Mi az astánga-jóga 5. lépcsőfoka?

Az aṣṭāṅga-yoga (astánga-jóga) nyolc lépcsőjének első négy foka a vezeklés témakörébe sorolható. Olyan cselekedetek tartoznak bele, amelyeket a test durva és finom szintű tisztításához tartoznak, és a yogi célja vele a felkészülés és alkalmassá válás a meditációra. Ma nyugaton a yogának főleg az āsana (ászana) és prāṇāyāma (pránájáma) gyakorlását tekintjük, sokszor a meditáció csupán vezetett relaxációk formájában jelenik meg, és külön kurzusok során kaphat az ember némi betekintést ennek rejtelmeibe.

Az ötödik lépcsőfok: pratyāhāra

Patañjali azonban a Yoga-sūtrában (Jóga-szútra) felépíti, hogy hogyan is vezetnek át ezek a tapaḥ (tapah) – azaz vezeklés – kategóriába tartozó lépcsőfokok a svādhyāya (szvádhjája) – vagyis a transzcendentális tudással foglalkozó szakasz – lépéseihez. Az aṣṭāṅga–yoga ötödik lépcsőfoka nem más mint a pratyāhāra (pratjáhára) – amit leegyszerűsítve az érzékek visszavonásának szokás emlegetni, ám ez a leírás egy kicsit hiányos. És a félreértést is az okozhatja ennek a lépésnek a megértésében, hogy nem tesszük hozzá, hogy mindez a tudat és a figyelem befelé fordulásával jár együtt.

Tudom, hogy még ez is roppant misztikusan hangozhat, a Yoga-sūtra második fejezetének 54. sūtrája azonban valamivel jobban megvilágítja a helyzetet. Ennek első felében az áll, hogy abban az állapotban, ahol az érzékszervek visszavonása megvalósul – az érzékszervek kapcsolata megszűnik az érzéktárgyakkal.

A 10+1 érzékszerv, az érzéktárgyak, és irányításuk

A védikus hagyományok tíz érzékszervet sorolnak fel, amelyekből öt tudás szerző érzékszerv – a szem, a fül, az orr, a nyelv és a bőr – és a többi öt pedig a cselekvő érzékszerv kategóriába esik – a hangadás szerve, a láb, a kéz, végbél és a nemi szerv (Bhagavad-gītā 13. 6-7. magyarázat). Az elmét a tizenegyedik érzéknek tekintik olykor, ám van, hogy külön kategóriába sorolják. Érzéktárgynak azokat a dolgokat tekinti a védikus rendszer, amelyek kapcsolatba kerülnek az egyes érzékszervekkel. Például a hangok a fül érzéktárgyai, az ízek a nyelv érzéktárgyai és így tovább.

fotó: shotprime

Ezek ismeretében tehát az ember azt kérdezheti, hogy ha most nem kerülünk egy vákuumos, elszeparált térbe, ahol nincs semmi és senki, akkor mégis, hogy lehetne megvalósítani azt, hogy az érzékszervek ne kapcsolódjanak az érzéktárgyakkal? Hiszen az érzéktárgyak nem mennek sehová… És akkor itt lép be az, amit a sūtra második fele mond ki, vagyis, hogy az anyagi tudat a lélek saját formájához válik hasonlóvá. Ami így első hallásra talán még nagyobb zavart kelthet, mint az előző rész.

Ahol az érzékek eltávolodnak az érzéktárgyaktól, és a figyelem befelé irányul

A helyzet az, hogy a yogi, aki ezen az úton halad, remélhetőleg erre a pontra érve már hallott a lélekről, és arról, hogy annak van egy eredeti, saját természete, formája, és az, amit a jelenlegi fizikai testében önmagáról tapasztal, az nem azonos ezekkel. Amikor azt mondja Patañjali, hogy svarūpa (szvarúpa) – ott a transzcendentális önvalóról, a lélekről, az eredeti saját formáról van szó, amelyet a yogi eddig a pillanatig még nem ismer, legfeljebb leírásokból és a tanáraitól hallott róla.

A pratyāhāban jut el oda a yogi, hogy tudatát befelé fordítja, és végül ennek köszönhető lesz az, hogy az érzékei is eltávolodnak az érzéktárgyaktól. Mert azoknak az a jellemzője, hogy követik a tudatot. Ahova tesszük a figyelmünket minden tekintetben, oda fordulnak az érzékszervek is, mint ahogy a méhek is követik a királynőjüket, bárhová. Hogy még pontosabbak legyünk, itt arról van szó, hogy az érdeklődés vész el. Az érzékszervek már egy magasabb rendű dologgal, a transzcendens tapasztalatával lettek elfoglalva, a külvilág már nem lesz érdekes számukra.

Tudom, hogy mindez nehezen elképzelhetőnek, sőt meseszerűnek tűnik a mai kor nyugati társadalma számára – vagyis nekünk itt és most – ám azok, akik már az aṣṭāṅga–yoga által megszabott korábbi lépcsőfokokat is követték és tartották magukat azokhoz elszántan, azok megerősítik azt, hogy ez nem lehetetlen. Ám még mindig nem árultam el valamit.

Amikor a külvilág egyre inkább jelentéktelenné tud válni

Tény, hogy a yoginak érdeklődnie kell a transzcendens iránt ahhoz, hogy ez a gyakorlat megvalósulhasson, azonban az is igaz, ez egy lassan fejlődő és érő hajtóerő. Viszont nem kell megvárni az embernek, mire az érdeklődése teljesen megszilárdul, sőt talán éppen annak az erőfeszítésnek van jó hatása, amelyet az intelligenciánk segítségével végzünk.

fotó: drazenphoto

Vagyis a lelkes gyakorló már azután, hogy megértette, a meditációhoz szüksége van az érzékei feletti kontrollra, elkezdi
gyakorlatba is ültetni ezt a fajta önfegyelmet. Amit legegyszerűbben azzal tud elérni, hogy az elméjét, és tudatát más irányba fordítja. Ez valójában hasonló aktív erőfeszítés, mint a lemondások az aṣṭāṅga-yoga korábbi lépéseiben. Majd fokozatosan, ahogy a vágy felébred a yogiban a transzcendens iránt, úgy válik minden más jelentéktelenné a külvilágból.

A yoga minden szintjéről fontos hallani – nem baj, ha még nem tartunk ott!

Összefoglalva tehát, tudnunk kell, hogy az, amikor ez a fenti sūtra teljes mértékben megvalósul, az egy nagyon magas szint a yogában. És igazából már a pratyāhārát követő folyamatok/gyakorlatok megvalósítása után beszélhetünk róla. Minden más helyzetben az elme még el fog kalandozni, vele együtt pedig az érzékek is az anyagi világ irányába fognak kacsintgatni. Olyan ez tehát, ha jobban megfigyeljük az aṣṭāṅga–yoga által leírt gyakorlatokat, hogy az egyik a másikra épül, nem mérföldkövek, amiket el kell hagyni, hanem alapkövek, amiket szilárdan helyez le a yogi a biztos továbbhaladáshoz.

Lehet, hogy még mindig elég nehezen megfogható ez a témakör, ám remélem, hogy legalább az elméletére sikerült némi fényt vetni, illetve, hogy tudtam egy kis ismeretterjesztéssel is szolgálni. Köszönöm szépen a kedves figyelmed! Tartalmas gyakorlás kívánok!

Forrás:
Tóth-Soma László: Patañjali – Yoga-sūtra, Második rész. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2018.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. Bhaktivedanta Book Trust, [s.l.],2008.

Borítókép:
pexels.com Gülşah Aydoğan