Jóga-szútra – A kulisszatitkok

Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy elkészült a Jóga-szútra várva várt befejező kötete, amely Patandzsali művének negyedik fejezetét foglalja magába, Dr. Tóth-Soma László (Gaura Krisna Dásza) fordításában és kommentárjaival.
Ezúttal pedig e könyvsorozat megírása kapcsán tettünk fel néhány személyes kérdést Gaura Krisna Dászának, hogy egy kicsit jobban megismerhessétek őt, és ezáltal a munkájának értékét is.
Fogadjátok szeretettel!

Mikor merült fel benned az, hogy szeretnéd lefordítani Patandzsali jóga-szútráját, és miért? Hány évig tartott?

Több mint 30 éve foglalkozom jógával, elsősorban a jóga bhakti-jóga ágával. Ezen tanulmányaim és lelki gyakorlataim során a jóga legtöbb válfajával megismerkedtem és amennyire lehetett el is mélyültem bennük. Akkoribban találkoztam Patandzsali jóga-szútrájával is, körülbelül 25 évvel ezelőtt.

Sokféle fordításával megismerkedtem, de igazán egyikkel sem voltam elégedett, főleg annak tudatában, hogy Patandzsali jógarendszere alapvetően egy védikus filozófiai iskola, ami azt jelenti, hogy a Jóga-szútra a Védákban – a védikus jóga irodalomban – megtalálható tanításokat foglalja össze röviden, tömören, velősen. Ez számomra – és hagyományosan is – azt jelenti, hogy amit egy ilyen szútrában olvas az ember, annak az értelmét valójában csak úgy tudja megérteni, hogyha ismeri azokat a védikus forrásokat, amelyek ezekről a témákról részletesen beszélnek. 6 fő ortodox védikus filozófiai irányzat közül Patandzsalié az egyik.

Ennek a 6 fő irányzatnak a hasonló irodalma a logika tudományát összefoglaló ún. Nyája-szútra, aztán az anyag és a transzcendens közötti különbségtéllel foglalkozó tudást összefoglaló ún. Szánkhja-szútra, az atomelmélettel, illetve az anyagi világ felépítésével foglalkozó Vaisésika-szútra, a védikus áldozatokról, félistenimádatról, imádati szertartásokról szóló tudomány lényegét összefoglaló Mimámsza-szútra (ami a karma mimámsza filozófiának az összefoglaló műve), valamint a Védák legvégső üzenetét taglaló Brahma-szútra vagy másnéven a Védánta-szútra.

Tehát ami nekem hiányzott, az az volt, hogy olyan Jóga-szútra fordítást és magyarázatokat találjak, amelyek összhangban vannak az eredeti védikus jógairodalommal. Így végül eljutottam néhány igazából hiteles kommentárhoz, a 4.-5. század környékén alkotó Vjásza, és a 9. században keletkezett Vácsaszpati Misra és mások magyarázataihoz, amelyek zömében a védikus forrásokat vették alapul. Persze ezek mind szanszkrit nyelven íródtak, amelyeknek az átnézése is komoly feladat.

Én magam 20 évvel ezelőtt álltam neki a Jóga-szútra fordításának és a magyarázatok megálmodásának, a lelki tanítómesterem, Sríla Sívaráma Szvámí Mahárádzsának az ösztönzésére. Ő szintén megfogalmazta, hogy a magyar jógás életben az ilyen jellegű alkotás „hiánycikknek” számít. Így az ösztönzésére egyre komolyabban vetettem bele magam a munkába.
Gyakorlatilag mindannak, amit Patandzsali leírt a Jóga-szútrában, megkerestem az eredeti forrását a védikus irodalomban – az Upanisadokban, Puránákban -, amelyek részletesen is kifejtik a Jóga-szútra tanításait. Ezeket a tanításokat rendszerezve, illetve az elmúlt 30 évem gyakorlati tapasztalataival kiegészítve öntöttem formába az egyes aforizmák magyarázatait. Ezek így, úgy hiszem, nem csak elméleti segítséget nyújtanak a jógában fejlődni vágyóknak, de rengeteg gyakorolati tanács is megtalálható bennük, amelyek kicsit kézzelfoghatóbbá teszik a Jóga-szútra megértését és alkalmazhatóságát.

Tehát, ha össze akarom foglalni, akkor körülbelül 20 év elméleti kutatás, a tradicionális forrásoknak a fordítása, és 30 év gyakorlati tapasztalat áll e 4 kötet mögött. Azt gondolom, illetve reménykedem, hogy minden jógás számára hasznos forrást jelent majd.

