Az élet boldogságot csak nyomokban tartalmazhat?

2024. 03. 19. | Az én jógám, Életmód

Szerző: Jógapont
 

Tudtad, hogy 2013. március 20. óta már olyan is van, hogy a boldogság világnapja? Millióféle világnap létezik, szinte minden napra jut valami, amire lehet emlékezni, ünnepelni, esetleg elgondolkozni rajta. Nem tudom, hogy a palacsinta, tojás vagy űrhajózás világnapján ki mennyire gondolkozna el, de azt hiszem, hogy a boldogság kérdése a legtöbbünket nagyon is foglalkoztat. Folyamatosan vágyunk rá, mégis valahogy olyan nehéz elérni és, ha véletlenül sikerül is, aztán gyorsan elillan. Miért van ez? Tudjuk egyáltalán, hogy mi az igazi (és hosszútávú) boldogság, vagy azt, hogy hol kellene keresnünk?
Ha te is kutatod még a választ és nyitott vagy, olvasd el a következő sorokat, hátha segítenek egy lépéssel közelebb kerülni a valódi boldogsághoz.

Mi az, ami hosszantartó boldogságot okoz?

Ez valóban egy örökzöld kérdés.

Mostanában egyre inkább: aggodaloműző és antidepresszáns gyógyszereket szedünk a stressz ellen, aggodalommal teli gondolatok gyötörnek bennünket, és elhatalmasodik rajtunk a depresszió. Miért? Mert a boldogságot keressük, de nem találjuk. A természetünknél fogva örömre vágyunk… de sehogy sem leljük.

Noha politikai vagy vallási szempontból, tudományos felfogás, gyógykezelések, pénzügyi tervezés, gyermeknevelés és még oly sok terület tekintetében különbözünk egymástól – abban azonban egyöntetűen egyetérthetünk, hogy van bennünk valami, ami közös, méghozzá az, hogy mindannyian a boldogságot kutatjuk. Minden tettünk, akár tudatosak vagyunk róla, akár nem, arra irányul, hogy biztosítsuk a boldogságunkat akár a jelenre, akár a jövőre vonatkozóan. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lelhetünk rá a hosszantartó boldogságra, először is tisztában kell lennünk azzal, hogy mi is a valódi boldogság.

Lehet, hogy rossz helyen keressük?

Egy olyan világban élünk, ami tele van feszültséggel, stresszel, vitákkal és küzdelemmel, és mi itt keressük a boldogságot, az anyagi dolgokban próbáljuk megtalálni. Az igazság azonban az, hogy az anyagi dolgok nem fognak tudni hosszantartó boldogságot nyújtani számunkra, és az anyagi megoldások, mint például – az aggodalom vagy a depresszió kezelésére szolgáló – gyógyszerek sem képesek elűzni a boldogtalanságot.

Ennek az az oka, hogy az anyag átmeneti; az anyagi elemek ma még jelen vannak, holnapra azonban már eltűnnek. Az anyagon keresztül elért boldogság tehát (jó állás, nagy ház, pénz, nyaralás, stb.) szintén átmeneti – ma és még egy ideig rendelkezésre áll, aztán eltűnik.

A Bhagavad-gītā szerint – amely a lélekről szóló irányadó filozófiai értekezés – örökkévaló lelki lények vagyunk. A 2. fejezet 20. verse így szól: “A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.”

Tiszta szellemi lelkek vagyunk, amit a Gītā úgy nevez, hogy jīva vagy ātmā. A probléma tehát az, hogy örökkévaló lélekként a bizonytalan és múlandó világban keressük a megnyugvást. Homokra építjük a várunkat, kedves barátom.


Fotó: Rachel Claire

Vajon az önmegvalósítás rámutathat, hogyan érhetjük el a valódi boldogságot?

Amire a legmélyebben vágyódunk az az a boldogság, amit a Legfelsőbb, az Úr társaságában élvezünk. A világ összes főbb szentírása megerősíti ezt. Hogy ez miért van így?
A Legfelsőbb a mi lelki forrásunk, és ha újra hozzákapcsolódunk a forráshoz (a jóga folyamatán keresztül), az nemcsak hogy természetes érzés, de örömöt is okoz számunkra. A szívünket anyagi dolgokra és kapcsolatokra pazaroltuk, de figyelmen kívül hagytuk azt a kapcsolatot, ami valójában fenntartható boldogságot biztosíthat számunkra.

Hogyan kapcsolódjunk olyasvalakihez, aki annyira távol van tőlünk?

