Mit jelent a tradicionális jógaoktatás?

A következő sorok Hegedüs Edina szakdolgozatából származnak. Azért kezdem ezzel, mert szeretném, ha „felkészülnél” rá, hiszen egy szakdolgozat tényszerű, elég tömény, és néha szigorúnak is tűnhet. Persze ez csak azért van, mert egy könnyedebb hangulathoz, világhoz vagyunk szokva, ahol szinte bármit is lehet. Az elme gyorsan megszokja ezt, és aztán hidegzuhanyként érheti, ha valaminek „súlya van”, még egy olyan könnyednek tűnő dolognak is, mint a jóga. Egy szempontból lehet könnyed, de közben egy különleges lehetőség is a lelki úton való fejlődésre. Ami viszont már egy kicsit „súlyosabb téma”.

Természetesen a te döntésed, hogy mennyire szeretnéd komolyan venni a jógikus életet! Ez az írás csupán mutat egy képet arról, milyen lenne a legideálisabb esetben a jóga útja. Ha viszont téged éppen ez vonz, akkor talán értékelni fogod a következő sorokat. Lehet, hogy lelkesedést, elszántságot, és erőt adnak ahhoz, hogy te is megtaláld a hiteles lelki tanítódat, ha pedig már megtaláltad, akkor megerősíthetnek abban, hogy a legjobb úton jársz.

A jóga tradicionális útja, avagy miért nélkülözhetetlen a guru szerepe a jóga folyamatának megértésében?

Tradíció alatt olyan hiteles tanítványi láncolatot értünk, melyben tanítóról tanítványra adják át a védikus irodalom tanításait, és a magyarázatok, a megértés és a gyakorlás egy tanító, guru, vagy mester felügyeletével, iránymutatásával történik.

A tradíció visszakövetése, a tanítások átadásának folyamata általában nehézkes, mert hosszú évszázadokon keresztül a tanítók nem írták le a tanításaikat és nem adtak ki könyveket a magyarázataikról. Nem jegyezték le, hogy kinek ki volt a tanítója.

Az indiai hagyomány szerint a tanítók közvetlenül, szóban, személyes tanítással és példamutatással adták át a tudásukat és segítették a tanulni vágyókat. A védikus irodalom szentírásait a tanítványok szóban sajátították el. Az írások megértéshez a tanítók (guruk) a tanuló személyiségének megfelelő, érthető magyarázatokat adtak, amellyel azok személyes megértését segítették. Az élet célját kutató jógik a hagyomány szerint gurut kerestek, ha az életük alapvető kérdéseire választ akartak kapni. Nem olvastak könyveket, és nem jártak iskolákba.

A mai világban megjelenő rengeteg könyv és az internet nyújtotta lehetőségeket kihasználva gyorsan juthatunk információhoz. Ugyanakkor gyakran találkozhatunk egymásnak látszólag ellentmondó állításokkal, tanításokkal is. Valójában az információ halmozásával egyre kevésbé érthetjük meg a jóga célját és az annak eléréséhez vezető utakat. Kizárólag olvasással nem fogjuk tudni, hogy mit kellene elérnünk és milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre a gyakorlás során.
A szentírásokban számos utalást találhatunk arra, hogy egy guru segítsége nélkül csak korlátozottan lehet a tanításokat megérteni és a jóga célját elérni.

A szentírások szerint..

A Bhagavad-gítában még Ardzsúna is összezavarodik, hogy melyik út a helyes, mit kell követnie és számos kérdést tesz fel Krisnának. A magyarázatok között Krisna a 4. fejezet 34. versében azt mondja neki: „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.”^[1]

A Hatha-jóga pradípiká 1. tanításának 14. verse azt írja, hogy a jógi „a jógát gyakorolja, mégpedig a mester tanítása szerint.” A 2. tanítás 78-79. versében szintén azt írja Szvátmáráma, hogy „Mester tanítása révén kell megismerni, és nem tankönyvek ezreit áttanulmányozva.
A viparítának (fordítottnak) nevezett gyakorlat a mester tanításából érthető meg.” A 4. tanítás 37. verse szerint: „Amikor a jógi elméje és lélegzete a belsőre összpontosítva lenyugszik, mozdulatlan tekintettel, még ha néz is, semelyik irányba sem lát semmit. Ez a sámbhaví mudrá, mely a mester kegyelméből sajátítható el.”^[2]

A hivatkozott írásokból is egyértelműen kiderül, a jóga gyakorlásának módját és az elérendő célt nem lehet kizárólag saját erőből, olvasással megvalósítani. A guru szerepe nélkülözhetetlen a jóga megértéséhez. Tanításai és magyarázatai nélkül csak téves ismeretekhez jutunk. A helyes megértés, az igazi tudás csak egy tanító iránymutatásával érhető el.