Ezidő alatt többször is jártál Indiában szent helyeken és a Himalájában. Ezek az utak mennyiben inspiráltak az írásban, milyen pluszt adtak? Fontos ilyen helyekre zarándokolni? Ha igen, miért?

Lelki gyakorlóként amikor csak lehetőségem volt, akkor ellátogattam Indiába a saját hagyományommal, másrészt a jóga hatha-jóga, illetve a dzsnyána-jóga irányzatával kapcsolatos szent helyekre. Több időt töltöttem a Himalájában is, elsősorban vaisnava jóga-ásramákban, ahol alkalmam nyílt ottani szentektől hallani a Jóga-szútráról és a jóga gyakorlati aspektusáról is. Az elmélet gyakorlati alkalmazása az egyik legfontosabb teendőnk a lelki, transzcendentális értelemben vett önmegvalósítás útján. Az igazi megértés akkor születik meg, amikor az ember a saját életébe és lelki gyakorlataiba is beilleszti a Patandzsali által tanítottakat. Elmélkedik róluk, és praktikus szempontból elkezdi használni a hallottakat.

Természetesen a szent zarándokhelyek komoly lelki feltöltődést jelentenek minden jógí, minden lelki gyakorló számára, és hatalmas inspirációt adnak az ilyen jellegű irodalmak olvasására, illetve az én esetemben az ezekkel kapcsolatos írások megalkotására is.

Ezeknek a szent helyeknek nagyon különleges lelki atmoszférájuk van. Egyrészt spirituális-geográfiai jelentőségük miatt, másrészt az ott élő, szent életű lelki gyakorlók miatt, akik minden odalátogatóra óriási hatással vannak, mondhatni azt, hogy pusztán a jelenlétük által tisztul a szívünk, és inspirációt kapunk a saját lelki gyakorlataink fejlesztésére. Így voltam és vagyok ezzel én is.

Hol fordítottad a művet? Ásramában is töltöttél időt ezalatt? Ha igen, milyen ott az élet, a “napi rutin”?

Ahogy említettem, az elmúlt 20 év ennek a jegyében telt, alkotói szempontból ezt a munkát Magyarországon is, és más országokban is végeztem, de a legtöbb időt egyhuzamban – amikor kizárólag csak ezzel foglalkoztam azt -, Indiában töltöttem, Bengálban.

Ezidő alatt a kollégáim mentesítettek az oktatási és egyéb kötelezettségeim alól, így minden energiámat és figyelmemet ennek tudtam szentelni. Ez gyakorlatilag egy rendkívül hatékony időszak volt, ha csupán csak az írás részét nézem – tehát nem a kutatást és az anyaggyűjtést, hanem csak az írást -, akkor a Jóga-szútra 3. és 4. kötete ott, azalatt az indiai időszak alatt került végső formájába.

Az egy jógás körökben jól ismert dolog, hogy jógáról, lelki témájú gyakorlatokról, elméletről, filozófiáról stb. nem szerencsés úgy írni, hogy az ember saját maga nem komoly lelki gyakorló (jógí). Nekem a mindennapjaim is ilyenek, de Indiában különösen jó lehetőség volt arra, hogy intenzív lelki gyakorlatokat végezzek.

Hajnali 3:00 – 3:30 körül keltem, elmentem egy 4:30-kor kezdődő spirituális szertartásra a közeli ásramának a templomába, aztán 1,5 – 2 órán keresztül mantrameditációs gyakorlatot végeztem. A reggeli előtt még egy spirituális témájú előadást, ún. leckét hallgattam meg élőben, az ottani jógík, lelki gyakorlók előadásában, s ezután következett egy kis reggeli. Ez a meleg időszakban egy kis joghurt és gyümölcs volt, esetleg némi puffasztott rizzsel. Reggeli után pihenni szoktam egy 20-30 percet, és utána kezdtem el az írást, amit egy kis ebédszünettel megszakítva késő délutánig folytattam. Addigra a gyermekeim is megírták a házi feladatukat, feleségem is túl volt a saját dolgain, s így a nap hátralévő részét együtt töltöttük. Este közösen egy újabb csodálatos szertartásra mentünk, ahol a barátainkkal is találkoztunk. Viszonylag korán, 20:00 – 21:00 fele már ágyban voltam, hogy aztán korán kezdődhessen a következő nap.

Mennyire kerültél a hatása alá, felemelt-e az, hogy ennyire elmélyedtél az írásban? Éreztél-e felsőbb támogatást a fordítás közben?

