A tudat működése a Jóga-szútrában

Biztosan többen vagyunk azzal úgy, hogy legszívesebben kiszállnánk a saját fejünkből, kidobnánk az agyunkat, csak hagyna már békén az a sok kép és gondolat, mert így dolgozni, élni se lehet. Tegye fel a kezét őszintén, aki ismeri az érzést! Na, nem vagyok egyedül, látom. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy van köztünk olyan, aki kifejezetten emiatt talált rá a yogára.

A „gondolatok gondolata” már egy ideje foglalkoztat (yogától függetlenül és azzal együtt is), s éppen ezért arra jutottam, hogy a Yoga-sūtra (Jóga-szútra) szemével is megvizsgálom ezt a témát. Úgyhogy, ha van kedved, kedves olvasóm, akkor tarts velem, és ismerjük meg a keleti bölcsesség eme ismert művének véleményét az elménk működéséről. (Hátha kapunk némi magyarázatot a gubancra, ami a fejünkben olykor megjelenik…)

Az anyagi tudat és a lélek

A Yoga-sūtra nagyjából azzal kezdi a tanításait, hogy megkülönbözteti az anyagi tudatot (citta – ejtsd: csitta) a lélektől, önvalótól, és mint a hamis önazonosítás egyik szintjét nevezi meg. Ez most magyarra fordítva azt jelenti, hogy ami a fejünkben van, azok a gondolatok, emlékek, tudás stb., azok valójában nem „mi” vagyunk. Mi a lélek vagyunk, aki lakja ezt az anyagi testet, és használja az ahhoz rendelt tudatot. (Tudom, hogy ez így elsőre bonyolultnak hangzik, de mindjárt érthetőbb lesz.)

Aztán rátér az anyagi tudat tevékenységeire. Ezeket öt csoportba sorolja. Az összefoglaló neve ennek a citta-vṛtti (csitta-vritti) – amit úgy fordít a forrásom, hogy az anyagi tudat állapotai, illetve azok változásai és működései, és a sūtra még azt is hozzá teszi, hogy ezek a tevékenységek vagy semlegesek, vagy fájdalmasak.

Ezzel a kijelentéssel önmagában lehetne kötözködni, viszont ez a „fájdalmas vagy nem okoz szenvedést” jelző a tudat működésének a természetére utal – itt érteni kell, hogy a Yoga-sūtra alapvetése, hogy a reinkarnáció körforgása egy számunkra nem jó dolog, és ennek a megszűntetése, vagyis a samsārából (szamszárából) való kilépés a cél. S ez a kétféle megkülönböztetés független attól, hogy az adott tudatműködés az érzékszerveinknek és az elménknek épp élvezetes vagy sem.

Az anyagi tudat 5 tevékenysége

A fent említett anyagi tudat tevékenységeinek öt csoportja nem más, mint:

◦ a pramāna (pramána) – valós tudást eredményező ismeretszerzés,
◦ a viparyaya (viparjaja) – a téves tudást eredményező ismeretszerzés,
◦ a vikalpa – a fogalomalkotás és a képzelet,
◦ a nidrā (nidrá) – vagyis a mély alvás, és a
◦ smṛti (szmriti) – vagyis az emlékezés.

Ami itt rögtön megragadta a figyelmemet, hogy elkülöníti az ismeretszerzés két fajtáját, és az egyiket valósnak a másikat tévesnek nevezi. Kicsit tovább olvasva a művet, kiderül, hogy a tudás megszerzésének háromféle módszere az, ami ugyanúgy vezethet valós és téves tudáshoz is, ez a befogadó tudatának állapotától függ. Ezt érthetőbbé teszi, ha arra gondolunk, mennyire könnyen félre tudjuk érteni egymást, ha sietünk, fáradtak vagy épp dühösek vagyunk.

A fogalomalkotás alatt azt a mentális tevékenységet érti Patañjali, amely során egy szóban átadott tudásból jön létre, úgy, hogy a beszéd tárgya nincs jelen. Tehát ide nem csak a képzeletbeli dolgok kitalálása tartozik, de akár az is, amikor egy elvont dologról gondolkodunk, mint például a naprendszer szerkezete. Amit ugye saját szemünkkel nem tudunk érzékelni mi hétköznapi emberek, ám a tudomány elmondása alapján lesz róla némi fogalmunk (!). Ez tehát a fogalomalkotás.

A mélyalvásnak azt a tudatállapotot nevezi, amikor az anyagi tudat működése „megközelítőleg és ideiglenesen” megszűnik. Olyan tapasztalás, mint a nemlétezés. Ami viszont ebben a formában nem igaz természetesen, mert az élőlény nem szűnik meg létezni, csak a tudat tapasztalja ezt a saját működéséről. Magyarul úgy ébredsz, mintha elszállt volna az éjszaka, és amíg aludtál, mintha nem lettél volna. (Ez kicsit elvont, tudom, de nagyjából ezzel lehet megközelíteni.)

fotó: freepik

Az emlékezést pedig nagyjából ugyanúgy határozza meg, mint ahogy mi is tennénk, vagyis egy korábban tapasztalt tárgyat (élményt, gondolatot stb..) próbál a tudat nem leveszíteni. Tehát a tudat információ megőrző és felidéző funkciója.

Hogyan válhat a leghasznosabbá tudatunk működése?

Ám ami érdekes, hogy mindegyik tudatműködés használható a korábban említett fájdalmas és szenvedést nem okozó kategóriában. Tehát az anyagi tudatunk folyamatai egyszerre dolgozhatnak ellenünk, de nekünk is. Ez pedig a yogát gyakorló számára fontos pont a történetben. Ugyanis a következő lépés, amit Patañjali leír, hogy miként lehet ezeket a működéseket megfékezni.

A megfékezés lényege, hogy az anyagi irányultságú működés felől a lelki felé fordítjuk ezeket, így lesz a tudatműködés hasznos. Mert végleg beszüntetni őket nem tudjuk csak úgy. A válasz tehát a hétköznapi dilemmánkra, Patañjali Yoga-sūtrája alapján, hogy a rendszeres gyakorlás (abhyāsa – abhjásza) és a lemondás (vairāgya – vairágja) a célravezető. S itt e két módszer teljesen álltalánosan van említve, mégpedig azért, mert mi mindannyian többféle eredmény érdekében kezdünk a yoga gyakorlásába, ezért másfajta gyakorlást és különböző szintű lemondást fogunk alkalmazni.

Remélem ez a kis betekintő segített neked, kedves olvasóm, hogy elhelyezd esetleg a saját gondolataidat magadhoz képest, és felkeltette az érdeklődésedet azzal kapcsolatban, hogy akkor pontosan hogyan tovább.
Ezen cikkünkbe most ennyi fért bele, köszönöm szépen a kitartó figyelmet! Elgondolkodtató élményekben gazdag gyakorlást kívánok!

Forrás: Tóth-Soma László: Patañjali – Yoga-sūtra, Első rész
Borítókép: freepik