi, és nem is az élettel. A választ befelé kell keresned. Ha jógázol, egész biztos, hogy az ászanák mellett ráléptél az önismeret útjára is. Ha nem, akkor csak bátorítani tudlak, hogy mielőbb tedd meg.

Azáltal, ha megkapod a választ az olyan kérdésekre, hogy ki vagy te valójában, mi a kapcsolatod a körülötted lévő élőlényekkel, mi a kapcsolatod Istennel, mi a tanulság ebből a világból, abból, hogy most itt vagy, akkor egy egészen más perspektívából látod majd magad és mindent, ami csak körülvesz. Akkor ráeszmélsz, hogy a feltétel nélküli szeretetet igenis tanulni kell, nagyon sok munka, de kapsz segítséget, hogy hogyan csináld. Így aztán ezen az úton járva, lépésről lépésre tudnak majd a kapcsolataid mélyülni, egy más minőségbe helyeződni. És akkor fogsz tudni olyan módon adni, és elfogadni, ahogyan valójában szeretnél. Karácsonykor és az év többi, 363 napján is.

A legszebb ajándék

Amit én a legjobban szeretek a karácsonyban az az, hogy egy tökéletes lehetőség, hogy akiket szeretek, olyan dologgal ajándékozhassak meg, ami – hosszú távon és mélyebb módon – jobbá teheti az életüket. Lehet, hogy azért, mert az én életem is így változott meg.

Évekkel ezelőtt karácsony környékén kaptam egy Bhagavad-gítá úgy, ahogy van-t. Nem volt szenteste, nem volt karácsonyfa, se vacsora, csupán egy koncertes éjszaka egy pincekocsmában (talán ez is bizonyítja, hogy nem a „körítés” számít). De jószívvel adták a könyvet, én pedig nyitott voltam rá. Elkezdtem olvasni, és néhány oldal után azt éreztem, azta, ez nagyon durva.. ezt kerestem egész életemben! Igazából leírhatatlan az érzés. A Bhagavad-gítá a lélekről szól és az élet értelméről. Te olvastad már?

Szóval, talán azért, mert valaki velem is csak úgy kedvesen megosztotta ezt a könyvet – ezáltal egy tiszta tudást -, próbálom én is tovább adni másoknak. Legalábbis a lehető legjobb szándékkal igyekszem a szeretteim figyelmébe, és a te figyelmedbe is ajánlani ezeket az önismeretet segítő – egyszerre lelki és filozófiai – könyveket. Csak azért, mert tudom, hogy aki nyitott szívvel fogadja, annak szebbé fogja tenni az életét.

Az élet csupán egy szempillantás, és rajtad múlik, hogy mivel töltöd az értékes idődet. Mégis, kérlek, ha teheted, olvass el egy hiteles forrásból származó könyvet az önmegvalósításról. Ha pedig segített neked, oszd meg másokkal is. Vagy menj el egy hiteles jógaórára, tanfolyamra, előadásra, közös mantra éneklésre, workshopra, közösségbe vagy templomba, olyan emberek közé, akik az önismerettel mélyebben foglalkoznak. Tanulj tőlük, hasznosítsd a saját életedben, és aztán oszd meg azokkal, akiket szeretsz. Vagy inkább bárkivel. Egymást segíteni a boldogság felé, az önmegvalósítás útján, talán ez a legszebb ajándék, amit csak adhatunk, és ez az igazi varázslat is. Karácsonykor, és az év többi, 363 napján.