Azt hiszem nem nehéz elképzelni, hogy amikor az ember minden érzékszervével, a tudatának minden egyes szálával teljesen elmerül a lelki, transzcendentális témákban, az önmegvalósítás folyamatát taglaló tanításokban, akkor az természetesen nagyon-nagyon mélyen megérinti őt. Teljes mértékben kitölti a szívét, az elméjét, mondhatni azt, hogy ez – nem a tradicionális értelemben véve, de – egy beavató tevékenység, aminek köszönhetően nemcsak az a tudás fogan meg az emberben, amivel foglalkozik, hanem előjön az is, egy intuitív formában, amelyet korábbi életei során megszerzett. Különleges megértések születhetnek az ember szívében, melyeket a jóga ősi irodalma és szent személyek is alátámasztanak. Én ezeket próbáltam meg belefoglalni úgy a magyarázatokba, hogy azok segítségül szolgáljanak az olvasóimnak. Néha egészen személyes dolgokról is írok a magyarázatokban, ami egyébként nem annyira megszokott az ilyen jellegű művek alkotóitól, de épp akkor, ott, amikor ez történt, úgy éreztem, hogy azt ott le kell írnom, mert mankót, támaszt nyújt a megértésben.

Hogy éreztem-e felsőbb támogatást fordítás közben? Folyamatosan. Néha egy-egy magyarázat az esti vagy a másnapi újra olvasás során olyan volt, hogy nem is értettem, hogy ezek a dolgok honnan jöttek. De természetesen egy szent helyen, a Legfelsőbb Úr kegyéből történhet ilyen is.

Azt hiszem, hogy talán fontos megemlítenem, hogy bárhova utazom a világban, több évtized óta, napi rendszeres imádati szertartást végzek saját murtijaimnak („istenszobroknak”). Velem van Gaura Nitáj, az Úr Csaitanjának és Úr Nitjánandának a murtija, Ők Krisna és Balaráma inkarnációi, Akik 500 évvel ezelőtt jelentek meg. Illetve Rádhá Krisna „szobrai” is, Akik a gaudíja-vaisnava jógatradicióban az imádat legfelsőbb tárgyaként jelennek meg. A védikus szentírások legbizalmasabb részei hangsúlyozzák, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Maga Krisna, a mindenkit vonzó Legfelsőbb Úr. Erről a gaudíja-vaisnava tradició részletesen beszél, természetesen a védikus szentírások tanításai alapján. Szóval a murtik, és maga a napi rendszerességgel végzett szakrális szertartások ott voltak a mindennapjaim részeként és mély inspirációval töltöttek el. A szó szoros értelmében segítették az elmélkedést, a megértést és az írást.

Ahogy a bevezetőben is írom – szinte minden kötetben -, hogy éppen ezért én nem is tekintem ezeket a köteteket a saját szellemi termékemnek, hiszen csak arról beszélek, amelyet a korok ősi tanítói számunkra hátrahagytak.

A védikus irodalmat Vjászadéva írta le, a korabeli többezer éves kommentárokat sem én írtam. Én csak olvastam, tanulmányoztam őket, s próbáltam megérteni és alkalmazni. Az az intuitív tapasztalás pedig, ami egy ilyen mű megírása során zajlik, csupán a Legfelsőbb Úr és a lelki tanítómester (guru) kegyéből valósulhat meg.

A lelki tanítómesterünknek és a Legfelsőbb Úrnak a szolgálata az önmegvalósítás egyik fontos eleme. Erről a védikus jógaszentírások rendszeresen említést tesznek. A jóga ezen aspektusa sajnos már nem olyan divatos a világ modern jógás társadalmában. Valójában a guru kegye teszi lehetővé azt, hogy valaki lelki témákat megérthessen, nem beszélve arról, hogy írjon róla.

Amennyire ismerlek, mindig hihetetlen kalandokba csöppensz. A könyv írása közben mi volt a legnagyobb kalandod?

A kalandok általában akkor történnek, amikor az ember mozgásban, akcióban van. Számomra a Bengálban eltöltött időszak főleg az írást, az egyhelyben ülést, egyfajta belső munkát jelentett, de még így is elmondható, hogy azért néha történt egy-egy kaland.

