Pósa Fatime (Rukminí Déví Dászí)
Akkoriban épphogy elmúltam 30, közel egy évtized irodai munka után beismertem, hogy nem tesz boldoggá az a céltalan szakma, és a kecsegtető fizetés sem tartott vissza attól, hogy felmondjak, és új életet kezdjek. Azt mondták, hogy a járt utat a járatlanért elhagyni ostobaság, én mégis becsuktam egy ajtót magam mögött és kinyitottam egy teljesen újat.
Jógaoktató lettem. Óriási változást hozott az életemben, amikor a jógafilozófiáról hallottam. Rájöttem, hogy ez egy sokkal értékesebb tudás, mint amivel addig találkoztam. Azután egy jógaterem vezetőjeként tevékenykedtem, naponta gyakorló órákat tartottam, de belül éreztem, hogy mélyebbre kell ásnom ebben a különleges témában.
Később a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola vaisnava teológus képzésének végzése közben komolyan elkezdtem gyakorolni a jógaéletmódot, természetesen vegetáriánus vagyok, naponta 2 órát meditálok és tanulmányozom a Védákat. Rövid idő alatt háromszor jártam Indiában, ahol szent helyeket látogatva fokozatosan megismerkedtem azzal a kultúrával, amit a Főiskolán elméleti szinten elsajátítottam.
A világot a lelki tudáson keresztül kezdtem el látni. Kikristályosodott a valóság, ami egy hihetetlen jó élmény, ezért küldetésemmé vált, hogy más útkeresőket bevezessek az emberi élet értelméről szóló tudásba, amit én is a lelki tanítómesteremtől kaptam. Számomra ezt jelenti teológusnak lenni.