Mi az a Bhakti és mire tanít?

2023-ban július 15-én vehették át diplomájukat a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola (BHF) vaisnava jógamester és vaisnava teológia szakon végzett hallgatói.

Akkor most először is jöjjön néhány mondat az esemény egymást követő pontjairól, hogy lásd nagyjából hogyan néz ki a BHF-en egy diplomaosztó, aztán pedig jön az “édes” rész, amikor is egy végzős hallgató megható gondolatait osztom meg veled arról, ő mit kapott ettől a főiskolától és közösségtől az évek során. 

Szóval, maga a diplomaosztó helyszíne is igazán különleges volt, ugyanis az ünnepségre a csillaghegyi Lélek Palotájának színes, indiai stílusban kialakított templomszobájában került sor. A megnyitó pedig tökéletesen illett ebbe a nem mindennapi közegbe, ugyanis a Főiskola oktatói, munkatársai és a búcsúzó hallgatók közösen énekelték a Haré Krisna mahá-mantrát.

Ebben az ünnepi hangulatban köszöntötte az összegyűlteket a BHF rektora, Gauraszundara Kripámója Dásza (Dr. Rátkai Gergő Péter). Majd a szót a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének elnöke, Rádha Krisna Dásza (Hosszú Zoltán) vette át, beszéde után pedig következett az oklevelek átadása. A diplomájukat frissen átvett hallgatókat a szintén BHF-en végzett Komjáti Zsuzsa, a Magyar Jógaoktatók Szövetségének (MJSZ) elnöke is dicsőítette.

Az idei évben a hallgatók egy közös videóval készültek, amely az elmúlt évek együtt töltött pillanatait idézte fel kedves és vicces hangulatban. A hallgatók közül az idén Szegedi Miklós Ádám mondott beszédet, és legfőképp ezt szerettem volna veled megosztani, milyen is az, amit valaki érez a BHF-en töltött 3 év után. Fogadd szeretettel.

Mitől kivételes a Bhakti?

” […] Hol is kezdjem? Amikor egy izgulós, nem gyakorlott előadó egy beszédre készül, azt szokták tanácsolni, hogy valami viccel indítson, az majd megtöri a jeget. De itt a Bhaktin (Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolának az egymás közötti rövidítése: Bhakti – szerk.megj.) igazából még a humor is máshogy működik. Ez egy nagyon érdekes olvasztótégely. Ami bárhol máshol úgy hangzik, mint egy vicc kezdete, az itt… a vállalkozó, a vasutas, a rendőr, a táncos meg a könyvtáros bemennek a templomba… igen, és? Biztos szanszkrit órájuk lesz. Szóval a Bhakti nem egy átlagos hely.

A BHF előtt nekem nem volt kapcsolatom sem a jógával, sem a vallással, sem a felsőoktatással, ezért fogalmam sem volt arról mire számítsak majd. Nekem itt minden új volt. Az első dolog, ami feltűnt, az pont ez az említett sokszínűség. Sokféle ember, különböző életkorok és előéletek, motivációk és élethelyzetek. Eltérő célok és eltérő vágyak. Van, aki saját magán, és van, aki másoknak szeretett volna segíteni. Mégis, volt egy közös pont, mindannyian úgy gondoltuk, hogy az itt megszerzett tudás fog közelebb juttatni minket a céljainkhoz.

És a Bhakti a tudásnak egy különleges helye. Maga a főiskola, mellette itt a templom is, és persze a gyönyörű Krisna-völgy, olyan egyedi adottságok ezek, ahol az elméleti tudás kézzel foghatóvá és valóban gyakorolhatóvá válik.

Szerintem ennek az igazi különlegességét akkor értheti meg valaki könnyen, ha egyszer eljön a most már évente megrendezésre kerülő BHF napra. Az ISKCON (International Society for Krishna Consciousness – szerk.megj.) alapító ácsárjája (szent életű tanító – szerk.megj.) és iskolánk névadója, A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda végtelen erőfeszítése nem csak azt tette lehetővé, hogy ez a tudás eljuthasson hozzánk, de személyes példáján és tanításain keresztül hitelesen tudta átadni mindezt.

A BHF-en az oktatók nemcsak elméleti tudással rendelkeznek arról, amit tanítanak. Ők a mindennapi életük során is ezen tanítások szerint élik az életüket, így sokszor saját tapasztalataikkal is tudják segíteni a hallgatókat, és hiteles módon adják át ezt a tudást.

