„Jóisten, tedd, amit jónak látsz, szemtelenség lenne kérnem, hogy meggyógyuljak, a te tenyereden élek”. Így imádkozott egy hölgy Lourdes-ban. Feljegyezték, hogy aki hasonlóan imádkozott, az meggyógyult. Akik viszont azt kérték, hogy „add vissza a látásomat, hallásomat”, azokkal semmi nem történt… De ugorjunk vissza pár ezer évet az időben. Az Indiában nagy népszerűségnek örvendő Kuntī Devī, egy másik tiszteletre méltó hölgy, sorozatos tragédiákon ment keresztül. Mivel azonban az Úrra bízta magát, Isten mindig meg is segítette.
Kép: Pinterest
Miért árasztja el modern társadalmunkat a temérdek modernkori betegség, legfőképp a depresszió, az aggodalom és a függőségek, mikor mindenünk megvan? És miért nem gyógyul ki ebből, aki gyógyulni akar, még imával, sőt gyógyszerekkel sem? Mi a két egymástól sok tekintetben fényévekre lévő fenti hölgy esetében oly különleges és közös, ami miatt náluk mégis működik az ima?
Dr. Máté Gábor munkássága nyomán – melyet Johann Hari kutatásai is alátámasztanak –, jól látható, hogy a függőségek, a szorongások, a depresszió és az aggodalmak mind elsősorban a kapcsolatok minőségére vezethetők vissza. Arra, hogy mennyi intimitás, mennyi megértés van jelen az ember életében. Megdöbbentő tény, hogy ha megkérdezzük bármelyik depressziós gyermeket vagy felnőttet, hogy kivel osztja meg a fájdalmát, ha szomorú, többnyire azt felelik, hogy senkivel. A depresszióval kapcsolatos kutatások azonban további problémákat tárnak elénk.
Fotó: Francisco Gonzalez on Unsplash
Nemcsak az emberekkel veszítettük el a kapcsolatot, hanem az értelmes és valóban hasznos munkával, az emberi értékekkel, a valódi tisztelettel, a traumák mibenlétével, a természettel és a reményteli jövővel is. A depresszió az aggodalommal karöltve pedig a probléma csúcsa, de mentális problémák sora kapcsolódik még hozzá. Úgy tűnik, mintha kollektíven, egyszerre mindennel kezdenénk elveszíteni a kapcsolatot. Mintha minden kezdene kicsúszni a kezeink közül. Ha minden egyszerre csúszik ki a kezeink közül, akkor az mindig egyetlen fő okot valószínűsít. De mi lehet ez az ok?
Arjuna, a fent említett Kunti Devī fia depressziója és annak megoldása jól rávilágít a probléma univerzális gyógyírére. Arjuna a Bhagavad-gītāban Kṛṣṇával, Istennel beszélget. A kezdő képben szemléletes leírást kapunk Arjuna depressziójáról. „Egész testem remeg, s borzongás járja át. Íjam kicsúszik kezemből, s a bőröm tüzel. Képtelen vagyok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, s forog velem a világ.”
Kṛṣṇa ezután hosszan tanítja, hogy mindezeknek a legfőbb oka az, hogy elveszítette a kapcsolatát a valódi énjével, a lélekkel és Istennel, Kṛṣṇával. Minden baj ebből ered. Az elveszett kapcsolat visszanyerése érdekében egymásra épülő módszerek sorát mutatja be Kṛṣṇa.
Kép: Pinterest
Elmagyarázza, hogyan cselekedjen az eredeti lelki természetével összhangban, hogyan tegyen tudásra szert, hogyan legyen tekintettel minden élőlényre, és hogyan cselekedjen kiválóan, ragaszkodás nélkül, de elmélyült figyelemmel. És azt, hogy mindez hogyan vezeti el az isteni szeretethez, melynek felélesztése által újra összhangba kerülhet az isteni rend áramával.
Ha ez az önzetlen isteni szeretet újjáéled az élőlényben, akkor az ima is újjáéled, erővel, hálával és szeretettel telik meg. Az isteni szimfónia újra megszólal, minden hang a helyére kerül, s így az isteni szeretet a boldogság gyógyírjával élteti a lelket, függetlenül attól, hogy milyen anyagi körülmények közé veti a sors.
Fotó: Marcos Paulo Prado on Unsplash
Borítókép: Brett Sayles – pexels