Hanumán, és ászanájának titkai

A napokban ünnepeltük Hanumán megjelenésének napját (“szülinapját”), így most róla és az “ászanájáról” szerettem volna veled is megosztani pár sort.

Igazából nem is sejtjük, hogy egyes ászanák milyen érdekes történeteket rejtenek magukban. Olyan történeteket, amelyek nemcsak az ászana keletkezéséről mesélnek, hanem az általuk kiváltható fizikai, szellemi és lelki hatásokra is utalnak.

Így kezdődött

Egyszer az Úr Rámacsandra, az ősi India királya bajba került. Történt ugyanis, hogy Srí Lanka démonikus uralkodója, Rávana, szemet vetett Ráma gyönyörűséges feleségére, Szítá Dévíre, majd egy óvatlan pillanatban elrabolta őt. Az Úr Ráma természetesen azonnal a megmentésére indult, testvére és barátai is rögtön a segítségüket ajánlották ehhez. Ennek a csuda csapatnak az egyik különleges segítő tagja volt Hanumán.

Hanumánról azt kell tudni, hogy apukája Váju, a szél félistene volt, anyukája pedig egy vánara (intelligens majomfaj) nő, akit Andzsanának hívtak. A szélisten fiához méltóan, Hanumán hatalmas ugrásairól volt híres. Ám még kiskorában sikerült olyan nem mindennapi kalandokba keverednie, aminek a következménye az lett, hogy teljesen elvesztette emlékeit arról, hogy milyen családból is származik. Csupán a rövidtávú memóriája működött. Ettől függetlenül, óriási odaadása volt az Úr Ráma iránt, és mindent megtett, hogy segítse a “mentőakciót”.

Hanumán hőstettei

Hanumán egész élete során, és a Rávana elleni küzdelemben is csodás tetteket vitt véghez! Ezekből most kettőt szeretnék kiemelni.

Ugrás a Himalájába

Az egyik (igazából a későbbi és talán már könnyebb ugrása) az volt, amikor a csatában az Úr Ráma testvére, Laksmana súlyosan megsebesült, és kiderült, hogy az életét egyetlen gyógynövény mentheti meg, amely kizárólag a Himalájában nő. A Himalája nagyon messze volt (Dél-Indiától), az idő – a gyógyszer megszerzésére – pedig nagyon kevés, így az Úr Ráma rettentően aggódott, hogy elveszíti Laksmanát. De ekkor jött Hanumán, és még mielőtt Ráma megkérhette volna, Hősünk már repült is, majd pillanatok múlva a hegyen állt, a gyógynövények közepette.

„De melyiket is kell vinni?”- töprengett Hanumán. „Hol is keressem?” Nézegette a növényeket, de aztán hamar rájött, „Nem tudom! Majom vagyok, nem orvos! Mindegy, inkább elviszem az egész hegyet, és majd a szakértők kiválasztják, hogy mi kell.” Így kiemelte az egész hegyet, és óvatosan a kezében tartva, hogy ne potyogjon le róla semmi, visszarepült a csatatérre, ahol az orvosok már várták. „Köszönjük!” – mondták Hanumánnak. „És most kérünk, hogy tedd vissza a hegyet oda, ahol találtad!” Így Hanumán még egy hatalmas ugrással visszahelyezte a hegyet a helyére, miközben az orvosok meggyógyították Laksmana sebeit.

Ugrás Srí Lankára

Hanumán másik hőstette, amikor hatalmas ugrásával az óceánt szelte át, és eljutott Srí Lankára, Szítá Dévíhez. Az óceán átrepülése során többféle megpróbáltatás is érte, azonban bátorsága, elszántsága, kitartása, trükkössége és hatalmas odaadása sikerre vitte őt. Teljesítette küldetését, átadta az üzenetet Szítá Dévínek, ezzel is nagyon elégedetté téve a szívének oly kedves Rámát.

Azonban azt jó tudni, hogy mielőtt Hanumán „átugrott” volna Srí Lankára, hogyan cselekedett.

Hanumán imája

Igazából Hanumánnak fogalma sem volt róla, hogyan teljesíti majd a feladatát, hogyan lesz képes ilyen hatalmas ugrásra. Annyit tudott, hogy nem tehet másként, mindenképp meg kell próbálnia. Rövidtávú memóriája miatt nem emlékezett arra, hogy édesapjának köszönhetően milyen különleges és csodálatos képességekkel is rendelkezik, pedig úgy biztosan sokkal könnyebben indult volna neki a feladatnak.

Így aztán, amikor elért egészen a vízpartig, és átpillantott az óriási, határtalan óceán felett, letérdelt, hogy imádkozzon. Az a testhelyzet, ahogyan akkor, ott térdelt – egyik láb a talpon, a térd behajlítva a mellkasnál, a másik hajlítva maga mellett, a talp hátra néz – inspirálta az eredeti vírászanát (hőspózt).

