Miért fontos megtalálni az ideális meditációs testhelyzetet, és az milyen?

A megfelelő meditációs testtartás megtalálása egy nagyon fontos szempontja annak, hogy valóban hatékonyan tudjunk meditálni, vagy épp a jógagyakorlás elején ráhangolódni.

Alapvetően az a tapasztalatom, hogy a legtöbben nagyon nehezen képesek ülni egy pozícióban még rövid ideig is, gondolok itt 5-10 perces intervallumra. De ennél hosszabb ideig egy helyben ülni sokszor még a gyakorlottabbak számára is komoly kihívást jelent. Ugyanakkor, ha a figyelmünket elveszi a mozgolódás, a feszülő izmok érzete, akkor kibillenünk a meditációs állapotból, vagy el sem jutunk addig. Ennek következtében pedig könnyen csalódásnak éljük meg a gyakorlását, és hamar abbahagyjuk, sok esetben azzal a felszólalással, hogy „én nem tudok meditálni”, „nem vagyok képes lenyugtatni az elmém”, „ez az egész nem nekem való”. Pedig lehet, hogy csupán egy kényelmes ülőtechnika megtalálására van szükséged. A hangsúly ez esetben a kényelmesen van. Miért is fontos ez nekünk?

Miért fontos megtalálni az ideális meditációs testhelyzetet, és az milyen?

Először is elkerülhetjük a fájdalmat. Ha túl feszesen ülsz egy pózban, vagy nem megfelelő a tartás, és nem azok az izmok tartják a pozíciót, amiknek az a feladatuk lenne, kellemetlen érzetek alakulnak ki. Megfeszülnek egyes izmok, és arra kényszerítenek, hogy figyelj rájuk és mozgasd át őket. Így kizökkentenek. Ezáltal nem csak, hogy kényelmetlenséget tapasztalsz, de a figyelmed is kizökkenti.

A megtartott test ébren tart. Ha túlságosan laza a tested, hiányzik a megfelelő tartás belőle, akkor az elméd is megpihen és elalszol. Ha figyelsz a tartásra, az segít ébren maradni, és nem fogsz elaludni a meditáció közben sem. Ha pedig folyamatosan gyakorlod a megfelelő testtartást, képes leszel hosszabb meditációk elvégzésére is, és egy idő után már nem kell túl nagy figyelmet szentelned rá, a tested emlékezni fog, és kialakul egy pozitív szokás.

Tehát olyan pózt kell találnunk, amely kényelmes, de közben mégis éberen tart, és mindemellett fájdalommentes, hogy ne terelje el a figyelmed.

Sukhāsana (szukhászana – könnyű ülésmód)

A legideálisabb póz a sukhāsana, a könnyű ülésmód.
A felvételéhez ülj le nyújtott lábú ülésbe, és hajlítsd be a jobb lábad, a jobb lábfejet helyezd a bal comb és térd alá. Ezt követően a bal lábat is hajlítsd be, és a lábfejet helyezd a jobb térd és lábszár alatti területre. A két lábszár középen keresztezve enyhén feszüljön egymásnak, a lábfejek a külső lábéleken támaszkodjanak. Így az alap már stabillá válik, az ülőgumókat told a talajba, és a fejtetővel nyújtózz a plafon felé, miközben az áladdal a szegycsont irányába nyújtózol. A köldököd húzd befelé felfelé, az oldalsó törzsizmok pedig legyenek tónusban, de ne feszítsd őket.

Padmāsana (padmászana – lótuszülés)

A padmāsana, vagyis a lótuszülés egy haladóbb ülőpóz, melyhez főképpen a láb és a csípők lazasága szükséges. Szintén nyújtott lábú ülésből vedd fel a pózt. Hajlítsd be a jobb lábat és helyezd a lábfejet a bal combtőre, majd a bal lábat is behajlítva, annak lábfejét helyezd fel a jobb combtőre. A törzsed megtartása azonos a sukhāsana esetében felvett pózzal.

Image by Freepik

Vajrāsana (vadzsrászana – gyémánt póz)

Végezetül pedig a vajrāsana lehet kiváló választás, főleg abban az esetben, ha a csípőd nem nyitott eléggé, és kellemetlenséget okoz a keresztezett lábú ülések bármely variációja. Gyakorlatilag egy sarokülésről van szó, melynek felvétele során, figyelj rá, hogy a combokat legfeljebb csípőszélességben nyisd. A két ülőcsont a két sarokcsont belső részén támaszkodik. A medence középhelyzetben van, a keresztcsont merőleges a talajra. A törzsizmok és a nyújtózásod azonos az előző pózok instrukcióihoz. Fontos hogy ezeket az erővonalakat megtartsd, így tudod létrehozni a megtartott, de kényelmes pozíciót.

Könnyített verzió

Abban az esetben, ha ezek a pózok túl nehezek, és kezdetekben nem fenntarthatóak számodra, az ülőgumók alá helyezz egy meditációs ülőpárnát vagy téglát. Ez az apró kis segédlet megemeli a medencéd helyzetét, ezért kisebb lesz a presszúra a csípődön és a térdeken, a póz stabilabbá válik. Ha túl nagy a feszülés a hátadban, vagy úgy érzed nem tudod még megfelelően tartani a törzsed, támaszd a hátad falnak. Viszont arra figyelj, hogy ha így is döntesz, akkor is dolgozzanak a tartóizmok, és a fal csak egy kis segítségként funkcionáljon, ne dőlj neki teljesen, mert akkor sosem jön el az a pont, amikor el tudod hagyni ezt a segédletet.

Lehet széken ülve meditálni?

Az eddigi pózok alapvetően a földön, matracon gyakorolható pozíciók, de mi a helyzet, ha esetleg széken ülve szeretnél gyakorolni, akár egészségügyi, akár kényelmi szempontok miatt? Erre is van lehetőség, csupán néhány apróságra kell figyelned.

A szék, amit választasz legyen olyan magas, hogy amikor ráülsz, a csípőd kissé magasabban legyen, mint a térded. Azért, hogy a tartást megfelelően javítsuk, a szék első felére ülj. A farizom alá pedig egy ék alakú párnát, vagy összehajtott plédet hajts úgy, hogy az a szék eleje felé lejtsen, így megemeljük kissé a derék alattit területet, és javítunk a tartáson a medence megdöntésével. A lábszárak legyenek merőlegesek a talajra, a kezeket pedig kényelmesen helyezd a combjaidra, a vállak legyenek lazák. A legfontosabb pedig a medencebillentés, mely során a medencét próbálod magad alá forgatni, így létrehozva egy domborulatot a gerinc alsó szakaszán. A törzs többi része azonos módon dolgozik, mint a többi póz esetében, a vállak lazák a mellkas pedig nyitott. Készen is állsz a meditációra.

Fotó: yasminfgow

A fekvő pózok alkalmasak a meditációra?

Bár a fekvő pózok, mint például a śavāsanát is alkalmazzák meditációs gyakorlatok során, ezek inkább irányított, vezetett meditációk esetén működnek jól. Egyéni gyakorlás során fennáll az elalvás veszélye, valamint a légzés irányítása is nagyobb kihívást jelenthet, ezért ezt inkább a fenti helyzetekre vagy relaxációra javaslom.

(Borítókép: Freepik)