A Védáktól a csillagokig (1.rész)

Gondolkoztál már azon, hogy a lakásodon, a faludon/városodon, országodon túl mi vesz körül? Az univerzum titkain, azon, hogyan jött létre és miért? Egész biztosan. És valószínűleg furábbnál furább megfejtésekkel találkoztál, akár a tudományhoz, akár a valláshoz, akár egy jóbarátodhoz fordultál a válaszért. A helyzet az, hogy a Védák magyarázatai első olvasatra nem kevésbé furcsák, mint amiket eddig hallhattál. Azonban a bennük található leírás nagyon színes és izgalmas (csak tarts ki, a cikk végére pedig már néhány szanszkrit szót is tutira megtanulsz majd).

Ehhez a cikksorozathoz egyébként az ötletet az adta, hogy október elején a BHF rendez egy nemzetközi konferenciát, amelynek témája a védikus kozmológia. Mivel a hétköznapokban könnyű megfeledkezni az élet efféle – kissé távolabbi, de nagyon is fontos – kérdéseiről, erre szeretnénk emlékeztetni és elgondolkoztatni egy kicsit. És mi ezzel a célunk?
Szeretnénk téged is inspirálni, hogy integráld ezt a tudást spirituális gyakorlataidba és a mindennapi életedbe, ezzel is segítve az istenivel való mélyebb kapcsolatodat, és az univerzum bonyolult működésének megbecsülését is erősítheti. Ez a motivációja ennek a konferenciának és e cikksorozatnak is. 

Kezdődjenek hát az izgalmak! 

Kép: Pinterest

Az anyagi világ létrejötte

A védikus szentírások és az önmegvalósított bölcsek szerint két világ létezik: az örökkévaló lelki birodalom és az átmeneti anyagi világ. A lelki birodalom az Úr testéből kiáradó transzcendentális sugárzás (brahmadzsjóti) ragyogja be, az anyagi világot pedig a Nap bolygó fénye.

Mikor semmisül meg az anyagi univerzum?

A lelki birodalom állandóan megnyilvánult állapotban van, míg az anyagi világ időlegesen megjelenik és elpusztul. A megsemmisülésnek két formája van: részleges és teljes. A részleges megsemmisülés Brahmá (az anyagi univerzumot irányító és benépesítő félisten) egy napja után következik be. Ez az emberi időszámítás szerint 8.640.000.000 év, míg a teljes pusztulás Brahmá élete végén jön el, ami 311.040.000.000.000 évet jelent. A megsemmisülés után az anyagi világ egy ideig megnyilvánulatlan állapotban van, majd az Úr akaratából újra megnyilvánul.

Hogyan kel életre az anyag?

A megsemmisülés utáni és a teremtés előtti állapotban az anyagi világ egy differenciálatlan formában (formátlan anyaghalmazban – pradhána) van. Erre vetül rá az Úr pillantásának visszatükröződése, aminek a hatására elkezdenek összerendeződni a kozmikus világot felépítő elemek, de még itt se ölt formát a kozmosz. Az elemeire hullott anyagösszességet mahat-tattvának nevezik. Ezután Mahá-Visnu (Isten egyik kiterjedése) közvetlenül a mahat-tattvára pillant rá, ezzel megtermékenyíti az anyagot, vagyis a lelkek belekerülnek az anyagi világ “méhébe” és ezáltal megtörténik a “megtermékenyítés”. Innentől kezdve kezd el “élni” az anyag, illetve formát ölteni és aztán benépesülni.

Ki Siva és mi a szerepe a teremtésben?

Az Úrnak ezen pillantása nem más, mint Siva, aki Mahá-Visnu részeként jön létre. Különleges teremtmény: se nem Isten, se nem félisten, a kettő között helyezkedik el. A teremtés folyamatában Sivát tekintik a magot adónak, mert Visnu pillantásaként ő az, aki behatol az anyagba és megtermékenyíti. Ez a folyamat misztikus, mivel egy időben számtalan élőlény fogan meg. Siva az anyagi univerzum atyja szerepét tölti be, míg párja, Durgá félistennő az anyagi természet anyja. Siva és Durgá nemi szervét együtt siva-lingamként imádják és ezt tekintik az anyagi teremtés eredetének. Fontos azonban tudatosítanunk, hogy Siva és Durgá forrása Mahá-Visnu, így az eredeti teremtő az Úr Visnu.

Hány univerzum van, hogyan jönnek létre és ki van jelen mindannyiunk szívében?