Az itt megkapott tudás valóban nagyon szerteágazó. A jógások megtanulták tökéletesen megtartani az ászanákat, tanultak anatómiát, egészség- és táplálkozástani ismereteket, jógapszichológiát és meditációt. A teológusok elsajátították a szanszkrit nyelv alapjait, megismerhették a védikus kultúrát, a védikus asztrológiát, az ájurvéda alapjait, a vaisnava szertartástant, és részletesen tanulmányozták a vaisnava szentírásokat. És hosszasan sorolhatnám még.

Ami összeköti ezeket az ismereteket, az az, hogy ez lelki tudás, az önmegvalósításról szóló tudás, ami segít rajtunk, segít másokon és a körülményektől függetlenül alkalmazható, állandó és időtálló. A mai világban ritka.

De a tanulás, és főleg a gyakorlás folyamatának elengedhetetlen része a komfortzónából való kimozdulás. Ez mindig sok erőfeszítést és akaraterőt igényelt. Ebben pedig itt azt hiszem mindenkinek volt része bőven. Éjszakai tanulások, a sok korán kelés, a rendszeres gyakorlások, a különböző lemondások. De van még valami, amiről azt gondolom, hogy ezeken túl is egyedivé teszi az elmúlt 3 évünket.

Épp csak túlvoltunk a beiratkozáson és elkezdtük megismerni egymást, épp csak lett valami képünk arról, hogy mi és hogyan fog itt zajlani, amikor egy olyan helyzet adódott, amire igazából senki nem volt felkészülve. A pandémiás oktatás és tanulás ismeretlen volt a hallgatók számára, de sok szempontból szokatlan és új kihívásokat jelentett az oktatók számára is. Olyan körülmény volt ez, amire nem volt „megszokott módszer” így nem csak a diákoktól, hanem kicsit mindenkitől igényelte ezt a komfortzónából való kimozdulást. […]

Aztán mikor már elkezdtünk egészen hozzászokni a helyzethez, a korlátozások véget értek, és újra lehetővé vált a személyes jelenlétű oktatás. Annak persze mindenki örült, hogy kameraképek helyett az embereknek lett 3D-s kiterjedése, de a változás megint sok szempontból próbára tette az alkalmazkodási képességeinket. […]

De mindvégig volt egy összeérő célunk, az oktatóknak a tanítás, a hallgatóknak a tudásszerzés, és a közös erőfeszítéseknek köszönhetően, a nehézségek ellenére is, a folyamat működött. […]

És nem állunk itt meg, csak újabb fejezet kezdődik. Az itt megszerzett tudásunkkal haladunk tovább a céljaink felé. Jógaoktatóként vagy teológusként próbálunk majd másokat is egy boldog, kiegyensúlyozott, a környezettel harmóniában lévő, isten tudatos élet felé segíteni, valamint ezt az általunk is megismert különleges, lelki tudást másoknak is átadni. De nemcsak ezzel a tudással és egy diplomával a kezünkben lépünk ki innen.

Ez a mindenki számára szokatlan helyzet egy másfajta, legalább ennyire fontos tudáshoz is hozzásegített minket. Távolról sem ideális körülmények között, valószínűtlenül heterogén társaságban, néha teljesen eltérő motivációjú emberekkel megtanultunk a céljaink elérése érdekében együttműködni. Ez olyan tudás és képesség, amire a lelki életben és a mai világban is nagy szükség van. Olyannyira fontos ez, hogy Sríla Prabhupáda eltávozása előtti végső iránymutatása is ez volt számunkra. Úgyhogy én is csak ez tudom ismételni, bármerre is visz minket az élet, működjünk együtt, és a lelki tudás átadása mellett tanítsunk együttműködni másokat is. “

A diplomaosztó ünnepség másfél órája a személyiséget, vagy akár az egész életet, életszemléletet átformáló három év megkoronázása volt a hallgatóknak, egy utolsó felejthetetlen élmény egy különleges főiskola falai között.

Ha te is szeretnél diplomás jógamesterré vagy teológussá válni, akkor ne habozz sokáig, mert az utófelvételi július 31-én véget ér. Nézd meg a jelentkezés módját itt!

(A fotókat a BHF oktatói készítették.)