Savászana – a nyugodt erő

Talán felesleges időhúzásnak tűnhet jógaóra végén a savászanában történő pár perces lazítás, relaxáció, pedig ha kihagyod, valószínűleg pont a lényegről maradsz le. A savászana nem csak a test pihentetésére és a mentális ellazulásra jó, de lehetőség a meditáció gyakorlására és az önmegvalósításra is!

A hulla, a halál és a boldogság

A testhelyzet jelentőségét mutatja, hogy a legősibb jóga szentírásokban is szerepel, vagyis a tradicionális ászanák egyike.

Savászana vagy mritászana néven ismert leginkább. Az előbbi hullapózt, az utóbbi halálpózt jelent. Van olyan iskola, ahol „diszkréten” ánandászanának, a boldogság testhelyzetének nevezik.

Tulajdonképpen mindhárom jól visszaadja a póz lényegét. Ebben az ászanában megtapasztalható a teljes nyugalom, mely eredetileg az ember természetes állapota. Létrejön az ellazulás testi és mentális szinten is: az izmok elernyednek, a tudat ugyan éber, de leválik a külvilág ingereiről, csak befelé figyel, lenyugszik, elcsendesedik. Ez a módosult tudatállapot lehetővé teszi a testtől való elkülönülést, Iyengar szerint bepillantást nyújt a halál állapotába, “ahol a szívfájdalmaknak és a hús-örökség megrázkódtatásoknak vége szakad”.

A lótusz

A védikus szentírások a lótuszhoz hasonlítják. Ahogy a lótusz a földben gyökerezik, de virága nem ér hozzá a vízhez sem, úgy ennek a póznak a segítségével az anyagi világból elérhetjük a transzcendenst.

Persze maga a savászana önmagában nem elég, még ha napi szinten gyakoroljuk is. A jóga többi lépcsőfokán is végig kell mennünk (hacsak nem vagyunk képesek rögtön a bhakti jógába csapni), és általában egy egész élet munkája szükséges ahhoz, hogy a saját önvalónkat és Istent megtapasztalhassuk.

De ha első körben nincsenek is ilyen nagyra vágyó terveink, a savászana úgy is mindenképp hasznos lesz!
A legfontosabb, amit ebben a testhelyzetben megtanulhatunk, az az érzékszervek visszavonása a külvilágtól, az elme és – annak segítségével – a test uralása, irányításának képessége. Az elme megzabolázása pedig a jóga egyik legfontosabb eleme. Emellett – idővel – lehetőségünk van annak megtapasztalására is, hogy önvalónk nem azonos testünkkel, de még érzelmeinkkel, gondolatainkkal sem.

fotó: denismuse777

Próbálj meg lazítani

Ugyan a felvétele és a kitartása nem igényel erős vagy laza izmokat, mégis elismert jógaoktatók szerint az egyik legnehezebb ászana. Ez egyrészt a miatt van, hogy az emberek nagytöbbsége nem képes az izmait teljesen ellazítani.

A napi stressz, legyen bármi is a kiváltó oka, fizikai tünetekben is megmutatkozik. Többek között úgy, hogy befeszülnek az izmok. Sajnos ez általában akkor is fennmarad, ha már nem lenne okunk az aggodalomra, szorongásra, így, egy idő után, ezt a befeszült állapotot veszi a szervezetünk normálisnak, és nem is vagyunk róla tudatosak.

Sokszor ezért nem működik, ha csak bemondásra, a tudatunk segítségével kellene ellazítani izmainkat. Erre jó módszer, ha vagy egyesével a testrészeket (lábfejtől fej felé), vagy egyszerre az egész testet belégzésre teljes erőből megfeszítjük, kilégzésre ellazítjuk. Ennek segítségével megtapasztalhatjuk, hogy mi a két érzet közötti különbség. Ráadásul idegrendszerünk úgy működik, hogy ha túl vannak feszítve az izmok, akkor ő maga fogja ellazítani azokat.

