Félelem és reszketés a fordított testhelyzetektől

Szó esett már az elmúlt hónapokban a fejenállásról és annak hatásairól. Itt említésre került, hogy milyen módon lehet felépíteni és megszokni a fejjel lefelé létet. De miért van erre szükség? A helyzet az, hogy sokan talán utoljára gyerekkorukban voltak ilyen pozícióban. Fejenállás, kézenállás, cigánykerék, különböző mászókákon történő lógás gyermekkorunk egyik alapelfoglaltsága, és a legtöbben ettől eltávolodunk, teljesen elfelejtünk gyereknek lenni. Pedig ez a testhelyzet nem csak jó bolondozás, de sok pozitív hatással is van ránk. Mindezeken túl pedig, bár régen ismertük ezt az érzést, az évek során elidegenedtünk tőle és mint ismeretlen dologtól, természeténél fogva félünk is tőle.

Több esetben is találkoztam már olyan gyakorlóval, aki megijedt attól a pillanattól, amikor elérkezett a fordított testhelyzetek szakasza a jógaórán. Vagy csak félve vette fel a rávezető pózokat is, vagy akár egyszerűen élt a kihátrálás lehetőségével és inkább valami könnyedebb helyettesítő pózt választott, még csak meg sem próbált ezzel szembenézni és kipróbálni milyen érzés is ez. Pedig felemelő, ha másért nem, már csak azért is, mert sikerült egy újabb pózt elsajátítani. Ezt az érzést tovább emeli a tudat, hogy legyőzöd a félelmed, még akkor is, ha nem vagy tisztában ezzel a gáttal vagy e gátnak a súlyával.

Miért fontosak a jógában a fordított testhelyzetek?

Ezeknek a pózoknak a megléte és gyakorlása az egyike annak, ami megkülönbözteti a jógát a többi testmozgástól. Eme ászanák nélkül kicsit olyan lenne a jóga, mint a limonádé citrom nélkül, vagy a test szív nélkül, hiányozna belőle a lényeg.
Pszichológiai szempontból segíti, hogy más szemszögből lássuk a dolgokat, magunkat és a világot is, egy perspektívaváltás. Energetika szempontjából megfordítja a test energiaáramlását. Hormonális szempontból pedig stimulálják az immun- és endokrin rendszert, ezáltal élénkítik és táplálják az agyat és a szerveket. Mindezek összességében egy összetett hatásmechanizmust eredményeznek. Mondhatjuk azt is, hogy a szarvángászana (sarvāṅgāsana – gyertyaállás) és a sírsászana (śīrṣāsana – fejenállás) az ászanák királya és királynője.

Image by jcomp on Freepik

Ahhoz, hogy élvezhessük ezeket a kézzelfogható előnyöket – és megelőzzük a sérüléseket, különösen a nyakban – elengedhetetlen, hogy megtanuljuk a helyes testtartást ezekben a pózokban, és a testünk készen álljon a gyakorlásukra. Ellenjavallatok közé tartoznak a nyaksérülések, epilepszia, magas vérnyomás, szívbetegségek és szemproblémák, melyek fennállásakor segítséggel és segédeszközökkel lehet esetleg gyakorolni, de abban az esetben is nagy körültekintéssel, valamint a menstruációs időszak, amikor egyáltalán nem javasolt e pózok gyakorlása.

Talán a legegyszerűbben elsajátítható a sarvāṅgāsana (gyertyaállás) gyakorlása, mely során a fenti pozitív hatások megtapasztalhatók, és hamar sikerélményben lehet részünk. A szépen kivitelezett gyertyaállás megköveteli a hónalj erős nyitását, valamint a vállak hátra- és egymás felé való görgetését, hogy a nyak megfelelően nyújtózhasson, és ne torlódjanak a nyaki csigolyák.

Hogyan készülj fel a sarvāṅgāsanára?

Állj egy asztalhoz közel háttal úgy, hogy a kezeid összekulcsolod a hátad mögött. Ezt követően helyezd az összekulcsolt kezeket az asztalra úgy, hogy közben nyitott a mellkasod, és ezzel együtt hajlítod a térded. Ezt ismételgetve, lazítod a vállakat és nyitod a mellkast, megtapasztalod a gyertyaállás e területén kifejtett hatását, de nem helyezel terhelést a nyaki szakaszra, és nem is kell fejjel lefelé elhelyezkedned. Így kockázat nélkül felkészülhetsz és rugalmassá teheted ezt a területet.

• Ha készen állsz a teljes póz gyakorlására, helyezkedj háton fekvésbe a talajra, ahhoz hogy levedd a terhelést a nyakadról egy összehajtott takarót helyezhetsz a vállak alá.
• A zárt lábakat húzd talpra. A kezeket a törzs mellett tenyérrel lefelé helyezd el és a lapockákat told a talajba.
• Told a kezeket a talajba, hasizmot megfeszítve gördülj homlok-térdtartásba kilégzésre.
• Kulcsold össze az ujjakat a hátad mögött és nyomd a karokat a talajba, miközben a vállakat begörgeted magad alá.
• Majd bontsd a karokat, és egymással párhuzamosan tartva a karokat támaszd meg a törzsed a derekadnál.
• Ezt követően belégzéssel nyújtsd a lábad a plafon felé talppal, úgy, hogy a törzs és a lábak egyvonalban legyenek.
• Így tartsd ki a pózt, amíg jól esik, vagy amíg a nyaki területen nem érzel terhelést.

Image by peoplecreations on Freepik

Miután már 1-2 percig meg tudod tartani magad szépen, erőfeszítés nélkül e pózban, próbálkozhatsz különböző variánsokkal.

• Nirálamba-szarvángászana (Nirālamba-sarvāṅgāsana) – támaszték nélkül tartsd ki a pózt, a kezeket a törzs mellett nyújtsd ki, csak a vállövön támaszkodj.
• Vakra-szarvángászana (Vakra-sarvāṅgāsana) – csavard a törzset úgy, hogy a lábakat és a lábfejet együtt tartva elforgatod egyik majd másik irányba.
• Ékapáda-szarvángászana (Ekapāda-sarvāṅgāsana) – az egyik lábad engedd le a talajra, a fej fölé vagy akár mögé úgy, hogy közben a másikat eredeti helyén tartod.

Mindezekkel párhuzamosan, a bátorsággal a zsebedben, melyet a fordított testhelyzet gyakorlása ad, elkezdhetsz kacsingatni a fejenállás irányába.

(Borítókép: Image by teksomolika on Freepik)