Anyuka power, avagy amikor a szuperőd a jóga

Néhány alvás múlva itt az anyák napja, én pedig azon törtem a fejem, hogy ezúttal honnan is közelítsem meg ezt a témát. Aztán egyszercsak eszembe jutott, hogy sokszor a legegyszerűbb dolgok a legklasszabbak! Jóga és anyuka, mindkettő csodálatos, már csak össze kell passzintani őket.. háhh!

Azt hiszem, hogy ehhez sikerült a legéletszerűbb módot választanom. Ha körbenézel, biztosan neked is vannak kedves munkatársaid, barátaid vagy szomszédaid, akik egyszerűen élik a mindennapjaikat, ugyanakkor nagyon szép példák és inspiráló jelenségek! Szerencsés vagyok, mert nekem is vannak ilyen kedves személyek az életemben, akik nemcsak fantasztikus emberek, de épp jógaoktatók is, így most őket kérdeztem.

Különböző élethelyzetekben vannak, Angi éppen várandós, Orsi egy kiskamasz lány anyukája, és Ivett, aki a másik oldalról mesél, arról, hogy milyen volt felcseperedni egy jógikus életmódot követő anyuka mellett. Fogadd szeretettel erőt adó és lelkesítő történeteiket.

ANGI

JP: Egy pár szóban beszélnél arról, hogy hogyan keveredett a jóga az életedbe, miért szereted, és mi a célod vele?

ANGI: Mint minden középiskolás, nekem is választanom kellett, hogy a gimnázium után merre tovább. És mint a legtöbb középiskolásnak, fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal az érettségi után. Valahogy nővérem találta meg ezt a főiskolát (Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola), megnéztem a bemutatkozó videót és éreztem, hogy nekem ide kell jönnöm. Azt sem tudtam mi fán terem a jóga, Krisna vagy bármi egyéb. Mindezzel jóformán itt találkoztam először, és azóta is folyamatosan tanulom.

Nem tudom megmondani miért szeretem. Egyszerűen, mert jó. Nekem nem olyan értelemben változtatta meg az életemet, mint általában az embereknek, amikor azt mondják, hogy lelki békét ad; érzem, hogy kiegyensúlyozott vagyok; nem ér annyi stressz; stb. – természetesen ezek is megvannak. Csak ennél még több. Minden formában értelmet adott az életemnek, egy közösségre, barátokra, családra leltem itt. És mivel ez jó, minél több emberrel meg szeretném osztani. Ennyi az egész.

JP: Most egy különleges állapotban vagy, éppen babát vártok a férjeddel. Ezzel kapcsolatban mi az, amit szívesen megosztanál másokkal, milyen az, amikor a jóga az életed szerves része, és ezt most egy másik kis lélekkel is megoszthatod, aki a pocakodban növekszik? Hogyan változtak meg a dolgok? 

ANGI: Nagy tervekkel indultam neki a várandósságnak. Szerettem volna minél többet mozogni, rengeteget olvasni a bhakti jóga szentírásaiból, dzsapázni (mantra meditációt végezni). Szerettem volna a szentírások egyik „hősének”, Prahláda Mahárádzsának a példáját követni, aki már az anyja méhében hallgatta a nagy szentek szavait, és Krisna különleges hívévé vált. Ilyen vágyakkal indultam. De, mint tudjuk: ember tervez, Isten végez.

Amikor a piacon kétszer is le kellett ülnöm, aztán az idős hölgyek sorra hagytak le, amikor a mai napig úgy ébredek reggel, hogy vajon lesz-e „kismama akció” vagy sem, akkor egy kicsit átgondolja az ember a terveit. Néha azt érzem, csak éljem túl a napot, majd holnap jógázok. Persze az idő előrehaladtával könnyebb, de még vannak nehéz pillanatok.

JP: Milyenek a hétköznapi jógapillanatok, és mi az, amit kiemelnél, ami most a legkülönlegesebb ebben a helyzetben?

ANGI: Ami biztos, hogy a jógás múlt nem hagy cserben most sem. Tartósan még nem fáj a hátam, és a cipőfelvételnél is jól jön a hajlékonyság. De már nagyon vágyom egy jó kis gerinccsavarásra!
Végtelenül mókás megélni, hogy hétről-hétre egyre távolabb kerülök a lábfejemtől az előre hajlásoknál, a lépcsőzést pedig maratonnak élem meg. Nagyjából így zajlik az élet.

Kifejezetten a jógához nincs köze, de a legkülönlegesebb pillanat az, ahogy a férjemmel megéljük a gyermekvárást, ahogy egyre többet mocorog, ahogy növekszik a pocakom.

ORSI

JP: Egy pár szóban beszélnél arról, hogy hogyan keveredett a jóga az életedbe, miért szereted, és mi a célod vele?  

