A jóga bölcsessége az MI korában: küzdelem a belső egyensúlyért

Miben áll a mesterséges intelligencia (MI) valódi veszélye? Felkészültünk arra, ami jön?

Talán te is érzékeled, hogy valami nincs rendben a cikk fő képével: nem valódi. Pedig első ránézésre a legtöbben úgy gondolják, hogy az.
De nem, nem arról fogok írni, hogy egyre nagyobb a veszélye annak, hogy összekeverjük a mesterséges intelligenciát a valósággal. Annál sokkal mélyebb és súlyosabb problémáról van szó. Mert ez csak a tünet.

Sokszor nem látjuk, mert nem akarjuk látni, hogy mi miért történik. A mesterséges intelligencia esetében nevezetesen azt, hogy aki használja, csak az okozhat problémát, nem maga a mesterséges intelligencia. (A miértre válasz dióhéjban: pl. a Kasparovot legyőző Deep Blue nem volt tudatos a győzelemről.)

De akkor konkrétan mi is a probléma a mesterséges intelligenciával?

A bizonyos célok érdekében alkalmazott modern, neurális hálózatokon alapuló mesterséges intelligencia (továbbiakban: MI) modellt állít fel a megfigyelések halmazából a kiragadott tulajdonságok mentén, de nem tud mindent átfogni. Nem tudja a viselkedésünket tökéletesen modellezni, vagy egyáltalán jól modellezni a valóságot. Még mi sem értjük pontosan, hogy miért lesz például egy alkoholista apa fiából alkoholista a családi minta, és szülősebek okán, miközben egy másik, ugyanilyen alkoholista apa gyermeke absztinens antialkoholistává cseperedik – szintén az apja példája miatt. Hát akkor az MI hogyan tudná jól és teljeskörűen modellezni a valóságot?

Az MI akkor tud jól működni, ha minél sztenderdebb, modellezhető módon zajlik az élet, viselkedik az ember. Azonban mivel a valóság és a viselkedésünk komplexitása miatt nem tudják sztenderdizálni az MI eredményeit, a másik lehetőség felé fordulnak: az emberek viselkedésének sztenderdizálása, normakövetővé tétele felé. Ha az egyik út nem járható, a másik úton próbálkoznak, akik az MI-t alkalmazzák. Ezzel a választás szabadságát nyirbálják meg és veszik el tőled.

Image by rawpixel.com on Freepik

Ne az MI miatt aggódj, hogy öntudatra ébred (nem fog), hanem azok miatt, akik alkalmazzák, és hogy milyen célból alkalmazzák. Főleg, mert ez a sztenderdizálás már régen elindult. Minden hatalom legfőbb eszköze az elnyomás útján a sztenderdizálás. Hogy az ő szabályaikat kövessük, az általuk megadott keretek között. És ha a kereskedelemben, oktatásban, stb. sztenderdizálást látsz, akkor jó eséllyel a maradék szabadságodat: a szabad választás, vagyis szabad vétó jogát akarják tőled elvenni. “Ádámot figyeld, ne az atomot.” Ne az MI miatt aggódj, hanem amiatt, aki alkalmazza.

De ahhoz, hogy ne tudjanak bevonni olyan könnyen ebbe a játékba, egyéni szinten kell megértenünk, hogy mi történik, és a saját életünkbe kell változást hozni. (Azt az ősöreg bölcsességet, hogy magadat kell megváltoztatni, nem a világot, mindenki ismeri. Nincs rajta mit magyarázni.) És mert a probléma mélyebb, minthogy pusztán másokra foghassuk, hogy vannak az “ők”, és vagyunk “mi”. De mi is a probléma valódi oka, és hol keresendő?

Hogyan segít a tisztán látásban Patandzsali?

A Jóga szútrában, az élet tiszta szemléletéhez segítő ősi írásban Patandzsali ezt mondja: Az egoizmus az, amikor összekeverjük a látót (drik sakti) a látás képességével (darshana sakti). [Szádhana páda 6. szútra] De ízlelgessük ezt egy kicsit. Mert itt van a problémák alapvető oka…

Összekeverjük a látót a látással, a látás eszközével. A szemünkről, a látás eszközéről azt hisszük, hogy mi vagyunk. A testről azt hisszük, hogy az vagyunk mi. Magunkat hisszük a cselekvőnek, miközben az anyagi (vagy magasabb régiókban az isteni) energia működik, cselekszik. De hogyan is jelentkezik ez a tévedés a mindennapi életben, és milyen problémákat okoz?

