Te hol tartasz? – A pañca-maya kośa első 3 szintje

Az előző rész alapján talán sikerült valamennyire megértenünk, ezeket a hamis önazonosítási rétegeket, burkokat, amelyek az anyagi tudatnak köszönhetően befedik az élőlény valódi, eredeti személyét. Illetve, hogy az ezekkel való azonosulásunk nem megfelelő, bár arról még nem beszéltünk, hogy mit is értünk ez alatt. A következőkben szó lesz arról, hogy:

◦ Az egyes szinteken, mivel hiszi tévesen azonosnak magát az élőlény?
◦ Milyen részekből állnak az egyes rétegek?
◦ Hogyan állnak egymással kapcsolatban?
◦ Mely yoga gyakorlatok, mely réteg felfedezésében, illetve megértésében segítenek?

Anna-maya kośa – a durva fizikai testtel azonosítva magad

A legkülső rétegünk a durva fizikai testünk, amit különböző források más-más összetevőkből állónak írnak le. Egyes írások egyszerűen az öt anyagi elemet: az éter, levegő, tűz, víz és föld elemeket jelöli meg, máshol azonban az ezek kombinációjából létrejövő szöveti csoportokra utalnak, mint: „az anyagi test, amely bőrből, húsból, vérből, izomból, zsírból, velőből, csontból, vizeletből és gennyből áll.” [1] Ez a fizikai test hatféle változáson megy keresztül élete során: megszületik, növekszik, fennmarad, változik/szaporodik, elsorvad, végül pedig meghal.

Mindaddig, amíg a lélek ilyen fizikai testben van, az önfenntartása végett szükséges: ennie kell, innia kell, aludnia kell stb. Fenn kell tartania ezt a testet, a lehető legegészségesebb formában ahhoz, hogy egyéb dolgokkal is tudjon az élőlény foglalkozni (helyzetünkben önmegvalósítással, vagyis yogával).

Az anna-maya kośa szintjén tehát az élőlény (az anatómiai részletek teljességének igénye nélkül) a fent felsorolt szöveti halmazokból álló, anyagi testtel tekinti azonosnak magát. Ehhez kapcsolódóan pedig a különféle érzékszervek elégedettségét tekinti a boldogsága egyetlen forrásának. A kiábrándító valóság azonban az, amit mindannyian tapasztalhatunk, hogy ezek az elégedettségek múlandók, újra és újra felélednek. (Hiába ettünk meg egy fél tortát egy pár órával ezelőtt, ismét megkívántuk…)

A test fenntartása, egészségének megőrzése azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy erről a szintről tovább tudjunk lépni. Gondoljunk csak bele, amikor betegség gyötör, lázunk van, fáj valamink, semmi másra nem tudunk figyelni, mert ezek a tünetek teljesen lefoglalják az elménket.

Az āsana gyakorlatsorok, az ájurvédikus egészségmegőrzés praktikái, illetve életszemlélete mind ezt szolgálja. Az āsanák ezen felül nemcsak, hogy megőrzik a test egészségét, de abban is segítségünkre vannak, hogy csökkentsük annak merev, durva voltát. Tehát amikor ezeket alkalmazzuk az életünkben, azzal ezen szint megértését segítjük elő.

fotó: renatahamuda

Prāna-maya kośa – a cselekedeteiddel azonosítva magad

A prāṇa-maya kośa szintjén az ún. asztráltest működéseiről lesz szó. A finom fizikai testnek ez a rétege hordozza magában az 5 különféle prāṇát, amit úgy is nevezünk összefoglaló néven, hogy életlevegő. Ez a prāṇa felel a testben zajló mentális és fiziológiai működésekért a védikus filozófiában, illetve tölti be a híd szerepét a durva fizikai test és az elme között.

Ezen a szinten az ember a cselekedeteivel, azok közül is leginkább a munkájával, hobbijával és hasonlókkal azonosítja magát, e köré rendezi az énképét, és másokat is az alapján ítél meg, hogy milyen tevékenységet folytatnak. Ez az azonosítás azonban veszélyes, mert abban a pillanatban, hogy az ember elveszíti a munkáját, vagy képtelen lesz egy bizonyos fajta tevékenységet végezni, az énkép összeomlik.

Az aṣṭāṅga yoga negyedik lépcsőfoka, a prāṇāyāma gyakorlatok sietnek segítségünkre ezen a szinten. Előnyünk válik belőlük nem csak amiatt, hogy a prāṇa áramlásának egyenletesen tartásával a test fiziológiai egységét is fenntartjuk, hanem az elme magasabb fokú működését is elősegítjük vele. Ezzel még egy lépéssel közelebb kerülünk a megértéshez, hiszen a legtöbb problémánk az elmének a kesze-kusza mivoltából ered. Ha ez a prāṇa a híd a test és az elme között, akkor elengedhetetlen, hogy a csatornáiban az energia szabadon és könnyedén áramoljon, nem igaz?

Számunkra itt a téves önazonosítás leleplezésénél a prāṇāyāma gyakorlatok elmére való hatása a meghatározó. Ha csak abba gondolunk bele, hogy a saját idegességünket hányszor próbálták mások mély lélegzetek gyakoroltatásával csillapítani, belátható, hogy miért is hasznosak ezek.