ORSI: Nehéz lesz pár szóban…
2008-ban az irodai munka következtében rettenetesen fájt a derekam, és meglehetősen nagy stressznek voltam kitéve, mivel követeléskezeléssel foglalkoztam. Elkezdtem piláteszre járni, hogy orvosoljam a problémát. Az edzőm akkor kezdett érdeklődni a jóga iránt, így pár hónapon belül egy hot astanga órán találtam magam. 5 perc múlva mindenhol csurgott rajtam a víz, de érdekes volt, hogy nem borított ki ez az érzés, hanem inkább az elfogadást váltotta ki belőlem ez a helyzet. 120 perccel később pedig felvillanyozva nyugtáztam, hogy bár az óra kihívásokkal volt tele, mégis nagyon inspirált, és a legfontosabb hozadéka, hogy az elmém közben végig “csöndben volt”. Se ügyfelek, se vitás helyzetek, határidők, csak végtelen béke, még 2 nappal később is.

Ez fordulópont volt számomra, tudtam, hogy én és a jóga szövetséget kötöttünk egy életre.
2009-ben már bhaktákkal (Krisna-hívőkkel) nyaraltam Horvátországban, de ekkor még talán nem voltam megérve a jóga más aspektusaira, főleg az ászanázás és a pránájáma érdekelt, és ez kitartott jópár évig.

A lányom születése után már tudtam, hogy nem szeretnék visszamenni a multi mókuskerekébe, más életre vágyom, de nem tudtam, hogy pontosan merre induljak.
Nos, ekkor nyílt egy utcával arrébb a lakóhelyemtől egy jógastúdió, ahová viszonylag egyszerűen el tudtam járni gyakorolni. Újból visszaállni a matracra olyan érzés volt, mintha friss levegőhöz jutottam volna. És mit ad az ég, ugyanez a hely 2 hét múlva meghirdetett egy 200 órás hatha jógaoktatói képzést. Ekkor éreztem, hogy most, vagy soha, itt a lehetőség a változtatásra, amit kerestem. 

2015 január elején indult a tanfolyam, egy bhakta tartotta, az ászanázáson kívül sokat beszélt a Bhagavad-gítáról, és az élet fontos kérdéseiről: Ki vagyok én? Kicsoda Isten? Mi kettőjük kapcsolata? Mi ez az anyagi világ, amiben élünk? Mi a jóga teljes aspektusa? Milyen lépcsői vannak? Miért fontos vegetáriánusnak lenni? Miben segíti az ájurvéda a mindennapi életet? Stb… 

Emlékszem, ittam a szavait. Mindig hittem Istenben, de addig nem találtam meg azt a kapcsolódási formát, ami számomra is megfelelő lett volna. Akkor viszont megérkezett.
Innen képzés képzést követett, végül eljutottam a BHF-re is, mert még többet szerettem volna tudni a hiteles filozófiáról, azóta le is diplomáztam. 

Mi a jógával a célom? Élni segít nekem és másoknak is… Olyan támasz, mely elégedettséget és stabilitást ad a mindig változó világban. Minden nap, minden helyzetben. Jógaoktatóként pedig nem csak a magam számára tudom ezt a tudást hasznosítani, hanem másoknak is tudok belőle adni, mindig éppen annyit, amire nyitottak és amennyire szükségük van. 

JP: Szóval van egy lányod, aki egyébként nagyon kedves és energikus. Azt már tudjuk, hogy születése előtt és után is jógikus életmódot folytattál, de akkor ott, közvetlenül a születése után hogyan alakul át a kapcsolatod a jógával?

ORSI: Igen, a lányom kos nap, kos aszcendens együttállással született, így meglehetősen aktív személyiség. Ez már a születésében is megmutatkozott. A jóga itt is segített! Meggyőződésem, hogy azért ment olyan simán és gond nélkül az ő világra érkezése, mert az ászana-gyakorlásból kifolyólag ismertem a testem jelzéseit és hallgattam is ezekre. 

Mikor három hónapos volt, elkezdtünk heti egyszer baba-mama jógára járni, nagyon szerettem, hogy végre nem csak otthon kell ülni, és egy picit át tudom mozgatni magam. Ez nem tartott sokáig, 11 hónaposan már járt, így ez a korszak gyorsan le is zárult, mert nagybabás jóga nem volt a közelben.
Szóval valójában az érkezése után a jóga erősen visszaszorult az életemben, egyszerűen nem volt rá időm, kapacitásom. Másfél év kellett, mire ismét vissza tudtam találni a gyakorláshoz. Az viszont felszabadító volt!  

Fentebb leírtam, hogy hogyan változott meg az életem 13 multiban töltött év után. Ez a változás tulajdonképpen az ő érkezésének tudható be. Ez sarkalt arra, hogy egy tisztább, kiegyensúlyozottabb, értelmesebb életet élhessek, és neki is ezt tudjam biztosítani. 

JP: Te mit tapasztalsz, hogyan hat mindez a lányodra?

ORSI: Van, amikor szereti és van, amikor nem. Járt gyerekjógára, de mióta kiskamasz, abbahagyta, most ez nem menő, hát hagyom. 

