Reinkarnáció – a lélek útjának nyomában

Bár a test elmúlásával szinte nap mint nap szembesülünk, mégsem szeretünk belegondolni egy kicsit sem ebbe az egészbe. A halál témája túlságosan lehangoló, nyomasztó és inkább csak bezárnánk egy sötét kis szobába, a kulcsot pedig örökre elhagynánk, hogy nyugiban élvezhessük az életet. De a helyzet az, hogy ezt egyszerűen csak nem lehet megúszni. Ám van jó  hír is! A Bhagavad-gítá azt mondja:

„A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.” (Bhagavad-gítá,2.19.)

Ez megnyugtató, ugye? Persze vannak azért csavarok, hiszen nagyon sok múlik azon, hogy hogyan éljük az életünket, milyen vágyaink vannak, hogyan gondolkozunk és viselkedünk. Mert az elég jó, hogy a lélek (azaz te is, én is) örökké létező, és nem tud meghalni. De azért az nem mindegy, hogy milyen testben létezünk, hol, hogyan és meddig. Na de kezdjük az elején.

Ha érdekel, hogy nagy személyiségeknek milyen gondolatai voltak a lélekvándorlással kapcsolatban,  hogy megközelíthető-e a reinkarnáció tudományos szemszögből, vagy a védikus írások mit mondanak róla, és mi a végső megoldás az élet-halál kérdésre… akkor hát…

Híres személyiségek gondolatai a lélekvándorlásról

Kevesen tudják, hogy nyugaton is a nagy gondolkodók, filozófusok, költők közül sokan hittek a lélekvándorlásban, és komolyan elfogadták azt. Mondjuk régebben sokkal divatosabb is volt az élet értelméről, a lélekről, Istennel való kapcsolatról beszélgetni vagy épp írni. Rengeteg elgondolkoztató irományt találni e témával kapcsolatban, közülük most csupán néhány szösszenetet ragadtam ki.

„A lélek kívülről érkezik az emberi testbe, mint valami ideiglenes lakhelyre, és újra elköltözik belőle… más lakhelyekre vándorol, hiszen a lélek halhatatlan.”

Ralph Waldo Emerson (Ralph Waldo Emerson naplói)

„Van fogalmad arról, hány életet éltünk le, míg egyáltalán eszünkbe jutott, hogy a lét többet jelent puszta táplálkozásnál, verekedésnél vagy a rajban szerzett hatalomnál? Ezer életet, Jon, vagy tízezret! És újabb száz élet után kezdtük sejteni, hogy létezik olyasmi, mint a tökéletesség. Majd megint száz kellett hozzá, hogy rájöjjünk: létünk célja e tökéletességet elérni és továbbadni.”

Richard Bach (Jonathan Livingston, a sirály)

„A halál nem létezik. Hogyan is létezhetne halál, amikor minden az Istenség része? A lélek sohasem hal meg, a test pedig igazából sohasem élő.”

Isaac Bashevis Singer (Történetek a kemence mögül)

„Ó, ezeket az arcokat és alakokat ezerféle viszonylatban látta egymással… egyikük sem halt meg, csupán megváltoztak, mindig újra születtek, egyre új és új arcuk lett: csupán az idő állt az egyik és a másik arc között.”

Hermann Hesse (Sziddhárta)

Photo by nrd on Unsplash

„Biztosan tudom, hogy amint most itt vagyok, már több ezerszer voltam, és remélem, hogy még néhány ezerszer vissza is térek majd.”

Johann Wolfgang von Goethe

Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!

Arany János (Juliska sírkövére – részlet)

Vajon megközelíthető-e a reinkarnáció kérdése tudományos szemszögből is?

Ha neked a „kézzel foghatóbb” dolgokhoz könnyebb viszonyulni, valójában erre is van példa. Hallottál már Ian Stevensonról és a munkásságáról?