Az anyagi világot számtalan sok univerzum (brahmánanda) alkotja, amelyek Mahá-Visnu kilégzése során a pórusaiból áradnak ki, és egy lélegzetvételnyi idejéig léteznek. Ahogy fent leírtuk, ez az idő emberi időszámítás alapján nagyon hosszú idő. Mahá-Visnu (aki Káranodakasájí Vinsuként is ismert) kiterjed az univerzumokban és Garbhodakasájí Visnuként folytatja tovább a teremtést. Garbhodakasájí Visnu kiterjed Ksirodakasájí Visnuként, aki behatol minden egyes élőlény szívébe. Így Mahá-Visnu az univerzumok, Garbhodakasájí Visnu egy adott univerzum, Ksirodakasájí Visnu pedig Felsőlélekként az élőlények teremtője és irányítója.

Milyen a mi univerzumunk és azon belül hol van a Föld?

Az egyes univerzumok tojáshoz hasonló formát alkotnak és különféle rétegű burkok veszik őket körül. A mi univerzumunk a legkisebb: tizennégy bolygórendszert foglal magában. Ezek három nagyobb részre oszthatóak: a pokoli bolygók (ahol szenvedés és vallástalanság a jellemző), a közép szintű bolygók (mint például a Föld is, ahol egyszerre van boldogság és szenvedés is), illetve a mennyei bolygók (ahol sokáig tart az élet, nincs betegség és szenvedés, ez a félistenek lakhelye). A részleges megsemmisülés során csak az alsó bolygórendszerek pusztulnak el, a teljesnél pedig mindegyik.

Brahmá és a félistenek szerepe

Az univerzum irányító és benépesítő félistene Brahmá. Ahogy azt korábban már említettük, Brahmá élete során többször ismétlődnek a világkorszakok, vagyis a jugák (szatya-, trétá-, dvápara- és kali-juga), amelyek a teremtés ciklikusságát adják. Az anyagi világ változatosságát pedig a kötőerők (szattva-, radzsó- és tamó-guna) hozzák létre. Az univerzum működését a félistenek irányítják: minden egyes jelenségnek van egy irányító félistene. A félistenek magasabb szintű humanoid lények, akik részleges isteni hatalmat kapnak, amely felruházza őket a feladatuk ellátására. De halandók, még ha az emberek életéhez viszonyítva nagyon sokáig élnek is.

Ki hova születik meg?

Az élőlények a karmájuk szerint foglalnak helyet a különféle bolygók és létformák között. Amíg anyagi tudata és karmája van az élőlénynek, addig az anyagi világon belül születik meg (lélekvándorlás), de ha tudata megtisztul és karmája megszűnik, akkor visszatér a lelki birodalomba (ami nem a mennyei bolygókat jelenti) elfoglalva eredeti helyzetét és lelki testét.

Az anyagi világ megnyilvánulásának oka

A lelki birodalomban Isten van a középpontban: minden egyéni léleknek egyedülálló és különleges kapcsolata van Vele. Isten a Teremtő, a Fenntartó, a Mindenható, ezért tiszteletre és szeretetre méltó. Minden lélek Őt szolgálja odaadó és meghitt hangulatban. Ő adja és kapja a szeretet. Néhány lélek a lelki világban egyrészt irigy lesz Isten helyzetére, másrészt ki szeretné próbálni milyen irányítónak és a legfontosabbnak lenni.

Miért jön létre az anyagi világ? Hogyan kerültél ide te is, és én is?

A lelkek ezen vágya hozza létre az anyagi világot, vagyis azt a színteret, ahol mindezt ki lehet próbálni. Minden élőlény, aki leesik a lelki világból, először egy egész univerzumot irányító félistenként, Brahmáként születik meg az anyagi világban. Ebben a helyzetben megtapasztalhatja azt, hogy milyen teremtőnek és “főnöknek” lenni. Ha közben rájön arra, hogy ez nem élvezetes dolog, mert sok a teher, a felelősség és a szeretet tapasztalására kevesebb lehetőség adódik, akkor Brahmá élete után visszakerül eredeti helyzetébe, a lelki világba. Ha azonban megtetszik neki a helyzet, azzal elkezd anyagi vágyakat és tetteket kialakítani. Ezzel növeli a hamis egóját, elkezd ragaszkodni a testéhez és a tettei eredményéhez, vagyis karmát hoz létre. Így a kötőerők megkötik és arra kényszerítik, hogy újabb és újabb születésbe keveredjen. Ez a  szamszára, a születés és halál körforgása, amely során a lélek egyre jobban belebonyolódik az anyagi létrzésbe.

A játszótérről és az iskolából vissza Istenhez…?

Az anyagi világ nem más, mint egy játszótér, – ahol kiélhetjük önző vágyainkat (mert ugye a lelki világban ilyennek nincs helye) -, de egyben iskola is, ahol megtanulhatjuk elengedni irigy természetünket és kialakíthatjuk az odaadó jellemünket.  Mihelyt az élőlény újra megtanul tisztán szeretni, visszakerülhet Isten birodalmába.

Cikk forrása: SelfnessYOGA