A hétköznapjainkat viszont áthatja a jógikus életmód, értékrend, filozófia és világkép. Amúgy azt látom, hogy ez nem mindig könnyű. Például az igazmondás nálunk nagy érték, a suliban azonban sok konfliktusa volt azért, mert egyenesen megmondta, amit gondolt, vagy néha az osztálytársai attól jönnek lázba, hogy hány százezres tabletet kapott valaki, ő pedig nem ájul el ettől. 

JP: Mit gondolsz, hogyan lehet inspirálni leginkább a gyermekeket a jógára, vagy kell-e egyáltalán? 

ORSI: Semmit sem erőltetek rá, ez a módszerem, viszont mindent lát. Látja, ahogyan vegetáriánus ételeket főzök és felajánlom azokat Istennek. Lát dzsapázás közben, ismeri a Haré Krisna mantrát, volt már spirituális programokon velem. Rendszeresen járunk Krisna-völgybe, amit nagyon szeret. Látta, ahogy felnőttként ismét főiskolára járok, lemondást gyakorlok, vizsgákra készülök. 

Bevallom, ez azért rengeteg fejtörést okozott számomra is. Mivel teszek jót neki? Azzal, ha mindig vele vagyok és minden igényére válaszolok? Vagy ha megmutatom neki, hogy ha van egy célod, akkor küzdj érte, igyekezz elérni? Nem gondolom, hogy a bölcsek köve nálam van, én az utóbbit választottam. 

A példámmal igyekszem az életét alakítani amíg lehet, és bízom benne, hogy ő is alkalmazni fogja ezt a későbbiekben.  

IVETT

JP: Egy pár szóban beszélnél arról, hogy hogyan keveredett a jóga az életedbe, miért szereted, és mi a célod vele?

Ivett: Arra emlékszem ‒ illetve anya is sokszor említette, mert elég vicces látvány lehetett ‒, hogy 6 évesen vittem anyukám jóga könyvét a kertbe és mentem jógázni. Pontosan nem emlékszem mi volt a címe, de voltak benne képek, leírás, és mivel sokszor láttam anyától reggelente hogyan kell csinálni, én is utánoztam. Ez volt talán az első jógás pillanatom.

Sokszor együtt gyakoroltunk. Nagyon imádtam. A későbbiekben többször is lesérültem más sportokban, és a jóga volt az, ami a helyre tett fizikálisan. Volt comb szalagszakadásom, vagy épp valahol meglazult az izom, és a vállam is sokat fájt, stb. Amelyik testrészem más sportban megsérült, azt a jóga összerakta. Ez a mai napig így van.

Mi a célom vele? Emlékszem nagyon hamar szerettem volna dolgozni, és egész fiatalon mentem anyának segíteni, kis dolgokban engedett csak, de mindig fontoskodtam. Ezáltal beleláttam, hogy mennyit segít az embereknek. A munkája sosem a pénzről szólt, hanem arról, hogy mások életét jobbá tegye. Láttam, hogy a jóga tényleg nagyon sokak életét megváltoztatta, akik nyitottak voltak, és nem csak a mozgásra gondolok itt, hanem az életmódra.

Ezt az értékrendet szeretném tovább vinni a jógával, hiszen látom, hogy mennyit számít. Ez lett az én misszióm is, hogy mások életét jobbá tegyem.

JP: Viszonylag sok éve voltál már kisgyerek, akkoriban elég ritka lehetett, és talán egy kicsit furcsaságnak is számíthatott egy jógikus életmódot folytató anyukával élni, mit szóltak ehhez a többiek az iskolában?

Ivett: Bár én introvertált gyerek voltam, és megvolt a saját kis világom, azért igyekeztem nyitott lenni és alkalmazkodni a környezetemhez. Nem fogok hazudni, eleinte eléggé kilógtam a sorból, és nagyon más értékrenddel rendelkeztem, mint a többiek. Elég felszínesen kezeltek, és az alapján kiközösítést is éreztem kicsit, de én nem az a típus voltam, aki ráerőlteti magát bárkire is. Ennek ellenére mikor úgy alakult, hogy beszédbe elegyedtem valakivel, akkor rájött, hogy nem fura vagyok, csak egy picit más. Szépen lassan így tudtam barátkozni. Nem volt könnyű, de aztán megszerették az én világom, rájöttek, hogy nem ördögtől való, és az én világom is kinyílt egy kicsit az ő nézeteik által.

JP: Már kisgyerekként is sokat láthattad anyukádat jógázni, ekkor rögtön vele is tartottál, vagy csak később kezdett el érdekelni a jóga útja?

Ivett: Ahogy korábban említettem, sokszor láttam anyát meditálni, jógázni, légzőgyakorlatozni reggelente. Így, ha nem is azonnal, de pár alkalom után már mentem vele én is.

JP: Emlékszel rá, hogy mi volt számodra a leginspirálóbb édesanyádtól ebben az életmódban?

Ivett: A leginspirálóbb az volt, hogy a legnehezebb körülmények között is lehet kiegyensúlyozott és boldog életet élni, ha ezt az életmódot követjük.