Hanumán lehunyta szemeit és azért imádkozott, hogy olyan kegyben részesüljön, ami képessé teszi a lehetetlenre. Az imádság alatt egy pillanatra sem rendült meg a bizalma. Az Úr Ráma iránti önzetlen, tiszta szeretete és segítésének őszinte vágya volt az, ami az imáját átitatta.
Amikor pedig úgy érezte, hogy elég erőt gyűjtött, a talpát lenyomta a földbe ‒ ami akkora lökéshullámot indított el, hogy lelapította a fákat és a hegyeket, amiket maga mögött hagyott ‒, ezután felemelkedett az égbe és Lanka felé szárnyalt a nyílt víz fölött.

Egész pontosan, Hanumán a hátul lévő lába erejével felrepült az égbe, míg elől lévő lábával kinyúlt, hogy elérje Lanka partját. A kezeit imatartásban szorította egymáshoz, és így tartotta Ráma gyűrűjét (amit Szítának kellett odaadnia). Ez “lábtartás” később a spárga pózként vált híressé, amit napjainkban hanumánászanaként ismernek a jógások.

Miről is szól(hat) ez az ánászana? Mit is tanít(hat) nekünk Hanumán?

A Hanumánászana

Ez a póz nem csak a lábak maximális nyújtását követeli meg, hanem azt is, hogy a gyakorló teljes odaadással végezze ezt az ászanát. Ez a jógapóz megtestesíti a szív elhivatottságát, amelynek ereje legyőz minden akadályt, amikor a segíteni akarás áhítattal és tisztelettel párosul.

A hanumánászana az emberi lehetőségek határainak átlépéséről szól. Az elhivatottak számára semmi sem lehetetlen. Ezt üzeni a hanumánászana.

Amikor legközelebb ezt az ászanát gyakorlod, figyeld meg a jelentkező kettősséget, amely a póz megvalósítására való törekvésben, és a fájdalomérzetben rejlik. Amikor fájdalmat érzel, fordítsd a figyelmed befelé. Ahelyett, hogy a fájdalomra fókuszálnál, használd a légzésed, hogy elérhess a szívedhez, hogy megtalálhasd azt a belső szenvedélyt, amely Hanumán ugrását is lehetővé tette.

A hanumánászana hatásai:

◦ A tudatra: kitartást és türelmet kölcsönöz a gyakorlójának.
◦ Az energetikára: a mūlādhāra és a svādiṣṭhāna cakrát harmonizálja.
◦ A szervekre és szervrendszerekre: beindítja a medence és alhas vérkeringését, javítja az ott lévő szervek működését; fokozódik a nyirokkeringés, segíti a pangó vér kiáramlását, ödémára, duzzadt lábakra kiváló; oldja a comb és csípő körüli zsírlerakódásokat.
◦ A mozgás szervrendszerére: a csípő körüli izmokat intenzíven nyújtja.

Hanumán mélyebb tanításai

Hanumán kalandja – ahogy a Rámájana részletesen beszámol róla – a hit, a félelemnélküliség és a teljes odaadás példája. Hanumán a jógi minden tulajdonságát bemutatja, története sok tekintetben a sajátunkat tükrözi.

Ki nem élt át válságot a hitében és érezte úgy, hogy van olyan teher, ami túl nehéz ahhoz, hogy cipelje? Kinek nem tűnt már valamilyen feladat teljesítése lehetetlennek? Hanumán megtanít minket arra, hogy csak egy dolog van, ami a kétségeinket és félelmeinket felülírja. Ez pedig a szeretet.

A bhakti–jóga tradíciójának középpontjában ennek a minőségnek a gyakorlása áll – olyan mélyen, hogy megszabaduljunk minden félelmünktől és kétségünktől, amikor nem marad más, csak az igazi énünkre való visszaemlékezés. A bhakti-jóga eszköze a mantra ismétlése vagy egy rövid szó ismétlése, ami az odaadás tárgyára rögzíti a figyelmünket. Hanumán számára mindezt Ráma testesítette meg, így az ő nevét ismételte folyamatosan. 

Sok jógagyakorló fedezi fel, hogy a mantra meditáció ereje mély és örömteli érzéseket hoz a felszínre. Akár mantraéneklést hallgatunk, vagy kírtanon (kérdezz-felelek típusú éneklés) veszünk részt, könnyű a résztvevőknek megérezni az ismétlés erejét. Ezek a gyakorlatok a mélyebb hatású dzsapázással rokonok, amit sok jóga tradíció használ a meditáció eszközeként. A mantrát kimondhatod hangosan, énekelheted dal formájában, de halkan, magadban is ismételheted. Arra való, hogy attól a félelemtől és illúziótól szabadítson meg, ami megakadályoz abban, hogy a teljes potenciálodat elérhesd. Így bármelyik formáját is gyakorlod, biztosan közelebb kerülsz az önmegvalósításhoz, így hosszú távon teljesebbé és boldogabbá válik az életed.

Ám a jóga útján való előrehaladás kulcsa az ismétlés rendszeressége. Ha a gyakorlás folyamatos, akkor a félelmek szükségszerűen tovatűnnek és megtapasztalhatjuk a teljes odaadás érzését, ahogy ezt Hanumán is tette.