Ezzel pedig át is ugorhatunk a következő lépcsőfokra, amit az elme, azon belül is a gondolkozás ural.

fotó: GaudiLab

Mano-maya kośa – a gondolatokkal azonosítva magad

A mano (vagyis manas) elmét jelent, melynek feladata az érzékszervek működésének összehangolása. A védikus pszichológia 3 fő feladatot tulajdonít az elmének: a gondolkodás folyamatában való részvétel, az érzés funkciója, és az akarat kifejezése. Ezen feladatait alapvetően az érzékszervekből beérkező „jelek” alapján (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés), illetve azok továbbításával a megfelelő cselekvő érzékszerv felé (beszéd, fogás, mozgás, szaporodás, kiválasztás), vitelezi ki.

A védikus tudomány ily módon sorolja be az érzékszerveket, és a hozzájuk kapcsolódó cselekvést a tettek viszonyában.

Ezt azért volt lényeges elmagyarázni, mert ezen a szinten az ember az elméje és az tudásszerző érzékszervei segítségével az elmében futó gondolatokkal azonosítja magát. Ideológiák, izmusok (kommunizmus, szocializmus – csak hogy a történelem órákat idézzük) és különféle gondolati minták – optimizmus, pesszimizmus (na tessék, ez is izmus…) sorával véli magát azonosnak.

Itt figyelhető meg az a jelenség, amit „megélhetési/ egzisztenciális” idealistának nevezünk, és előfordulhat, hogy ez a vallásosságra is kiterjed. (A vallás is lehet ideológia követés, amennyiben annak nem a teológiai vonásai, szellemisége, hanem az anyagi, erkölcsi, felszíni részleteinek vonzása az alapja.)

Az elmét úgy is fel lehet fogni, mint egy felügyelőt, aki az érzékszervek felől érkező információt az intelligencia vezetése alatt feldolgozza és utasításokat ad a test számára. Ez a gondolkodás folyamata. Itt a kapcsolata az intelligenciával nagyon fontos. Mint fent említettük, e kettő – az elme és az intelligencia – mind a finom fizikai test részei. Ahhoz, hogy józan döntéseket tudjunk hozni, az elmét az intelligencia irányítása alá kell vonni. Ez alapvetően a nehézségek forrása, ami az elme csapongó természetéből adódik.

Az elme fokuszálására irányuló gyakorlatok célja tehát ezen természet lecsendesítése, ami vezető pozícióba hozza az intelligenciát a kulcsa annak, hogy ezen a szinten tovább lehessen lépni.

Az aṣṭāṅga-yoga folyamatában mindez…

Ezek a gyakorlatok az aṣṭāṅga-yoga folyamatának lépcsőfokait szemlélve a pratyāhāra és a dhāraṇā. Az előbbi az érzékek visszavonását jelenti, a Patañjali féle yoga-sūtrát alapul véve ez annak a gyakorlását jelenti, hogy a figyelem befelé fordításával elveszi annak fókuszát az érzéktárgyakról, az érzékek pedig követni fogják a tudatot, elvesztik az érdeklődést az anyagi érzéktárgyak iránt. Fontos megemlíteni, hogy ez transzcendentális tapasztalatok nélkül nem tartósan fenntartható. (Részletes magyarázatért lapozz bele Gaura Kṛṣṇa Dāsa – Patañjali – Yoga-sūtra, Második részébe.)

Ez különben számos filozófiai irányzatban megjelenik, elvégre az önmegtartóztatás bizonyos formája szinte minden lelki megvalósításra törekvő valódi folyamatnak a része. A korlátlan érzékkielégítés a testtel való önazonosítást erősíti. (Ezzel pedig ismét a lépcső legalján találjuk magunkat, az anna-maya kośánál.)

A különbségek az egyes yoga folyamatok között, ennek az érzékkontrollnak a mibenlétében vannak.

A dhāraṇā alapvetően a meditációt megelőző koncentráció szakasza, ami azonban az érzékek valamilyen szintű kontrollját előfeltételezi, illetve a figyelem egy pontra fókuszálását hívja segítségül. (Erről többet Gaura Kṛṣṇa Dāsa – Patañjali – Yoga-sūtra, Harmadik részében olvashatsz.)

Ezen gyakorlatok alapvetően az elme kihegyezésére, és egy irányba álló nyíllá alakulására szolgálnak. Mindez a hamis önazonosítás szempontjából: azáltal, hogy az anyagi világban leledző tárgyak helyett a figyelmet befelé fordítja, pontosan az azok köré épített gondolatokkal való azonosulást szünteti meg. (Na azért nem azonnal, ehhez is gyakorlás kell.)

fotó: ADDICTIVE_STOCK

Ezen folyamatok gyakorlásával, illetve azzal a céllal a szemünk előtt, hogy megismerjük a valódi énünket, az önvalót, tovább haladunk a következő szintre, amiről majd a következő cikkben olvashatsz.

[1] Śrīmad Bhāgavatam 11.26.21

Forrás: Geetha M Kanthasamy – the Yogic lens
Dr. Tóth Soma László, Képes Andrea, Medvegy Gergely, Kapisinszky Judit : Jóga tiszta forrásból
Dr. Tóth Soma László – Patañjali – Yoga-sūtra, Második rész. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2018.
Dr. Tóth Soma László – Patañjali – Yoga-sūtra, Harmadik rész. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2021.

Borítókép:  demopicture