Nyugati és védikus asztrológia – mi a különbség?

Horoszkóppal már mindenki találkozott, de azt talán kevesebben tudják, hogy az általunk ismert nyugati asztrológia mellett van egy tradicionális indiai rendszer is, a védikus asztrológia. Engyel Réka cikkéből most megtudhatod, mik a legalapvetőbb különbségek és hasonlóságok a két rendszer között.

„Az egyén asztrológiai csillagai nem mások, mint a környezet, amit Ő választott saját magának karmikus mintázatai alapján, ahogy az előző élete(i)ben cselekedett. Ezek alapján a karmikus mintázatok alapján vonzotta be a földre való újjászületést abban az időpontban, ami teljesen megfelelt annak a mintázatnak.”                                                                                                                                                                       Paramahansa Yogananda

Az égbolt a fejünk felett félgömb alakúnak látszik, keletről nyugatra forog és egy nap alatt egy teljes kört tesz meg. Ahogy a Nap halad égi pályáján reggel felkel, este pedig lenyugszik, ilyen az égbolt látszólagos mozgása is. A Nap egy év alatt körbejárt útja a zodiákus közepén halad keresztül, ezt nevezzük ekliptikának. A fényt sávja, a zodiákus 9 ívfokra terjed ki az ekliptikáról. Ezt az zodiákust tizenkét egyforma részre osztjuk, amelyek egyenként 30 ívfokot foglalnak el, ezek lesznek a csillagjegyek. A holdházak, vagyis a naksatrák meghatározásához pedig 27 részre osztjuk. A zodiákus, tehát körkörösen terül el a Föld körül, és a Kos nulladik fokánál kezdődik. Ezt használjuk viszonyítási pontnak, hogy meg tudjuk állapítani, melyik bolygó melyik zodiákusban van.

A nyugati asztrológiában óra-képes ábrán jelenítik meg a csillagjegyeket, amelyeket 12 tortaszeletre osztanak, ebben a házak vannak fixálva, és a jegyek forognak. Az asztrológiai házak az élet egy-egy területét képviselik, és az égbolt teoretikus alapon való felosztását jelentik.  A védikus asztrológiában pedig a csillagjegyek rögzítettek, és négyzetes vagy gyémánt csiszolat alakú ábrázolást használnak.

Kép forrása: https://www.pavitrajyotish.com

A csillagjegyek az ábrán az óramutató járásával megegyező irányban haladnak. A védikus rendszerben házak által képviselt életterületek a nyugati asztrológiából ismertekhez nagyon hasonlóak, de valamivel bővebbek és átfogóbbak. Minden asztrológia rendszerben közös azonban, hogy a Föld egy adott pontja a vizsgálódás középpontja.

Ahogy Gauranga Das írja A védikus asztrológia kézikönyve című művében, a zodiákus megállapítására többféle lehetőség is van, aszerint, hogy milyen kezdőpontot adunk meg. A nyugati asztrológiában a zodiákus meghatározásánál a Nap éves pályáját veszik alapul, és forgási ciklusának négy nevezetes állomása van, írja a szerző. Ezek a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség, valamint a nyári és a téli napforduló, melyek között az időbeli távolság azonos, és ezekre a pontokra támaszkodik a tropikus zodiákus meghatározása. Ahol a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap áll, az a Kos jegy kezdőpontja. Tehát a Nap a nyári napforduló napján a Rák jegybe, az őszi napéjegyenlőség idején a Mérlegbe, a téli napfordulókor pedig a Bak jegybe lép, mondja Gauranga. A nyugati asztrológia azonban nem pontosan írja le az univerzum működését. A szerző szerint a tropikus zodiákus és az állócsillagok elmozdulása viszonyított, tehát attól függ, melyikhez rögzítjük megfigyelési pontunkat.

A Földtől távol lévő csillagképeket, amelyek egymáshoz képest mozdulatlanok, állócsillagoknak nevezzük, amelyek lassú, előre haladó mozgást végeznek. A Nap ezért nem ugyanoda érkezik vissza évről évre a tavaszi napéjegyenlőség idején. A tavaszpont az állócsillagokhoz képest mindig egy kicsit hátrébb kerül, ezt nevezzük precessziós mozgásnak, vagyis tavaszpont elmozdulásnak. A precesszió, vagyis az ajanamsa úgy alakul ki, hogy a Nap 53”-el hátrébb érkezik meg az elfogadott tavaszponthoz képest.