A testmozgás önmagában nem stresszoldó hatású, sőt. Valójában bármilyen edzést végzünk, az a szimpatikus idegrendszert aktiválja, hisz az izmaink befeszülnek, szívverésünk és légzésünk felgyorsul, testünk felfokozott, készenléti állapotba kerül.  Ezért is nagyon fontos utána pár percet lazítani, mert valójában ilyenkor engedi el a szervezet a feszültséget: ezzel teremtjük meg a lehetőséget, hogy a paraszimpatikus hatások kerüljenek túlsúlyba, és visszaálljon a test működése a nyugodt üzemmódra.

A sajtkukac effektus

A savászana másik nehézségét az elme okozza. Minél nyugtalanabb, csapongóbb az elménk, annál biztosabb, hogy elkezd viszketni az orrunk, bizseregni, zsibbadni vagy épp égni a lábunk, karunk, fájni a derekunk, vagy csak simán elalszunk relaxáció közben. Ilyenkor tudatunk, mely hozzászokott a sok ingerhez, szórakoztatja magát.

Az elme erős ellenfél. A gondolathullámokat sosem lehet teljesen megszüntetni, de elcsendesíteni, és figyelmünket tudatosan irányítani igen. Már az izmok ellazítása is figyelmet kíván, utána megfigyelhetjük légzésünket, a testérzeteket, hosszabb távon a belső szerveket is képesek lehetünk érzékelni.

Ha relaxáció, savászana közben fel is merülne egy gondolatfoszlány, azt külső szemlélőként figyeljük meg, és engedjük el, ne kapaszkodjunk bele. Így az érzelmeket leválaszthatjuk gondolatainkról, és tiszta fejjel, kívülről vizsgálhatjuk tudatunk működését.

Fő a kényelem!

Csak akkor tudunk tökéletesen ellazulni, ha semmi nem zavarja kényelmünket, sem a ruházat, sem külső, sem belső ingerek, vagyis saját testünk jelzései, ami lehet fájdalomtól kezdve vizelési ingeren át bármi. Meg kell tehát teremtenünk a megfelelő körülményeket a savászanában történő pihenéshez.

Legfontosabb, hogy a póz legyen kényelmes. Nyugodtan tegyünk a fejünk alá párnát, vagy plédet, esetleg hengerpárnát fejtől a derékig a hátunk alá (a fejnél lévő vége legyen a legvastagabb, derék felé keskenyedő a hengerpárna). Ha fájós a derekunk, rakjunk a térdhajlatok alá összetekert plédet, hengerpárnát, vagy húzzuk talpra a lábakat, engedjük a sarkakat kicsit kijjebb és döntsük egymásnak a térdeket, esetleg egy székkel alátámaszthatjuk a lábszárakat.

Szánjuk rá időt, hogy megtaláljuk a tökéletes pózt, mert akkor lesz igazán hatásos a pihenés, a relaxáció, és egy idő után, ez a kezdetben kierőszakolt nyugalom automatikussá válik.

fotó: ionadidishvili

A helyes kivitelezés 

Helyezkedj el háton fekvésben. Lábaid legyenek nyújtva, kis terpeszben, lábfejeket engedd kifelé fordulni.

Öleld át magad, megnyújtva ezzel a két lapocka közti területet, majd helyezd a karokat a törzs mellé, nyújtva, úgy, hogy szabadon maradjon a hónalj. Tenyerek a plafon irányába néznek. Picit csavarhatod kifelé, a hüvelykujj irányába a karokat, majd lazítsd el. Nyújtózzon a tarkó: emeld a fejed, billentsd az állad a szegycsont irányába, majd tedd vissza a padlóra.

Tippek

Legjobb délután gyakorolni, miután elvégeztük a napi kötelességünket. Végezhetjük önmagában is, de hatásosabb ászanázás után. Ne gyakoroljuk a kései órákban: semmilyen megerőltető testmozgás nem javasolt ilyenkor, illetve még önmagában végezve is félő, hogy belealszunk.

A fekhely ne legyen se túl puha, se túl kemény. Legoptimálisabb a padlóra fektetett jógamatrac. Közvetlenül evés után ne végezzük, még önmagában se.

 Borítókép: LightFieldStudios