Tanítványi láncolat

Tanítványi láncolatnak hívjuk, amikor a tanítás változtatások nélkül száll tanítóról tanítványra. A Bhagavad-gítá 4. fejezet 1-2. versében egyértelmű meghatározást találunk: „Az Istenség Személyisége, az Úr Srí Krisna így szólt: A jóga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvánnak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu pedig Iksvákut oktatta erről. E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.”^[3]

A tanítványi láncolatok megszakadása e szerint természetes, de a Védák tanításai szerint minden korszakban megjelenik az Abszolút Igazság, a Legfelsőbb Úr egy-egy inkarnációja, hogy az erkölcstelenség és vallástalanság felszámolása mellett helyreállítsa a védikus ismereteket és segítse azok megértését és gyakorlását.

A beavatás

Tradicionálisan minden tanítványi láncolatba úgynevezett beavatással lehet bekerülni. A beavatás általában valamilyen szertartás, aminek keretében a beavató elfogadja az érdeklődőt és elkötelezi magát a tanítása mellett. A beavatott pedig elkötelezi magát a tanítója, beavatója mellett. Kölcsönösen vállalnak kötelezettségeket, feladatokat a saját és a másik fejlődéséért, segítéséért.

A régi idők hagyományai ma is megtalálhatóak minden társadalomban, még a törzsközösségekben is. Ilyen tradíció például az esküvő is, ami a házasélet kezdetét jelzi, a közös élet elindulását, felelősségvállalást és fogadalomtételt.
Minden közösség valamilyen szabályokat követ, és aki a közösség tagja szeretne lenni, annak ezeket a szabályokat el kell fogadnia, meghatározott viselkedési normákat kell követnie.

A jógairányzatok tanítványi láncolataiba való beavatás is egy ilyen rítus. Ünnepélyes elfogadás és elhatározás. Általában minden jógatradíció a beavatást megelőzően feltételez valamennyi tanulást és felkészülést a beavatott részéről.
Meg kell ismerni azt az utat, amire rá szeretnénk lépni, hogy fogadalmainkat be tudjuk tartani és a vállalásainkat teljesíteni tudjuk.
A beavató – diksa guru – szerepe is fontos. Nem torzíthatja el a tanításokat, nem magyarázhatja saját kedve szerint, mert hiteltelenné válik.

Szádhu-guru-sásztra elv jelentősége a mai korban

A védikus írások említik a szádhu-guru-sásztra elvet, ami azt jelenti, hogy egy tanítás akkor hiteles, ha az a korábban élt bölcsek tanításaival, a szentírásokkal és a tanító szavaival egybehangzóak. Ha bármelyikben eltérés vagy ellentmondás keletkezik, akkor megszakad a tanítványi láncolat és elvesznek az eredeti tanítások.

Jelen korban – a kali korszakban – ez különösen fontos szempont. Ezt a kort a félreértések korának is nevezik, mert az elanyagiasodott, érzékkielégítésre törekvő és azt hajszoló ember tudata degradálódott. Nem érti meg a szentírások valódi értelmét. Ezért van szükség olyan tanítókra, akik maguk is megtanulták, megértették és megélték a Védák jelentését, a lélek eredeti természetét.

Ezzel vissza is kanyarodtam a már idézett verssorokhoz: „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot.”^[4]

E témához kapcsolódó cikk: Miért válassz tradicionális jógairányzatot?

Cikk forrása: Hegedüs Edina: A szádhana első lépései – Tradíció vagy modern jógaoktatás. Szakdolgozat. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, 2013

[1] A.C.Bhaktivedanta Swami Prabhupada: A Bhagavad-gítá úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta Book Trust, 2006. (4.34. vers).
[2] Terebess kiadó 2000: A hatha jóga lámpása. Fordította: Hidas Gergely, Kiss Csaba, Zentai György (1.14, 2.78-79, 4.37. versek).
[3] A.C.Bhaktivedanta Swami Prabhupada: A Bhagavad-gítá úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta Book Trust, 2006. (4.7-8. vers).
[4] Ld. 1. lábjegyzet.