Ha nincs egy saját, külön időszakod, ami nyomaszthatna az év során, azért a január még mindig itt van erre. Azt mondják, hogy ez a hónap érdemelte ki a legszomorúbb időszak címet. Persze tipikus, hogy amikor ezeket a sorokat írom, éppen szikrázó napsütés ragyog át a jégvirágos ablakon, a levegő pedig igazi, finom télillatú odakinn. Így véletlenül sem tudom itt és most beérezni, pedig elég sanszos, hogy van igazság ebben a szomorú hónap címben – bár én a februárt is hozzácsapnám, plusz megkapnák a “leghosszabb hónap” kitüntetést is.
Vége a karácsonyi csillogásnak, a tavasz még jócskán várat magára, és általában fénytelen, szürke, latyakos, vizes ilyenkor minden. És végtelen távolinak tűnik a tavasz…
Ezért most a nyomasztódás ellen hoztam néhány ötletet, hátha valamelyik hasznodra válik – amúgy igazából bármikor, amikor padló van, nem csak januárban.
Sírás az ágyneműtartóban
Jó, hát ez még nem az első tipp, először csak tisztázni szeretném, hogy szomorúnak lenni legális. Nem kell mindig vidámságtündéreskedni. Az egyébként is meglátszik mindenkin, amikor erőből próbál mosolyt csikarni az arcára, vagy épp az elnyomott szomorúsága alakul át bárdolatlansággá. Na ugye, inkább hadd jöjjön ki az a sírás, adjunk neki! Talán csak ahhoz van erőd, hogy elbújj az ágyneműtartóba egy csomag zsepivel, csokival és csak nézz ki a fejedből. Semmi baj, van ilyen. Mindenkivel (legalábbis a lányokkal, a fiúk lehetséges, hogy pont ilyeneket nem szoktak).
Ha sikerül kimászni az ágyneműtartóból, és ezzel valószínűleg túl vagy a legmélyebb ponton, elkezdődhet az építkezés.
Savászana és a hallás
Attól függ milyen típus vagy, de – mint tudjuk – a jóga biztosan jót tesz. Már, ha sikerül ráállni a matracra. Vagy ráfeküdni. Kezdetnek jó lesz a savászana is. Közben hallgathatsz mantra meditációt, ami azért nagyon kedvező, mert tényleg nem kell semmit sem csinálnod, csak feküdni és beengedni a transzcendentális hangvibrációt. Azt mondják, a mahá-mantra (legnagyobb mantra) a legáldásosabb, hiszen minden más mantrának az erejét magában hordozza. Szóval csak feküdj és hallgasd. Na jó, ha kis idővel kedved támadna, lehet énekelni is. Ez pedig egész biztosan segíteni fog, hogy egy jobb elme- és tudatszintre kerülj.
Image by Freepik
Ászanááááázzz, sétálj, hógolyózz, mozogj!
Ha pedig alapállapotodban a mozgás a lételemed, mihamarabb térj vissza hozzá! Ezt talán nem is kell mondani, tudod, hogy mennyire jó hatással van rád minden szinten. Csak ilyenkor van, hogy még ez is nehéz… Megmozdulni. De aztán jó lesz. Írtó jó! És most azt csináld, amihez leginkább kedved van. Ebben a helyzetben ez a prioritás.
Ha az csak egy 20 perces séta a közeli folyóparton vagy az erdőszélen, akkor tedd azt. Ha ritkán szoktál, de most épp korcsolyáznál néhány barátoddal a megfagyott belvízen, akkor korira fel! Vagy csak menj ki a kertbe hógolyózni egyet a szomszéd kisgyerekkel, és építsetek egy mini hóembert az ablakba, az cuki. De, ha inkább a meleg szobában csinálnád meg egy régi kedvenc ászanasorodat, legyen úgy! A lényeg, hogy mozogj, bármilyen kicsit is, csak csináld, rengeteget javít majd a hangulatodon!
Változatosság és segítés másoknak
Ha túl monotonná váltak a hétköznapok, az is sokat segít, ha kitalálsz valami olyat, amit egyébként nem szoktál csinálni. Lehet egy olyan apróság, hogy másik útvonalon mész haza/munkába/kutyát sétáltatni. Kalandozz (ilyenkor ez is annak számít)! Vagy kipróbálhatsz egy új receptet, és persze bármit, ami egy kicsit más, mint a megszokott.
Esetleg, ha nem annyira szoktál, vagy már régebben tetted, keress magad körül valakit, akinek segíthetsz. Ha egy kicsit leveszed a figyelmed saját magadról, és másra irányítod egy kis kedvességgel, az igazán jó érzéssel fog eltölteni, szinte újra életre kelt! Neked is hasznos és a másik személynek is, erre mondják, hogy win-win.
Image by Freepik
Légy tudatos és hálás
Jó, tudom, gigantikus közhely az, hogy éld meg a pillanatot, de attól még igaz. És próbálj hálásnak lenni. Amikor minden szürke, kedvtelen vagy fájdalmas, ez nagyon nehéz. De, ha csak eszedbe jut és próbálod, már az is nagyon sokat segít! Ezt bárhol, bármikor tudod gyakorolni.
Ha mondjuk utazol a buszon és egy koszos csőbe kell kapaszkodnod, légy arról is tudatos, és próbáld a jót látni benne. Oké, talán undi az a cső, de van kezed, ujjaid, amivel kapaszkodhatsz. Utána meg is tudod mosni, hozzájutsz vízhez, szappanhoz. Vagy talán hideg van kint, esik az eső és nagyon fázol, amíg hazaérsz, de vannak egészséges lábaid, amikkel tudsz járni, van hova hazamenned és ott meleg lesz. Vagy lehet, hogy odaégeted a vacsit, de mégiscsak van mit enned.
Szóval érdemes megfigyelni, hogy egy nap hány pillanattal van tele, amiért hálás lehetsz. A hála érzése nagy gyógyító!
Sosem vagy egyedül
Van még egy dolog. Sokszor az is extra nehézség ilyenkor, ha egyedül vagy. Viszont valójában sosem vagy egyedül, tudtad? Persze könnyebbnek tűnik egy „kézzel fogható” baráttal kapcsolódni, de van, hogy épp nincs ilyenünk. Viszont Isten (bárhogy is hívjuk, de) mindig veled van, a szívedben. A legjobb jóbarátod. Bármikor kapcsolódhatsz Hozzá, őszintén elsírhatod a bánatodat, imádkozhatsz Hozzá, mantrázhatsz, olvashatsz, énekelhetsz, ajánlhatsz füstölőt, mécsest, ahogy jól esik, Ő észre fogja azt venni, és viszonoz feléd, érezni fogod. Mindig ott van neked, csak rajtad áll, hogy te észreveszed-e. Ha igen, az biztos, hogy igazán felemel majd!
Bár elsőre inkább egy bánat időszaknak tűnik ez a január-február, de minden nehézségével együtt mégis lehet hasznos is. Az, hogy nehezebb ilyenkor kifele menni, vidámkodni, lehetőséget ad arra, hogy jobban figyelj befele. Nem pont a legkönnyebb időszak, az biztos, de próbáld meg kihozni belőle amit lehet. És néha nagyon is sokat lehet!
Kitartás, nemsokára elmúlik ez is, és újra rádköszönt a színes, illatos tavasz!
Borítókép: by Freepik