Többet jógázol, mint hinnéd!

Többet jógázol, mint hinnéd!

Gondoltál már a reggeli kávé/tea/vajas pirítós készítése közben arra, hogy éppen jógázol? Ezidáig nem? Akkor javaslom, hogy holnaptól így tekints a napod során végzett valamennyi tevékenységedre, hiszen mellébeszélés nélkül állíthatjuk, hogy a napunk akár minden másodpercében jógázhatunk, amennyiben az aktuális cselekvéseinket kellően elmélyült fókuszáltsággal hajtjuk végre.

Ennek egyszerű magyarázata a jóga, mint szanszkrit eredetű kifejezés jelentéstartalmában rejlik. Ha fellapozzuk a szótárt, kiderül, hogy a jóga a szanszkrit „judzs” igegyökből képzett szó, melynek egyik eredeti jelentése: rögzít, összpontosít, igába hajt, megzaboláz. Mit is zabolázunk meg olyankor, amikor erősen koncentrálunk valamire? Természetesen az elménket és az érzékszerveinket.

A csapongó elme fogságában

Biztosan te is kaptad már azon magad, hogy a gondolataid ide-oda cikáznak, vagy azon, hogy kellemes, kellemetlen, esetleg egyenesen irtózatos testérzetek ütik fel a fejüket látszólag teljesen indokolatlan módon, amik javarészt ennek a meder nélküli gondolatörvénynek a következményei. Olyan is előfordult már, hogy teljesen szétszórtnak érezted magad és egyszerűen minden, amihez hozzányúltál tönkrement, leesett, eltörött, darabjaira hullott, vagy pedig bármi, amibe belekezdtél, kudarcba fulladt? Ismerős érzések ezek? A 21. század modern, felgyorsult, online világában a fentiek egyáltalán nem szokatlan jelenségek, hiszen hogyan is tudnánk egy gombnyomásra kikapcsolni az áramló gondolatfolyamokat, miközben szüntelenül behatások százai érnek minket a külső anyagi világból?

cottonbro fotója a Pexels oldaláról

Hogyan tápláld az elmédet?

Egyáltalán nem lényegtelen kérdés, hogy az érzékszerveinken keresztül milyen hatásokat, információkat, élményeket, tapasztalásokat engedünk be az elménkbe, ezáltal személyes terünkbe. Csak olyan módon lehet a külső ingereknek megálljt parancsolni, ha képesek vagyunk az elménket és érzékszerveinket kellőképpen kontrollálni és egy – az aktuális hangulatunknak es tevékenységünknek – megfelelő fókuszpontra rögzíteni. Azzal a jó hírrel szolgálhatok, hogy ennek eléréséhez nem kell azonnal jógaszőnyeget ragadni, hanem elegendő tudatosnak lenni a jelen pillanatról, a mindenkori cselekvéseinkről.

Az elme jógája

Én magam például már reggel elkezdem a jógázást, hiszen elsőként a gabona kávé készítés folyamatában tudok egészen elmélyülten elveszni és teljesen átadni magamat az élménynek. Attól kezdve, hogy tele engedem a vízforralót csapvízzel, minden lépést, minden apró mozdulatot gondosan megfigyelek, pedig már néhány százszor lefuttattam ezt a programot. Rendkívüli tapasztalás, hogy a sok ismétlődés ellenére sem megszokásból és rutinból viszem végig a folyamatot, hanem fókuszált elmével tudok jelen lenni a pillanatban. Egészen megnyugtató hatást tud kelteni ez a fajta tudatosság a mindennapi tevékenységek során, hiszen nem enged teret az aggodalomnak a múltat vagy éppen a jövőt illetően, ami előnyös tud lenni, amikor nagy nyomás helyezedik ránk vagy éppen a különböző életterületeinken kell egyszerre kimagaslóan teljesíteni.

Felajánlás

A fenti példát tovább gondolva, akár még fel is ajánlhatjuk tevékenységünk gyümölcsét – esetemben a finom, illatos, mézzel édesített és növényi tejjel elkevert gabonakávét – a Legfelsőbbnek, vagy ki-ki hite szerint egy Felsőbb Teremtő Erőnek, az Univerzális Rendnek, a Teremtőnek, a Mindenhatónak vagy Istennek. (A felajánlásról, annak menetéről, illetve jelentőségéről itt olvashatsz bővebben.)

Amennyiben megtörténik a felajánlás, vagyis ilyen módon összekapcsoljuk önvalónkat a Legfelsőbbel, akkor máris megvalósítottuk a szanszkrit „judzs” igegyök másik eredeti jelentését, ami nem más, mint összekapcsolódás, érintkezés, kapcsolat, együttállás. Így tehát anélkül is jógázhatunk, hogy a jógaszőnyeg közelébe kellene mennünk.

(Borítókép: Photo by Brooke Cagle on Unsplash )