Napindító nádí sódhana: egyensúly belül, frissesség kívül

Elérkezett a nyár, a tikkasztó, napközbeni melegek pedig lassan állandósulnak. A hajnali levegő viszont még mindig nagyon kellemes és sokkal alkalmasabb bármi nemű aktivitásra, mint a fülledt idő napközben. Ilyenkor, hajnalban érdemes a különféle meditációkat, yoga gyakorlatokat és prānāyāmát végezni. Reggel, a szabadban, még mielőtt felbolydulna az élet, különösen kellemes és feltöltő légzőgyakorlatokat végezni.

A nāḍī śodhana (nádí sódhana) pedig kifejezetten előnyös (természetesen nincs olyan légzőgyakorlat, ami ne lenne az), és ebben a cikkben el is fogom árulni, hogy miért. Meg fogjuk nézni, hogy mit jelent a nāḍī śodhana, miért nevezik váltott orrlyukú légzésnek, illetve miért érdemes rendszeresen végeznünk, valamint megismerkedünk azokkal a mudrākkal, amelyeket majd a gyakorlat során használni fogunk.

Mit jelent a nāḍī śodhana? Miért nevezik váltott orrlyukú légzésnek?

A śodhana azt jelenti – tisztítás. Ez a gyakorlat a nāḍīkat tisztítja meg.  Na de mik azok a nāḍīk? A testben – és itt a finom fizikai testről van szó – áramló prāṇát szállító csatornácskákat nevezi a védikus hagyomány nāḍīknak.  A prāṇa pedig az életlevegő, az a létfontosságú energia ami áthatja a szervezetet.

Ahogy a vér az erekben áramlik, a prāṇa a nāḍīkban áramlik. Persze ezek a csatornák szabad szemmel nem láthatók egy felnyitott testben. Az ősi yogikus írások 72.000 nāḍī csatornát számolnak a testben és azt ajánlják, hogy ezeket a csatornákat minden yoga gyakorlatsor előtt ezzel a nāḍī śodhana prāṇāyāmával tisztítsuk meg. Ebből is létszik, hogy mennyire hasznos számunkra ezzel a gyakorlattal kezdeni a napot, még ha nem is feltétlenül követi ezt yoga gyakorlás.

Ennek a légzőgyakorlatnak a másik neve a váltott orrlyukú légzés. A prāṇāyāma azt jelenti, hogy szabályozott, irányított légzés. Azzal, hogy az egyik orrlyukat befogjuk, sokkal jobban tudjuk szabályozni a lélegzet hosszát, valamint, hogy mennyi levegőt lélegzünk be és hogyan tartjuk bent, majd engedjük ki azt. Tehát előjáróban, a légzőgyakorlat lényege, hogy az egyik orrlyuk befogásával, a másik orrlyukon lélegzünk be, majd az kéztartás váltásával az előzőleg elzárt orrlyukon lélegzünk ki.

fotó: koldunov

Milyen hatással van ez a prāṇāyāma az idegrendszerre?

Ahhoz, hogy jobban rálássunk ennek a légzőgyakorlatnak a működésére, szükséges, hogy a mögötte lévő tudományt némileg áttekintsük. Itt is elsősorban az idegrendszer felépítését és funkcióit nézzük meg. Ezen belül is az autonóm idegrendszert, ami az önkéntelen, szervezeten belüli cselekedetekért felelős, s amelynek két része a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer. Ez a kettő egymással ellentétes folyamatokat működtet, míg az egyik felgyorsítja a szívverést, a másik lelassítja stb.

A szimpatikus idegrendszer felel azért, hogy stresszhelyzetekben, amit a szervezet állandó veszélyhelyzet fennállásának él meg, megemelje a szívverést, a pulzust, a légzésszámot, egyszóval benne tartsa a testet az „üss vagy fuss” felkészültség állapotában. A paraszimpatikus idegrendszer amikor bekapcsol, akkor a szervezet visszatér a kiegyensúlyozott, nyugodt állapotába, amikor az emésztés is újra beindul, a szívverés visszalassul, és ekkor vagyunk igazából képesek átgondoltan és higgadtan gondolkodni.

A szerveink működéséhez a két rendszer közötti egyensúly a kulcsfontosságú. A nāḍī śodhana prāṇāyāma az, ami ezt az egyensúlyt nagyon hatékonyan meg tudja teremteni a testben az idegrendszer e két része között. A yogi, aki rendszeresen és hatékonyan gyakorolja ezt a prāṇāyāmát, képes irányítani az autonóm idegrendszer reakcióit. Ezek a yogik, akik napi szinten gyakorolják ezt a légzőgyakorlatot képesek fenntartani az elme egyensúlyát, amellett, hogy irányítják és fenntartják a fizikai és a fiziológiai egyensúlyát is a testüknek.

Ez tehát az egyik oka – vagyis az elme és a test egyensúlyának fenntartása – annak, hogy valaki rendszeresen gyakorolja ezt a prāṇāyāmát. (A másik, és kicsit magasabb szintű ok, amiért a yogik ennek a légzőgyakorlatnak a végzéséhez fogtak, az a spirituális hatása, ám ebbe most nem merülnénk bele.) Nézzük meg, hogy pontosan hogyan is végezzük ezt a légzőgyakorlatot!

Hogyan végezd ezt a légzőgyakorlatot?

Minden prāṇāyāma gyakorlat 4 részből áll: belégzés– benntartás belégzés után – kilégzés – benntartás a kilégzés után. A prāṇāyama akkor teljes, ha van benne olyan szakasz, ahol benntartjuk a lélegzetet. Ekkor érkezik meg az elme egy csendes, nyugodt szintre. A prāṇāyama gyakorlatok során úgynevezett mudrākat is használunk. A mudrā olyan mozdulatot jelent, amiben a kezünket, vagy egy másik testrészünket benne tartjuk.

fotó (cin-mudrā): sianstock

A legtöbb prāṇāyāma gyakorlathoz kéztartásokat alkalmazunk. Ezek a mudrāk tulajdonképpen szintén arra szolgálnak, hogy úgymond segítsenek benntartani a prāṇát a testben. Az ősi yogikus írások beszélnek arról, hogy a prāṇa kb. 30 cm-es körzetben oszlik szét a fizikai testünk körül, jó esetben. A cél az, hogy ezekkel a prāṇāyāma gyakorlatokkal ezen a 30 cm-es határon belül tartsuk az életlevegőt, és ne hagyjuk szétszóródni.

Most pedig vissza a mudrākhoz : a nāḍī śodhanához a bal kezünkön a Cin–mudrāt, a jobb kezünkön pedig a Viṣṇu–mudrāt. Az előbbinél a hüvelyk és a mutató ujjunkat érintjük össze, a másodiknál pedig a mutató és a középső ujjat behajlítjuk, és majd a hüvelyk- és a gyűrűs ujjunkkal fogjuk az orrlyukakat befogni felváltva.

Tehát, a légzőgyakorlatot úgy kezdjük, hogy a jobb kéz hüvelykujja befogja a jobb orrlyukat és közben belélegzünk a balon, majd ugyan ezen kéz gyűrűs ujjával befogjuk a bal orrlyukat és kilélegzünk a jobbon. Ezek a legegyszerűbb lépések, hogy mi mindent lehet még tovább fokozni ezek után, arról egy következő cikkben mesélek.

Források: Geetha M Kanthasamy -the Yogic lens
Dr. Tóth Soma László, Képes Andrea, Medvegy Gergely, Kapisinszky Judit: Jóga tiszta forrásból
Borítókép:GaudiLab