Mielőtt a matracra lépsz: a jógázás alapelvei 2.

Miért baj, ha tükör segítségével gyakorolsz? Nem mindegy, hogy milyen sorrendben tanulod az ászanákat? Miért ne mérd magad másokhoz? Ilyenekről lesz szó. Ha hasznosnak, szórakoztatónak találtad az előző cikkben felsorolt jógás alapelveket, ezt is olvasd el!

Az egyre bonyolultabb ászanák elsajátítása csak az egót növeli?

Nem feltétlenül. Egyrészt, ahogy az előző részben írtuk, minden ászana tanít neked valamit mélyebb szinten is (például türelmet, a lemondást, az alázatot és önmagad elfogadását), ezért jó, ha többet is elsajátítasz. Másrészt, az elme nyughatatlan, főként ebben az őrült, rohanó világban. És bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy ha egy ászanát már különösebb odafigyelés nélkül, robotszerűen tudsz felvenni, és viszonylag könnyedén, hosszan ki tudod tartani, akkor elvesztetted azt az előnyét, hogy nehézsége miatt elmédet a jelenben tartsa. Érezhetsz így! De a lényeg mégsem itt keresendő.

Persze érthető, ha egy bonyolultabb ászana igazi kihívás számodra: úgy érezheted, hogy nem fog csapongani az elméd a felvétele, kitartása közben, és fenn tudja tartani a figyelmedet. Ilyen szempontból az egyre bonyolultabb ászanák elsajátításának a célja teljesen jó, hiszen ezzel is egy jámbor, kedvező módon foglalod le az elmédet.

Ugyanakkor idővel ez változhat. Amikor már nincs szükség egy teljesen kitekert, akár egyensúlyozást is igénylő pózra, hogy szabályozd az elméd, hanem a legegyszerűbb ászana közben is eljuthatsz a teljes fókuszig, odáig, hogy tudsz Istenre koncentrálni. Ez lenne a végső cél. Fontos, mert a védikus szentírások szerint amire a halál pillanatában gondolsz, azt éred el következő életedben.

Tehát bárhol is tartasz az utadon, az ászanák mindenképp segítségedre lehetnek. Az, hogy épp bonyolultabbra vagy egyszerűbbre van szükséged, ezt, ha figyelsz befelé, érezni fogod.

Nagy baj, ha tükröt használok?

A tükör használatát azért nem ajánlják, mert megvan a veszélye, hogy beleveszel önmagad csodálatába, vagyis növeli a hamis egot. Illetve segítségével kevésbé hagyatkozik a gyakorló a testérzetekre, a belső figyelemre, és ez baj.

Ilyen tekintetben a tükör olyan, mint egy segédeszköz: eleinte segít, de idővel érdemes elhagyni, mert hozzá lehet szokni, és félő, hogy nélküle már nem megy, mert nem a testérzetekre hagyatkozol egy ászana felvételekor, hanem a látványra.

De! A mozgásszegény életmódnak köszönhetően elveszítjük testünkkel a kapcsolatot: nem érezzük az igényeit, romlik a testtudatosság, a mozgáskoordináció. Ezt szenzomotoros amnéziának hívják. A stressz hatására formálódik testünk: például a vállakat felhúzzuk a fülhöz, az izmok egész nap tónusban vannak. Ha nem mozogsz, és minden nap stresszelsz, deformálódik a tested, és idővel a beszűkült mozgástartományt, a feszes izmokat és a rossz tartást veszi az idegrendszer alapnak, normálisnak.

fotó: PerfectAngleImages

Mindez oda vezet, hogy sokszor a legegyszerűbb mozdulat is problémát jelent (pl. nem tudja magastartásba emelni a karját), és a gyakorló nem is feltétlenül érzékeli, hogy rosszul csinálja. De ha van tükör, akkor látja, és ki tudja javítani. A rendszeres mozgás hatására a testtartás és a mozgáskoordináció javul, az idegrendszer megtanulja a feszült és a ellazult állapot közti különbséget. Ekkor már a tükör sem kell.

Ne less!

A jóga nem csak a testet, de a pszichét és az elmét is megdolgoztatja. Aki már egy jó ideje rendszeresen ászanázik, az megváltozik: saját maga egy jobb variációja lesz. Az ászanák – ahogy már írtuk – személyiségjegyekre is hatnak, akár traumákat is segítenek feloldani, és megtanítanak az önelfogadásra.