A védikus asztrológia a nyugati asztrológiával szemben, az úgynevezett sziderikus zodiákust használja, amely a mozdulatlan állócsillagokhoz van rögzítve, és a kezdőpont, vagyis a Kos nulladik foka is egy bizonyos csillaghoz rögzül. Jelenleg ez a csillag Spicá, amely a Mérleg jegy nulladik foka. Annak a ciklusnak az időtartamát, amely alatt a két zodiákus egymáshoz képest teljesen körülbelül 24–25 ezer év alatt fordul körbe. Nem tudjuk pontosan, hogy a két zodiákus mikor esett egybe, de körülbelül 2000 évvel ezelőtt fordult elő ilyen utoljára. A tavaszpont folyamatosan halad hátrafelé, nagyjából 23° 50′ a precessziós érték jelenleg. Ezt az értéket fogadják el hivatalosan Indiában, amit védikus asztrológiában úgy neveznek, hogy lahiriajanámsa.

A nyugati asztrológia rendszerét kétezer évvel ezelőtt a görögök és a babiloniak fejlesztették ki. Eszerint az elképzelés szerint az asztrológia tapasztalatokat használó empirista tudomány, melynek célja az önkifejezés és az élvezet. A világképe ugyan Napközpontú, de a vizsgálódás középpontjában a Föld egy adott pontja áll.

A védikus asztrológia eredete sokkal korábbra tehető, hisz mint minden tudás, így az asztrológia is a Védák része. Brahmá adta át az élőlényeknek ezt a tudást, és így kerültek ezek az ismeretek Nárada Munihoz. Az egyik első ilyen tárgyú, legfontosabb művet Parásara Risi hagyta ránk Brihat-parásara-hórá-sásztra címmel. A mű közel száz fejezeten keresztül tárgyalja a horoszkóp elkészítésének és értelmezésének módszereit, eredete pedig az idők homályába vész, de valószínűleg több mint ötezer éve keletkezett. Az asztrológia tudománya szanszkritul dzsótisa, melynek célja, hogy az ember számára iránytűként szolgáljon a hétköznapi anyagi életben, a nehézségek feltérképezésében, illetve az életvezetésben is segítséget tud nyújtani. A kétfajta szemlélet művelői már a Kr.u. 6. században is elismerték egymás tudását, hisz a védikus asztrológia művelői már ekkor tanulmányozták a görög asztrológiai ismereteit, és máig is használják a római elnevezéseket a bolygókra.

A zodiákus jegyeinek elemeiben a védikus- és a nyugati asztrológia alapvetően megegyezik. Vannak páros és páratlan jegyek, minőségileg lehetnek aktív, mozdulatlan vagy változóak. A védikus asztrológia öt őselem létezik, amelyek közül az éter az, amely minden jegyet áthat, a többi négy elem azonban csak három-három jegyben van jelen, írja Gauranga Das. Azt is mondja, hogy a zodiákus jegyeit a különböző bolygók uralják. A Ráhu és a Kétu kivételével a jegyek urai megegyeznek a nyugati asztrológia felosztásával. Nagyon fontos különbség a nyugati és a védikus asztrológia között, hogy a nyugatiban a jegyanalógiák leírásánál elsősorban a Nap helyzetét veszik figyelembe. Ennek következtében a jegyek jellemzésénél is lényeges különbségek lehetnek, írja Gauranga. A védikus asztrológiában a Holdat, az aszcendest és a többi bolygót is figyelembe kell venni a jegyek jellemzésénél.

Ami még szerintem nagyon érdekes, hogy a védikus asztrológiában a horoszkóp ábrája tulajdonképpen a karmánkat mutatja meg, a ránk ható súlyok és lehetőségek arányát mutatja. Segíthet leküzdeni a nehézségeinket, hogy milyen kötőerők ellen kell küzdenünk, és ez milyen eredménnyel kecsegtet. A nyugati asztrológia ezzel szemben leginkább a jövőbeli eseményekre koncentrál.

Ebben a cikkben természetesen csak egy csepp tudást gyűjtöttem össze az asztrológia tudományának tengeréből, de ebből is látszik, hogy mennyire fontos ezzel foglalkoznunk. Hiszen még azt is megtudhatjuk a horoszkóp segítségével, hogy az önmegvalósítás során milyen akadályokat kell leküzdenünk. Az anyagi tettekben és a lelki életben is egyaránt alkalmazható ez az ősi tudás.

(Az írás eredetileg a Bevezetés a védikus asztrológiába című tárgyra készült, oktató: Fodor Kata, borítókép: Greg Rakozy, Unsplash)