Érdekes módon ezek a kalandok a bengáli dzsungel állatvilágával álltak kapcsolatban, hiszen a lakhelyünk gyakorlatilag a bengáli dzsungel kellős közepén a Gangesz partján volt.
A kalandok között szerepel egy gigantikus királykobra megjelenése az ajtónkban, az ún. feketearcú „hanumánmajom”, aki egyszer a vállamra ugorva megcibálta a hajtincsemet (a sikhámat), máskor pedig Góvinda fiam hátára ugrott; vagy az óriás farkaspók a fürdőszobában, az éjszaka szétlapított skorpió a hálózsákom alatt stb. stb. Egyszer egy 50-60 főből álló sakálcsorda kellős közepében találtam magam ami egy éjszakai sétámon körbevett, máskor pedig, egy hasonló sétám alkalmával, sok-sok ezer szentjánosbogár rajába tévedtem akik, mint megannyi csillag ragyogták be az éjszakát. Varázslatos volt mindegyik élmény, csak az egyik így, a másik úgy. Egyszer, bár ez jóval régebben történt, a Gangesz olyannyira megáradt, hogy az egész lakhelyemet a plafonig elöntötte, s apró lélekvesztővel kellett menekülni az árvíz elől,  de hát ez már egy másik történet ….

Családos ember vagy, ők is veled tartottak Indiába? Ha igen, mivel töltötték az időt, amíg te fordítottál?

Ha hosszabb időre utazom Indiába, akkor a családommal együtt megyünk, s a feleségem és két gyermekem ilyenkor elkísérnek. Níla lányom 12 éves, a fiam, Góvinda pedig 10.

Amikor legutóbb együtt utaztunk, akkor a gyermekek Majapurában, az ottani iskolába jártak, ahol angol nyelven folyt az oktatás. Góvinda nulladik (előkészítő) évfolyamos volt, Níla pedig 3-os. A feleségem természetesen a gyermekekkel foglalkozott, s pszichológusként a védikus, és általában a keleti pszichológia terápiás módszereit tanulmányozta. Ő ennek egyfajta specialistája, így nemcsak a modern pszichológia eszközeivel kezeli a pácienseit, hanem ezeknek az ősi módszereknek, ősi megközelítéseknek az alkalmazásával is.

A családosok is lehetnek jógík? Hogyan lehet ezt elképzelni – itt a nyugati világban főként -, és milyen gyakorlati tanácsokat tudnál adni a mindennapok ” családos jógíságához”?

Ez egyszerre egyszerű és bonyolult kérdés is. Természetesen a családosok is lehetnek jógík.
A jógí az a személy, aki az önmegvalósítás útján jár, lehet, hogy valaki hatha jógí, aminek a gyakorlataiban a jóga fizikai aspektusai a hangsúlyosak, lehet valaki dzsánya jógí, aki a transzcendentális tudást emelve ki jár ezen az úton, vagy karma jógí, aki az önzetlen tetteket alkalmazza az önmegvalósítás útján, és még sorolhatnám tovább az összes irányzatot.

A lényeg az, hogy élethelyzettől és családi állapottól függetlenül az önmegvalósítás útján bárki járhat. Az alapvető követelmény az, hogy az ember akarjon túl látni a hétköznapi, anyagi világon, vágyjon a transzcendensről szóló tudás megismerésére, és fogadjon el olyan lelki gyakorlatokat, amelyeket a hiteles védikus írások, és a hiteles jóga irányzatok tanítanak.

Ez természetesen az életünknek egy kis átrendezését igényli, hiszen ennek időt kell biztosítani, ami egy kis gyakorlással könnyen megtehető. Annyi időt töltünk felesleges dolgokkal. De amikor valakinek az inspirációja és a vágya megjelenik arra, hogy ő ezen az úton járjon, akkor viszonylag könnyen talál időt ezekre a gyakorlatokra, az önképzésre, az önmegismerésre, az eredeti énünknek, a léleknek a felfedezésére.

Természetesen a nyugati világ – erre kérdeztél rá – mélyen materialista és rendkívül rohanó tempót diktál, de a jóga egy jógí számára ezt a segítséget adja meg, hogy ezekkel a módszerekkel, ezzel a szemléletmóddal az ember ellent tud állni a pörgésnek, az alapvetően materialista gondolkodásnak, és képes lesz arra, hogy az önmegvalósítás útján járjon.

Hogy milyen gyakorlati tanácsokat tudnék adni? Nagyon sokfélét sorolhatnék, de itt az egyik fontos dolog, hogy az ember próbálja megérteni, hogy mennyire fontos az önmegvalósítás útján haladás, szerezzen tudást ehhez, és keressen módot arra, hogy az életmódjába mindezeket a dolgokat bele tudja illeszteni. A kezdőknek ebben természetesen a fejlett, régóta gyakorló jógík, lelki gyakorlók tudnak segíteni. Amikor pedig az ember hozzászokik a jógí léthez, a jógás életmódhoz, gondolkodásmódhoz, akkor egy idő után ez az egész egyszerűen természetessé válik a számára.