Egyre jobban megismered magad kívül-belül, egyre inkább megtapasztalod a tested korlátait és elfogadod, hogy nem megy minden elsőre. De ne azt nézd, ahol vagy, hanem azt hova mész. És a taoista felfogás itt is igaz: az út fontosabb, mint maga a cél.

Sose mérd magad a másikhoz! Az az ego útja. Mindig a saját testérzeteidre figyelj, és bízz a technikában (ha rávezető, nyújtó, erősítő gyakorlatot végzel egy ászana kivitelezése érdekében), és a testedben, ami idővel alkalmazkodik.

És bízz az oktatódban. Egy jó oktató elmondja, hogy mi az ászana lényege, mi az, amire mindenképp törekedj, és mi az, ami nem fontos, ha elsőre nem úgy megy, ahogy kellene, elmondja, hogy milyen könnyítései, variációi vannak az adott jógapóznak. Használj segédeszközt! Inkább csinálj egy könnyített verziót (akár segédeszközzel) szépen, mint a teljes pózt helytelenül. Ha nincsenek meg az alapok, nem lesz mire építkezni.

Ne legyél türelmetlen: az, hogy eleinte nem megy, nem azt jelenti, hogy nem is fog menni! Inkább értékeld a nehézségéből fakadó pozitívumait – lásd a cikk első részét.

Fokozatosság

Egyazon ászanának is vannak fokozatai attól függően, hogy használsz-e segédeszközt, alkalmazol-e bármilyen könnyítést. És az ászanák között is vannak nehézségi szintek, vagy mondhatjuk, hogy minden jógapóznak vannak előfeltételei testi adottságban, és így ászanákban is. Ezek a gyakorló számára nem mindig egyértelműek.

Egy lábra hajolni például (pl. dzsánu-sírsászana) mindig könnyebb, mint kettőre (pascsimóttánászana). Annál egy fokkal nehezebb, ha csípőnyitás is van az egy lábas előrehajlásban (ardha-baddha-padma pascsimóttásnászana), és a legnehezebb, ha kettőre hajolsz és csípőnyitó is a póz (praszárita-pádóttánászana).  Vagy: az ékapáda-rádzsakapotászanához egy erőteljesen csípőnyitó póz, amiben van egy mély homorítás és kell hozzá a vállöv nyitottsága, valamint a hátul lévő láb combizmának a nyújthatósága is.

fotó:  YuriArcursPeopleimages

Az adott jógapózhoz szükséges adottságokat más, könnyebb ászanáknál külön-külön begyakorolhatod, mielőtt belefogsz a „célászana” gyakorlásába. Tehát: bármennyire is tetszik egy jógapóz, nem biztos, hogy már elég képzett vagy az elsajátítására – és ez tök oké így.

Légzés

A ráhangolódás általában tartalmaz légzésfigyelést, vagy követi egy légzőgyakorlat. A légzésed figyelése azonban az egész óra alatt fontos. Akkor stabil egy ászana, ha erőlködéstől mentesen ki tudod tartani hosszabb ideig – és itt az erőlködés a légzésre is vonatkozik. Általában légzésszinkronra vesszük fel az ászanát: homorítani például belégzésre, előrehajolni kilégzésre szoktunk.

Akkor tapasztalod meg leginkább a légzés jelentőségét, amikor valamilyen sorozatot végzel, legyen az például bármilyen üdvözlet. Nem lehetne száznyolcszor megcsinálni a Napüdvözletet egymás után, ha már a nyolcadik körnél zihálásba fulladna. Ezekben a sorozatokban az egyik ászanát be-, a másikat kilégzésre veszed fel. Ha a saját légzésed ütemére végzed a Napüdvözletet, akkor nemcsak hogy nem fáradsz ki, de átlendülsz egy flowba, vagyis azt érzed, hogy nagyobb erőfeszítés nélkül szinte bármeddig képes lennél csinálni.

Források: Lakatos Péter, Feövenyessy Krisztina, Góg Anikó és Almássy Csilla posztjai, Hegedűs Zsolt (Sadhakayogi)
Borítókép: NomadSoul1