Mondhatjuk azt, hogy: “Az Úrhoz kapcsolódni lehetetlen, mivel Isten annyira messze van.” Való igaz; mi az anyagi világban vagyunk, a Legfelsőbb pedig a lelki világban, de az Ő kegyéből nagyon is közel kerülhetünk Hozzá. Hogyan?

A védikus irodalom és az azt követő szent tanítók fenntartják, hogy az Úr jelen van a Szent Neve hangjában. Az Úr valójában nem különbözik a nevétől. Az anyagi világban egy tárgy különbözik a nevétől. A lelki tanítómesterem, A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda azt a példát használta, hogy ha szomjasak vagyunk, és azt a szót ismételgetjük, hogy “víz, víz, víz”, még nem múlik el a szomjunk. A lelki vagy abszolút szinten azonban a név és a tárgy, amire az adott név utal, ugyanazok. Amikor Isten neveit énekeljük, közvetlen kapcsolatba kerülünk Istennel, aki a legboldogabb Személy a leírások szerint. Amikor a legboldogabb Személlyel kapcsolatba kerülünk, különleges dolog történik: mi is boldogok leszünk.

A nyugati felfogás szerint Istent gyakran ábrázolják idős, őszhajú alakként, aki fenntartja és biztosítja az emberiség rendjét. A védikus írások viszont úgy számolnak be Róla, hogy noha Isten a legidősebb, Ő ugyanakkor a legfiatalabb is egyben – a szentírások szerint szerint örökké fiatal. Lelki testtel rendelkezik, ami örökké ifjú és szüntelenül örömteli.

Keresd hát Isten társaságát és magad is boldog leszel.

A mantrázás boldoggá tesz?

Az ősi védikus szentírások azt tanácsolják, hogy kövessük a kīrtanam, vagyis a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésének folyamatát, ami a legkönnyebb és legörömtelibb útja annak, hogy felébresszük az Isten iránti szeretetünket ebben a korban.

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma
Rāma Rāma Hare Hare

(Így ejtsd: Haré Krisna Haré Krisna, Krisna Krisna Haré Haré, Haré Ráma Haré Ráma, Ráma Ráma Haré Haré)

Szkeptikus vagy?

Noha a mantrázás Indiából ered, nem csak azokra érvényes, akik Indiában születtek. A világon minden emberre érvényes. A teremtésben minden élőlény Isten családjának a tagja. Láthatjuk bárhol a világon, hogy akik mantráznak, valamennyien érzik a mantra felemelő, örömteli hatását – amennyiben nyitott elmével végzik azt.


A képen Indradyumna Swami (e cikk szerzője), aki több, mint 40 éve napi szinten énekli a mahá-mantrát, itt éppen dzsapa meditációt végez

Haré – Krisna – Ráma – Kapcsolódj minden öröm forrásához

A Kṛṣṇa név a Legfelsőbb neve. Arra a megértésre utal, hogy a Legfelsőbb “mindenkit vonzó”, tehát Ő az, Aki végtelenül vonzó minden élőlény számára. A Kṛṣṇa név magában foglalja a Legfelsőbb minden más nevét is.

Mindeközben a Rāma szó “minden boldogság forrására” utal. Ha függetlenül próbáljuk megtalálni a boldogságot ebben a világban, csupán rövid boldogság vagy öröm-epidózokat fogunk találni, ami bizonyos mértékig gyötrelemmel és szenvedéssel fog keveredni, különösképp amikor véget ér. Ám, ha megérintjük az öröm forrását, Magát a Legfelsőbbet, akkor a határtalan öröm forrásához kapcsolódunk.

Végül pedig a Hare szó a Legfelsőbb energiájára utal. Amikor mantrázunk, azt kérjük, hogy hadd szolgáljuk Kṛṣṇát és Kṛṣṇa energiáját. Elfordulunk e világ átmeneti és bizonytalan természetétől, attól, hogy kizárólag az érzékeinket, a testünket és az elménket szolgáljuk, és odafordulunk afelé a kapcsolat felé, ami a Legfelsőbbhöz köt bennünket a hosszantartó boldogság birodalmában.

Csak napi pár percet szánj rá, énekeld a mahá-mantrát, és magad is megtapasztalhatod. Kapcsolódj minden öröm forrásához. Ha sosem próbálod ki, egy dolog biztos: sosem fogod megtapasztalni a mantrázás pozitív hatását. Mit veszíthetsz? Ahogy a lelki tanítómesterem, A.C. Bhaktivedanta Swami is mindig mondta: “Mantrázz,  és légy boldog!”

 

Szerző: Indradyumna Swami

/Cikk forrása: krisna.hu/
Borítókép: cottonbro studio

 

Ajánlott cikkek

Ajánlott tanfolyamok

Kiadványok