Például, ha valami rossz történik velünk, azt hisszük hogy a környezet az ok. Ha valaki pedig rossz dolgot követ el néha, azt mondjuk, hogy a rendszer a hibás, amibe belesodródott, a rendszer tette ilyenné. Azonban a darshana sakti, vagyis az anyag és annak minden rendszere: tehát az intelligencia és az elme is aszerint működik, amilyen vágy van mögötte. Mindig valaki vágya hozta létre és tartja fenn pl. a rossz rendszert. A készítőjének és az elfogadójának a vágya is. Nem tudjuk a látó tévedését a látás (az eszköz) hibájává tenni. Nem hibáztathatjuk az eszközt. Klasszikus példa: nem a kés a hibás, ha valaki erőszakra használja, hiszen azt lehet a kenyér szeletelésére is használni.

A fő probléma tehát, hogy nem látjuk, mert nem akarjuk látni, hogy mi miért történik. Nem ez a test vagyunk, hanem örök lélek. Minden más önazonosítás hamis énképet szül, mert nem a valóságot modellezni. Így születik az asmita, a hamis önazonosítás. Mi nem tudunk meghalni, halhatatlanok vagyunk. A lélek halhatatlan, boldogsággal és tudással teli. A halál igazából a hamis önazonosításunk halála pusztán, csak azt érinti a test halála.

Fotó: Matheus Bertelli (pexels)

Te melyik valóságban élsz?

Ugyanebbe a hibába esünk, amikor azt gondoljuk, hogy egy olyan eszköz, mint az MI önmagában rossz. Csak azáltal válik rosszá, ha rosszul alkalmazzuk. Ha tisztátalan, önös vágyak, hatalmi és egyéb játszmák mentén alkalmazzuk azt. Ez a hamis önazonosítás egy virtuális valóságot hoz létre. Ez maga a mátrix, melyet Isten hoz létre a hamis vágyaink miatt. Egy virtuális valóság, ami nem a teljes valóság, hanem inkább csak olyan, mint egy álom. A drik sakti, a látó, az örök lélek úgy szemléli ezt a világot, mint egy alvó, aki látja saját magát az álmában cselekedni – miközben a valóságban nem cselekszik.

Tehát most egy álmot látunk. Pontosabban egy virtuális valóságot, amely a valóságot magában hordozza, tehát sokkal élőbb és intenzívebb a kapcsolat a valóság és a virtuális valóság között, mint amilyen a mátrix és a valóság között, vagy egy táj és a tájról készült kép között. Az anyagi létnek nevezett keserédes virtuális valóságban már megindulhat az ébredésünk, és láthatjuk, átélhetjük a valóságot is, amit hordoz és tükröz. Ezért nem csak puszta illúzió, puszta álom a létünk, hanem annál sokkal több és valóságosabb.

Ennek a virtuális valóságnak minden rendszer, intelligencia – még az MI is –, minden anyagi forma a része, tehát nem azonos a látóval, viszont – pont, mint ahogyan az álmodó álmában is történik – ez a virtuális valóság minden formájával, rendszerével és intelligenciájával, változatosságával és szépségével együtt a valóságot mintázza. Vagyis az álmodó látónak van formája, van intelligenciája és egy változatossággal, kapcsolatokkal teli valóságban él, mikor teljesen felébred. Azonban a “felébredett” valóság egységes, nem pedig széttöredezett tapasztalatot eredményez, mint az álom.

Image by Freepik

Önismeret, tudatosság, küzdelem.. a valódi szabadság ára

Ha valóban szabadok akarunk lenni, le kell csatlakoznunk a hamis önazonosítás által létrehozott virtuális létről és a valóságra csatlakozni. Ez természetesen hosszú és nem kevés önismeretet, küzdelmet igényel. A valóságra figyelemmel, önátadással és tudatossággal tudunk ráébredni. Az önátadás a női oldalunk életre keltése, ami Isten, a transzcendens forráshoz, a férfi oldalhoz történő kapcsolódás felé vezet.

A folyamat első lépése, hogy kívülről próbáljuk látni magunkat, és ami történik. De ebben rejlik a problémáink megoldásának a kiindulópontja is. Ebben rejlik a kiindulópont a traumáink, szülőseibeink, belső problémáink megoldása terén is. Végső soron erre az elvre építenek pl. az olyan sikeres pszichológiai módszerek is, mint a Sedona módszer.

Ha megtanulod elengedni a hamis önazonosítást és folyományait, akkor elindul a valódi ébredés, és eljön a valódi szabadság, amit semmilyen intelligenciával – még mesterségessel – sem tudnak leigázni. Amikor a valóság “igájában” van a tudatod, akkor nincs uralmuk feletted…

Borítókép: by vecstock (freepik)