Így éld túl a karácsonyi habzsi-dőzsit jógával

Van az a karácsonyi jelenet, amit mindenki ismer: az asztal roskadásig tele, a nagyi sértődésig kedves, és a „szedjek még egy kicsit?” kérdéstől már a falra másznál. Ott ülsz, a gyomrod már jelez, hogy „köszi, totál kész vagyok”, de a kezed mégis automatikusan nyúl a következő falatért. És nem azért, mert nincs önuralmad, így tanultad: aki szeret, az eszik.

De van egy fontos mondat, amit karácsonykor is kimondhatsz: „Köszönöm, most már elég volt.”
Nem leszel bunkó és hálátlan sem, csak végre nem másokhoz méred a tested határait.

Se zabálás, se aszkézis

Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt. A Bhagavad-gītā már régen kimondta, amit mi csak próbálunk újra felfedezni. A 6. fejezet 16. és 17. versekben Krisna azt mondja, hogy nem lehet sikeres a jóga gyakorlása annak, aki mértéktelenül eszik vagy alszik, de annak sem, aki alig eszik vagy alig alszik. Ugyanakkor aki evésben, alvásban, munkában és pihenésben is mértékletes, az képes eloszlatni szenvedéseit a jógán keresztül.

Magyarul: se a karácsonyi tobzódás, se a januári önkínzó diéta nem fog belső békéhez vinni. Meg kell találni az arany középutat.

Ha megint túlcsúsztál: nem bűnös vagy, csak ember

Ha most olvasod ezt, és még mindig puffadsz, feszül a hasad, és az pörög a fejedben, hogy ezt már totál elrontottad, akkor állj meg. Már nem az számít, mennyi bejgli csúszott le. Ez a múlt. Most az a kérdés, mihez kezdesz ezután:

◦ elkezded szidni magad,
◦ vagy elkezdesz gondoskodni magadról.

Pszichológusok szerint az evés nagyon is tud függőségként működni, csak úgy, mint az alkohol: stresszre, ürességre, családi feszültségre bizony ráeszünk. Karácsonykor lazul a napirend, jön a „most mindent szabad” érzés, és észrevétlenül átcsúszunk a „nekem ez jár” önigazolásból a tompa túlevésbe.

A hosszú távú kilábalásban sokat segít, ha:

◦ naponta gyakorolsz hálát (3 apró dolog elég),
◦ ápolod a kapcsolataidat (valódi beszélgetés, nem csak lájk),
◦ tudatosan csökkented a rágódást és az összehasonlítást,
◦ keresed azokat a tevékenységeket, ahol flow-ba kerülsz,
◦ és nem büntetésként, hanem öngondoskodásként tekintesz a testmozgásra.

És most jöjjön valami, ami azonnal kézzelfogható: egy kis légzés és jóga, hogy a tested is fellélegezzen.

Mély, hasi légzés: belső „emésztéskapcsoló”

A mély, hasi légzés a paraszimpatikus idegrendszert aktiválja. Ezt úgy is hívhatjuk, hogy „pihenés és emésztés” üzemmód. A rekeszizom hullámzó mozgása közben finoman masszírozza a beleket, emésztőszerveket, javul a keringés, kiegyenlítődik a vérnyomás, a test megnyugszik.

Így gyakorold, nagyon röviden:

Feküdj hanyatt, helyezkedj śavāsanába (savászana=hullapóz): lábak talpra húzva vagy nyújtva, kezek a hasadon. Először csak figyeld, hogyan lélegzel magadtól. Aztán irányítsd: belégzéskor a hasad kidomborodik, mintha lufit fújnál, kilégzéskor visszasüllyed, a lufi leereszt.

Kezdésnek elég 1–2 perc. Ha rászoksz, lassan felviheted 10–15 percre, ekkor nagyon erősen érződnek a jó hatásai. Ugyanezt a légzést figyelheted vajrāsanában (vadzsrászana=gyémánt póz, sarkadon ülve), és ha már megfigyelted, tudatosítottad, gyakorolhatod sukhāsanában (szukhászana=könnyű ülés, keresztbe tett lábakkal) is.

Karácsony utáni mini jógasor (10 percben)

Nem kell hozzá edzettség, se spárga, se fejenállás. Csak te és a jógaszőnyeg, és az a hozzáállás, hogy most nem mások kedvéért, hanem magadért csinálsz valamit.

1. Vajrāsana (vadzsrászana): gyémánt póz – ráhangolódás (1–2 perc)
Ülj a sarkadra, hátad egyenes, fejtetővel felfelé nyújtózol. Csukd be a szemed, számolj 10 spontán légzést.

2. Śaśāṅkāsana (sasánkászana): holdpóz (2 perc)
Vajrāsanából emeld a karod magastartásba, majd kilégzéssel dőlj előre, has a combon, homlok a talajon. Maradj így 10 belégzés és 10 kilégzésig, engedd „lefolyni” a feszültséget.

3. Pāvana-muktāsana (pávana-muktászana): szeleket felszabadító póz (3 perc)
Feküdj hanyatt. Először jobb térdet húzd a hasadhoz, kulcsold át a lábszárad, kilégzésre közelítsd a homlokod a térdedhez, pár légzés, majd csere bal lábra. Utána húzd fel mindkét térded, öleld át, kilégzésre emeld a fejed a térdek felé, tartsd pár légzésig, majd lazíts. Ez a gyakorlat konkrétan megmozgatja a beleket, enyhítheti a puffadást.

4. Vakrāsana (vakrászana): gerinccsavarás 1. (2–3 perc)
Ülj daṇḍāsanában (dandászana), majd hajlítsd be a jobb lábad, kezeid segítségével tedd a talpad a bal térded mellé. Belégzéssel nyújtózz a bal karral, kilégzéssel csavarodj jobbra, a bal karral átölelve a jobb térdet, jobb kéz hátul támaszkodik. 5 légzés, majd végezd el a másik oldalra is. A csavarások élénkítik az emésztést, oldják a „összecsomósodott” hasérzetet.

5. Śavāsana (savászana): hullapóz – teljes ellazulás (3–5 perc)
Feküdj hanyatt, karok-lábak lazán oldalt, tenyér felfelé. Engedd, hogy a tested elnehezedjen. Csak figyeld a légzésed, semmit sem kell „jól csinálni”.

+1 extra, ha még van kedved

Feküdj hanyatt, hajlítsd mindkét térded, húzd a hasad felé. Engedd le a térdeidet jobbra, közben a fejed fordítsd balra. Karok oldalt, T-tartásban. Lélegezz mélyeket 10 be- és kilégzésig. Ismételd a másik oldalra. A végén pihenj hullapózban vagy hasonfekvésben, relaxálj 5–10 percet. Hallgathatsz meditációs zenét, mantrázhatsz, vagy csak figyelheted a légzésed.

Útravalóul: az ünnep akkor kezd igazán gyógyító lenni, ha magadról is gondoskodsz. Ez a mini jógasor legyen egy szép gesztus a tested felé, hogy visszataláljon az egyensúlyához.

Forrás: Dr. Tóth Soma László, Képes Andrea, Medvegy Gergely, Kapisinszky Judit : Jóga tiszta forrásból
Fotók: Envato
Borítókép: Canva