Dr. Ian Stevenson professzor a reinkarnáció kutatásának nagy úttörője, meghatározó egyénisége volt. Szakmai pályájának hatvan éve alatt kutatásai során – nagyrészt gyermekek előző életbeli emlékeinek tudományos vizsgálatával – nagyon sok meggyőző tapasztalati bizonyítékot gyűjtött össze, amelyek azt bizonyíthatják, hogy a fizikai test halála nem jelenti a létezés végét.

Hogyan csinálta ezt Stevenson?

Egész konkrétan 4, 6 és 8 éves korú gyermekekről volt szó, akik nagyon határozottan állították családjuknak, hogy valamikor korábban is éltek már. A gyerekek pontosan emlékeztek arra, hogy egy másik városban laktak, másként hívták őket, és beszámoltak az előző életeik apró részleteiről is.

Ian Stevenson pedig utánaeredt ezeknek az eseteknek. Kikérdezte a családtagokat, a gyermekeket, majd elutazott arra a helyre, ahol az elmondásuk szerint az előző életüket töltötték, majd pedig elvitte magával oda a gyerekeket is. Nagyon érdekes volt, hogy sok esetben a gyerek leszállt a vonatról és egy vadidegen városban odatalált ahhoz a házhoz, ahol előző életében élt.

Illetve egy nagyon érdekes kísérletet is kialakított Stevenson. Összehívott egy 30 fős társaságot. Ebből 15 olyan személy volt, akik a megnevezett előző életbeli személy rokonai voltak, 15-en pedig idegenek. A gyermek megérkezett ebbe a 30 fős társaságba, majd csalhatatlan biztonsággal megnevezte, hogy előző életében kikkel volt kapcsolatban, és egész pontosan milyen rokonságban állt velük. A gyermek kijelentései tökéletesen megfeleltek a valóságnak – a jelenlevők legnagyobb meglepetésére. Sőt, olyan családi titkokról számolt be, amit a jelenlevők pirulva hallgattak, mert soha senkinek nem beszéltek róla.

Ezek az esetek –  Stevenson számára és a logika szemszögéből – arra utalnak, hogy a tudatos önvalónk, az igazi énünk nem ér véget a halál pillanatában, hanem valamennyi időt tölt itt, ebben a fizikai testben, és aztán tovább lép.

Lélekvándorlás a védikus irodalomban

A lélekvándorlás filozófiáját azonban legrészletesebben a védikus irodalom mutatja be, például a Bhagavad-gítá.

A Bhagavad-gítá azt mondja, hogy az a test, amelyet a lélek visel, folyamatosan öregszik a gyermekkortól a felnőtt koron át az öregkorig.

Image by Freepik

„Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.”

Bhagavad-gítá 2.13

Tehát a halál után testcsere történik, és a lélek a megöregedett testet egy fiatalra cseréli.

„Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy válik meg a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testektől, hogy újakat fogadjon el helyükbe.”

Bhagavad-gítá 2.22

Azonban a fiatal test lehet akár egy növény, akár egy állat vagy egy ember teste. A Védák szerint ugyanis mindenféle életformában ugyanolyan fajta lélek van jelen.

Az élet valódi célja azonban – amit csak emberként lehet elérni! –, hogy olyan módon tanuljunk meg élni, hogy ne kelljen újra megszületnünk többet az anyagi világba, hanem idővel visszatérjünk abba a transzcendentális világba, ahonnan eredetileg származunk.

Hogyan juthatunk ki a lélekvándorlás körforgásából?

A védikus irodalom több ezer éve kínál a reinkarnáció tudományáról is hasznos ismereteket, és gyakorlati útmutatást. Leír egy erőszakmentes, tiszta, erkölcsös életmódot, és egy hihetetlen hatékony meditációs formát, a mantrameditációt, ami hozzájárul a tudat, a lélek megtisztításához. Ezek lehetővé teszik, hogy az ember fokozatosan a tudat egyre magasabb szintjére emelkedjen, és idővel végül kiszabaduljon a születés és halál végtelen körforgásából. Ez az emberi élet valódi célja.

Cikkhez részletek: Létezik-e reinkarnáció?
Borítókép: peakpx