Mennyire fontos az oktató szerepe egy jógagyakorló életében?

Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy mennyire jól lehet otthon egyedül gyakorolni a yogát. S ilyenkor általában az āsanák és prāṇāyāma gyakorlatokra szoktunk gondolni, amit a nyugati világ yoga néven ismer. Biztos vagyok benne, hogy vagyunk vele néhányan (magamat sem tekintve kivételnek), akik éppen azt szeretik a yogában, hogy lehet otthon is végezni, elég hozzá valami laza öltözet, egy matrac, és kész. Ez a szemlélet és minden, amit viszont a yoga hagyományáról tanultam, látszólag ellentmond egymásnak.

Ezért arra jutottam, hogy ezen cikk keretein belül kicsit boncolgatnék néhány kérdést: Mi a yogaoktató szerepe pontosan? Mennyire szükségszerű az állandó jelenléte? Mi a guru szerepe hagyományosan? Mi a yoga gyakorlásának folyamata?

Miért lényeges egy hiteles yogaoktatóhoz fordulni?

Először is tisztáznám, hogy a kérdések első felének megválaszolásához a yoga fogalmát az aṣṭaṅga-yogára fogom alkalmazni. Tehát, ami általában az érdeklődést vonzza, az āsana és prāṇāyāma gyakorlatok.

Tény, hogy megannyi yogát oktató és magyarázó könyv forog a világban ma már, ám a hitelesekben mind megfigyelhető egy közös vonás. Mindegyik, kivétel nélkül meg fogja említeni, hogy mi az, ami egy kezdő képességét meghaladja, és amivel fontos szakemberhez fordulni. A szakember pedig – jó esetben – egy hitelesen képzett yogaoktató. Miért lényeges ez?

Mert lesznek olyan āsanák, légzőgyakorlatok, amelyek elvégzése összetettebb, és egy külső szemlélő könnyebben meglátja az esetleges hibákat. Vannak olyan pózok, amelyek bizonyos egészségügyi állapotoknál ellenjavalltak, és a könnyített verziót a képzett oktató fogja tudni megmondani. Illetve azok az instrukciók, amelyeket az oktató a felvétel közben ad, sem elhanyagolhatók. Például, hogy mire érdemes figyelni, hol vannak erővonalak, amelyeket a hatás fokozása érdekében érdemes tartani.

Ezeket mind nagyon nehéz, és néha veszélyes is egyedül „kitalálni”. A yoga hagyományában a „majd én tudom magamtól is” hozzáállás egyébként sem állja meg a helyét.

Mikor és mit lehet gyakorolni oktató nélkül?

Tehát fontos, hogy legyen valaki, aki megtanítja az alapokat és a részleteket, bevezet a rejtelmekbe. De vajon mennyire lehet gyakorolni az oktató nélkül? A legtöbb írás, amely a yogáról szól, azt javasolja, tegye az ember ezeket a gyakorlatokat mindennapivá. Na de nem tudunk minden nap yogaórára járni… Akkor mi lesz?

Nos, vitathatatlan, hogy egy kezdő számára veszélyes komoly āsanákat felügyelet nélkül gyakorolni, de szerencsére nem minden āsana olyan összetett, hogy ne lehetne otthon, egyedül is végezni a felvételüket. Ami itt kulcsfontosságú, hogy jól mérje fel a gyakorló a saját képességeit és konzultáljon az oktatójával. Az az alázatos hozzáállás, ha beismeri az ember, hogy van, ami itt és most még nem megy tökéletesen – és ez mindenképp az előnyünkre válik (az élet nagyjából minden más területén is, de maradjunk témánál).

Illetve ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy az aṣṭāṅga-yogának még van néhány lépcsőfoka az āsana és prāṇāyāma előtt, amelyet életvitelszerűen, otthon is tudunk gyakorolni teljesen magunktól. Persze ezekhez is hasznos egy tanár útmutatása, akitől lehet tanácsot kérni.

Melyik a legmegfelelőbb attitűd a tanuláshoz, fejlődéshez, és miért?

A tanár/oktató/guru szerepének fontossága valahol éppen ebben rejlik. Ők adják át a szükséges alap tudást, mutatják be, hogy miként kell kivitelezni a tanítottakat, és kritikus szemmel vizsgálnak minket, miközben mi magunk is elkezdjük végezni a gyakorlatot. A kritika itt szerintem nagyon fontos.

A jó tanár tudja, hogyan lehet jobban csinálni, és ezért elmondja, hogy mi helytelen és miként változtassunk rajta. A mai világban félünk és sokszor kerüljük a kritikát, mindenképpen tökéletesen akarunk csinálni mindent, kerüljük a konfrontációt. Pedig a kritika valójában nem is konfrontáció. Ahhoz, hogy tanulni tudjunk, mind a jó tanár mind a jó diák, tanítvány szükséges. A második azonban csak rajtunk múlik.

A védikus hagyományok – de igazából bármilyen ősi kultúra – elmondják, hogy a megfelelő mentalitás, amivel a leggyorsabban lehet megtanulni valamit, az az alázat. Egy alázatos ember, aki tisztában van a saját helyzetével, minden további nélkül el fogja tudni fogadni a tanára kritikáját, mert tudja, hogy az a legőszintébben az ő javát szolgálja.

„tad viddhi praṇipātena   paripraśnena sevayā
upadekṣyanti te jñānaṁ   jñāninas tattva-darśinaḥ”

Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megismerni az igazságot! Tudakozódj tőle alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósított lelkek képesek tudásban részesíteni téged, mert ők már látták az igazságot. (Bhagavad-gítá 4.34)

Min múlik a yogában való fejlődésünk sikere?

A yoga bármelyik ágáról legyen tehát szó, a guru, a tanár elengedhetetlen ahhoz, hogy ne menjünk félre a gyakorlásunk során, hiszen tudás nélkül nem tudjuk kitalálni a dolgokat. Ami viszont szintén tény, hogy a rendszeres gyakorlás és próbálkozás, elbukás, majd a tapasztalatok alapján való továbbmenetel, csak rajtunk múlik, nekünk kell csinálni, folytatni.

A sikerünk így végsősoron a megfelelő oktatón – ez több szemponton is múlik, hogy kinek ki a megfelelő személy –, az alázatos és figyelmes hallgatáson és tanuláson, illetve a saját gyakorlásunkon múlik. Így bár a tanár, guru elengedhetetlen lesz (ha valóban jól szeretnénk csinálni), a megvalósításhoz a saját erőfeszítésünk fontosságát sem szabad alábecsülni.

Ami pedig a megfelelő, hiteles tanárt és forrást illeti, saját részemről ezt a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán találtam meg. Nincs itt olyan oktató vagy tanár, aki ne gyakorolná maga is a yoga valamely ágát napi szinten, ne tanulmányozta volna az odatartozó szentírásokat, és ne foglalkozna már ezzel évek óta.

Remélem ezzel a cikkel sikerült hasznos gondolatokat ébresztenem benned is a yoga ezen aspektusát illetően.
Köszönöm szépen a figyelmet! Jótanácsokban és fejlődésben gazdag gyakorlást kívánok!

Felhasznált irodalom: Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. 
Fotók és borítókép: envato.com